2. fejezet I.

Először is köszönöm az újabb két kommentet, Bridgettől és Ancsitól, valamint 4 pipát! :) Nos ez a rész talán az egyik legröviebb a történetemben, mivel a következő az Aratás, és utána beindulnak az események. Egyébként ma elutazok, vasárnapig, de mivel valószínüleg gépközelben leszek, tudom hozni az újabb részeket.
                                                                                                                                           

A kék ruha. Az a buggyos ujjú, derekánál megkötős ruha. Ezt viselte Katniss a tavalyi Aratáson. Hihetetlen, hogy anya pont ezt a ruhát készítette ki nekem. Van pár ruhám, amit felvehetnék erre az alkalomra de mégis ez, ami ráadásul nem is az enyém. Pláne még valahogy a tavalyi Aratásra is emlékeztet. De mindegy. Ha anya úgy döntött, hogy ezt vegyem fel, hát legyen. Semmi kedvem vitatkozni. Óvatosan bebújok a ruhába, mely csodák csodája nem is nagy rám. Talán kicsit jól is áll a kékes színű szememhez. Ahogy a tükörben nézegetem magam, érzem ahogy valami selymes dörgölőzik a lábamhoz. Kökörcsin az, az én öreg kandúrom, aki láthatólag nem kedveli a Győztesek Faluja – beli házunkat mivel mindig a Körzet utcáin kóborol. És a nővéremmel sincs valami felhőtlen kapcsolatuk. De én szeretem ezt a vén kandúrt.

-       Namegjöttél te kis csavargó? – kérdezem, miközben megvakargatom a macskám füle tövét. Kökörcsin nyávog egyet, majd felugrik a Katnissel közös szobánk ágyára és kényelembe helyezi magát. Fölállok és a tükör előtt egy kontyot készítek magamnak. Érzem ahogy megremeg a térdem. Hamarosan itt az idő. Újra. Idegesen botorkálok le a konyhába anyához, aki valami aranyszínűt forgat az ujjai közt.

-       Gyönyörű vagy! – mondja és biztatóan megölel.

-       Nézd, Katniss azt kéri, hogy ezt vedd fel. – kezembe adja azt az aranyszínű micsodát amire hamarosan rájövök, hogy mi az. A fecsegőposzátás dísztű. Tavaly Katniss adta nekem, hogy szerencsét hozzon az Aratáson, de aztán én adtam vissza neki, hogy viselje az arénában. Úgy tűnik neki bevált a dísztű. Egy pindurka kis madár, aranykarikában, csőrében egy nyílvesszővel. Óvatosan felerősítem a ruhára, melyen szépen mutat a parányi kitűző. Ha Katniss azt kéri, vegyem fel akkor megteszem. Mindenképpen. Tudom, hogy az övé, de hátha szerencsét hoz ezen a csodálatos napon. Érzem, hogy a térdem megremeg, ahogy oldalra pillantok, látom, ahogy az óra háromnegyed kettőt mutat. Összeszorítom az ajkamat és igyekszem elfojtani a sóhajtásomat.

Itt az idő az indulásra – fogom meg anya kezét. Már csak negyed óra