Prim karácsonya

Üdvözlök minden kedves olvasót ezen a csodálatos karácsonyi napon. Most nem új fejezetrészt hozok, hanem egy kis meglepetést, amit én írtam nektek. A történet bemutatja az Everdeenek karácsonyát, és azon a télen játszódik, amikor Katnissék megnyerték a Viadalt. Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a kis meglepi, és ezúttal kívánok minden kedves olvasómnak Prim és a magam nevében is:

                    NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT, ÉS SOK SZÉP AJÁNDÉKOT!! :)

A Győztesek Faluját befedi a hó. A fehér csoda ilyenkor ebben az évszakban, szinte mindenhol jelen van. A kopasz fákat szinte díszbe öltözteti, és a szürke, macskaköves utakat pedig behinti jelenlétével. Az emberek a havazást a finom liszthez is hasonítják, mellyel a konyhában sütünk. S ahogy a szememet lassan végigjáratom a fehér tájon és az apró házakon, melyek kéményéből vidám füst tör elő, mintha táncot járna, megértem ezt az érzést. A hó pedig nem csak az utakon, a hatalmas fákon van, és nem csak az égből szállingózik szépenés lassan, hanem az ember szívében is. Mintha most belül én is fehér lennék, mintha a szívem megtisztulna az évnek ennek a szakában. A karácsony idején. Ezt az ünnepet az emberek már évszázadok, sőt ezredek óta ünnepelik szerte a világon, minden egyes decemberben. Annak idején, ki tudja hány éve született meg egy kisgyermek, egy bizonyos Betlehem városkájában, aki békét és szabadítást hozott az embereknek, Jézus Krisztus, Isten fia, a világ megváltója, akinek születését ünnepeljük évről évre. A hatalmas nagy zöld fánkat díszítjük fel, s ajándékot veszünk a családtagjainknak, azoknak, akiket igazán szeretünk. A kezemet óvatosan végighúzom a hideg ablakon, melyre ráfagyott egy-két kis hópehely, s most gyönyörűen lehet látni az apró pelyhek kristályos mivoltát. Nagyot sóhajtok. De manapság Panemben, sem a Kapitóliumban, sem a Körzetekben nem a Messiás születését ünnepeljük, s nem azt gondolják karácsonynak,hogy kedvességgel ajándékozzunk meg barátainkat, szüleinket. A meghitt készülődést, a fényeket és a kedves szíveket felváltotta az a láz, hogy minél több ajándékot kapjunk, s Jézus neve, a készülődés, de még a szívünk megtisztítása is elmaradt. A nővérem, Katniss Everdeen is sokat mondogatta, hogy nem érti, miért ez a felhajtás, a sok égő, díszek ezrei, és a kedves karácsonyi dallamok, melyek ilyenkor szállnak a levegőben. Pedig nekem a szívem mélyében ez a kedvenc időszakom. Még soha nem tudtam megfogalmazni, hogy miért. De ilyenkor tisztítjuk meg a szívünket, s azok is, akik év közben sokat vitatkoznak, vagy akár rossz dolgokat művelnek, most átadják magukat az ünnepek varázsának, s kedvességgel próbálják rendbe hozni a bajokat. Ezt az elnökünk soha nem tenné meg. A karácsony mégis a megbocsátás és a hibák rendbe hozásának is az ideje. Hirtelen egy éles hangot hallok meg lentről, mire összerezzenek, s ösztönösen is eltávolodok az ablakpárkánytól. Anya hív, hogy itt az ideje készülődni, hamarosan ugyanis megérkezik hozzánk Peeta Mellark, Katniss barátja, akivel tavaly megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, és Haymitch Abernathy, a Körzetünk mentora, akik vacsorára jönnek át hozzánk. Ahogy végigpillantok magamon, rájövök, hogy még a délutáni főzőkötényem van rajtam, amit azóta le sem vettem, mióta anyával a karácsonyi vacsoránkat készítettük. Annyira elmerültem az ünnep igaz mivoltának tanulmányozásában, és a havas Győztesek Faluja kémlelésével, hogy észre sem vettem az idő múlását. Gyorsan a nővéremmel közös szobánk szekrényéhez lépek, hogy keressek valami ünneplőruhát a ma esti családi vacsorára és ajándékozásra. Én az évnek ennek a szakában különlegesen érzem magam, mintha a vidámságés az izgatott várakozás keveredne egymással, melyet a ma este csak tetőz. Remélem, hogy tetszeni fog anyunak a sütőlapát, a nővéremnek pedig az a pár fülbevaló, amit én fűztem neki apró virágokból az egyik este. De Peeta, sem pedig Haymitch nem marad ki, az ő ajándékaikat is becsomagoltam, és csak arra várok, hogy levigyem őket a gyönyörűen feldíszített karácsonyfához. Végül a kezembe akad egy fehér színű, meleg és kötött ruhácska, melyhez halványrózsaszín harisnyát húzok, s szőke hajamat pedig egy apró masnival kontyba fogom a tükör előtt. Óvatosan elmosolyodom, ahogyan körbeforgok a hatalmas tükör előtt, amikor hirtelen megérzem, hogy valami selymes dörgölőzik a lábszáramhoz, mire ösztönösen elnevetem magam. Kökörcsin az, az én öreg kandúrom, aki hiába próbál viaskodni velem, egy nagy mozdulattal a nyakába kötök egy piros színű masnit, melyet rénszarvasok táncolnak, hogy még az én kismacskám se maradjon ki az ünneplésből. Miközben lassan lefelé lépdelek a lépcsőn, egy kis dal jut az eszembe, amely nem hagyja békén az elmémet, és arra kényszerít, hogy hangosan kezdjem el énekelni, miközben a konyhánkba igyekszem. Egy azon csodálatos dalok közül, melyek már több évszázad óta velünk vannak, és karácsonyt visznek a szívünkbe. Így szól:

Ó szép fenyő, ó szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?

Karácsony áldott ünnepén, a szeretetnek éjjelén

Ó szép fenyő, ó szép fenyő, kis ágad mit súg nékem?

Miközben halkan énekelgetem ezt a dalt, megpillantom a nővéremet, aki sunyi mosollyal érkezik ki a nappaliból, mintha valamiben tüsténkedett volna, de inkább csak máshova figyelve énekelek tovább, észre ne vegye, hogy rájöttem a cselére. A konyhából finom illatok terjengenek ki, s miközben halkan dúdolgatok, szemügyre veszem a finomságokat, a kuglófot, a bejgliket és a gyönyörű mézeskalácsokat, melyeknek nem tudok ellenállni, s titokban beleharapok egybe. Amint lenyelem, a karácsony illata és íze árad szét bennem

-         Ejnye, mit látnak szemeim? – gyorsan megfordulok, mire anyával találom szembe magamat, aki hosszú kék ünneplőt visel, és szőke haja hasonló kontyban van, mint nekem.

-         Ó, nagyon szépen nézel ki. – mosolygok ártatlanul anyura, aki kedvesen megrázza az ujját, mintha csak figyelmeztetni akarna, hogy ne dézsmáljam meg a süteményt.

-         Primrose Everdeen, a végén már mindent el fogsz innen pusztítani. Jobb munkát végzel, mint az a macska. – hirtelen a nővérem jön be vigyorogva a konyhába, ő piros ruhába öltözött, s hosszú, feketés haja lágy hullámokban omlik rá a vállára.

-         Azt a macskát Kökörcsinnek hívják. – fintorgok pimaszul a nővéremre, aki hirtelen elkap, s megcsiklandozza az oldalamat. Fojtott nevetés harsan ki belőlem, s gyorsan kiszabadulok Katniss szorításából, és éppen az ajtó felé igyekezek, illetve futok.

-         Megállj Prim, karácsonykor se számíts kegyelemre! – kiált rám a nővérem, s vigyorogva utánam ered, s elhalad anya mellett, aki csak egy „ne szaladgáljatok gyerekek a lakásban”-t motyog az orra alatt. De Katniss utolér, s egy párnával ütlegelni kezdi a fejemet, miközben én majd kipukkanok a nevetéstől. A kergetőzésből a csengő hangja ránt ki hirtelen, mire a nővérem ösztönösen leteszi a párnát, de még én is abbahagyom a nevetést. Megjöttek a vendégeink. Anyu lassan az ajtóhoz lép, s óvatosan megigazítja a haját, akárcsak a mellettem álló nővérem, miközben én a hátuk mögött leselkedek ki az érkezőkre. Peeta Mellark áll ott kipirult arccal, s kabátja alól kilátszó nyakkendővel, s hátul pedig a mogorva, öreg Haymitch, akiről most úgy tűnik, hogy beszámítható állapotban van. Mind a kettő kezében egy-egy kis szatyor van.

-         Jóestét Mrs Everdeen, Katniss, Prim! – Peeta illedelmesen köszönt bennünket, miközben lassan befárad a lakásba, őt Haymitch követi, aki csodák csodájára, egész szépen üdvözöl bennünket. Mintha nem is az a mogorva, alkoholista mentor lenne, akit az Aratás napján megismertem.

-         Milyen csodás illatok és szép fények! Gyönyörű lett a ház Mrs Everdeen! – teszi hozzá Peeta, miközben kék szemét lassan végigjáratja a lakáson. Mi tagadás, tényleg szépen néz ki. A lépcső korlátját kék, piros, zöld és lila égőkkel díszítettük, s az összes szobába aggattunk girlandokatés aprócska gyertyákat, melyek most halványan világítják meg a házat. Talán még zenét is hallok magam mögött, ahogyan lassan és csodálattal körbepillantok a házon, melyről mintha eddig nem is vettem volna észre, milyen gyönyörű. Mindent beleng a karácsonyi illat és színkavalkád.

-         De mielőtt bármi is lenne, én és Haymitch szeretnénk valamit mutatni odakint. Vegyék fel a kabátjukat! – szól Peeta hirtelen, miközben leteszi a szatyrot a bejárat mellé, s előre kimegy a Győztesek Faluja kis főterére. Gyorsan követem a nővéremet, aki éppen hogy a vállára terít egy kendőt, és csodálkozva követi Peetát, miközben anyu gyorsan felhúzza a kifényesített csizmáját. A Győztesek Faluja olyan, mint egy kis város. Körben tizenkét nagy ház található, melybe a 12. Körzet győztesei költöznek be. S a házak előtt egy kis körút, amely szélén tavasszal virágágyások nyílnak, s középen néhány kis pad és egy nagy szökőkút. De most szinte alig látok valamit, ahogyan a szürkület beteríti a falut. Kishíján majdnem elesem a lépcsőfokban, amely hirtelen keveredett elém. Peeta a kis körútra vezényel bennünket, miközben én a számból kiáramló fehér, gomolygó párát figyelem, s az ég alját, melyen a nap már lebukott, s éppen, hogy az utolsó sugarai világítják meg az eget.

-         Nos, hölgyeim és uraim. – mosolyodik el Peeta Mellark, miközben a kezében megnyom valamit, valami kis gombot, melyről elsőre fogalmam sincsen, hogy micsoda, és hogy mire kell neki. De ekkor hirtelen rádöbbenek. Mintha csak varázsütésre, az eddigi szürkeségben burkolózó Győztesek Faluja lassan kivilágosodik, és fénnyel kápráztat el. A házak tetején sorra gyúlnak ki az égősorok, melyek lila, kék, piros és több ezernyi színe árnyékot vet a többiek arcára. A Körút virágágyásai hirtelen felgyulladnak, és meglátom, hogy minden egyes ágyásban egy kis piros ruhába öltözött Télapó bábu áll, ami integetni kezd nekünk, miközben megvilágosítja a házakat. Az úton körbe-körbe pedig meglátom, hogy az apró macskakövek színesen kezdenek el pompázni, mire ösztönösen is kinyílik a szám a csodálkozástól. De ekkor meglátok valamit. A körút közepén, ahol a szökőkút szokott lenni, most hirtelen fényárba borul, és megjelenik a szemem előtt valami, egy hatalmas, szinte égbetörő karácsonyfa. A színek, a csodálatos dallamok és a meglepettség hirtelen boldogsággal árasztja el a testemet, ahogy a szemem körbejáratom a fényárban úszó falunkon. Még soha életemben nem láttam ilyen szépséget. Óvatosan hátrapillantok, amikor meglátom a többieket, akik egytől egyik elkápráztatva nézik csodálatos színjátékot, s mindegyik arcán, még Haymitchnek is, titkon ugyan, de mosoly bujkál.

-         Boldog karácsonyt! – kiált fel hirtelen Peeta, és megcsókolja a nővéremet, majd puszit ad anyukámnak, és hozzám lép, hogy megöleljen.

-         Ez fantasztikus. Hogy csináltad? – kérdezem, miközben mosolyogva csodálom a fényeket.

-         Elég annyit mondanom, hogy átlengett a karácsony szelleme. Ilyenkor mindig így érzem magamat. Mintha más lenne a világ. – mosolyodik el halványan, miközben hátulról rám ugrik Katniss, és hangosan a fülembe kiabál. Egytől egyig boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, s miközben látom, ahogy Peeta átkarolja a nővéremet, anyu és Haymitch halkan és mosolyogva beszélget, egy pillanatra ismét a fényárban úszó falura tekintek. És ekkor hirtelen rájövök valamire. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de mintha egy halvány szikra csillanna fel az agyamban, ami nem hagy nyugodni, ahogy végignézek a társaságon. Az emberek a való életben nem sokat foglalkoznak egymással. Mindenkit lekötnek a maga kisebb nagyobb bajai, sokan töltenek el fárasztó és szomorú napokat, de ami a legfontosabb, a világunk túlságosan rohanó. De van egyetlen egy esély az évben, amikor lelassulhatunk, és egy pillanatra elgondolkodhatunk azon, milyen is örömet szerezni a másiknak. Mert ilyenkor történnek a csodák. Amikor látod a másik mosolyát, amikor megnézed a kigyúló fényeket, s te magad is egy percre elfelejtheted a bajokatés az élet szomorúságait, az a csoda. Mert ezek az apró dolgok, lehetnek akármilyen kicsik is, de örömöt hoznak, és mosolyt csalnak az arcunkra. Élvezni és örülni kell ezeknek a fényeknek, ennek az időszaknak, amikor bárkihez, akár egy idegenhez is mosolyogva odaléphetsz boldog karácsonyt kívánni, amikor a szíved képes a megtisztulásra. A karácsonyban hinni kell, ahogyan Peeta is mondta. Mert ez a megbocsátás, az öröm és a remény ünnepe is. És én hiszek a karácsony szellemében.