3. fejezet II.

Köszönöm az újabb négy pipát és a két komit, örülök, hogy tetszik a történet. Lassan elkezdem felrakni a szereplők képeit, csak Harry Black - ről nem találtam még jót, de rajta vagyok. Íme az újabb fejezet :)
                                                                                                                                               

A pályaudvar tele van kamerákkal. Őszintén nem csodálkozom rajta. Innen már minden egyes lépésünket figyelni fogják. Kíváncsiak rá, ki hogyan fogadta a Kiválasztottságot, esetleg örül neki, mint egyes Körzetekben, vagy máris gyengének mutatja magát és sír. Na persze és a jól ismert Katniss húgát, meg lehet, hogy duplaanyira figyelik. Nem akarok a kamerákba nézni, de a cipőm pásztázása sem túl jó ötlet. Már ez a felvétel is a televízióba kerül. Végül is az előttem topogó Effie Trinket ronda fűzöld blúzának a hátát kezdem bámulni, és megpróbálom figyelmen kívűl hagyni a riportereket. Már attól is lámpalázam lesz, ha mindenki engem néz. Ez persze nem csoda, az egész családunk küzködik vele. Igyekszem gyorsan felszállni a vonatra és eltűnni a vagon belsejében. Bár az elkövetkezendő időben mindenki minket fog bámulni, hogy miként viselkedünk, mit, hogyan teszünk és persze, hogy nyerünk e. Amint belépek a vonatba, Effie bezárja az ajtót, a szerelvény pedig elindul egyenesen a Kapitóliumba. Bárcsak ne oda menne. Pedig soha, de soha nem láttam még a fővárost, de szívesen maradtam volna úgy életemben, hogy nem is látom. Még nem utaztam vonaton, ezért szokatlan ez a gyorsaság és ez az imbolygás, tehát a falat fogva igyekezem eljutni lehetőleg esés nélkül az étkezőkocsiba. Az étkezőkocsiba, ahol egy hatalmas, terülj, terüljasztalkám vár ránk. Két hosszú asztal roskadozik a rajta lévő finomságoktól. Ezüsttálakban minden egyes körzet pékáruját kínálják, mint például a 2. Körzet sajtos kiflijét vagy ahogy a Kapitóliumban hívják, croissantját, vagy a 10. Körzet mákos kalácsát. Sőt édességek tömkelege is vár ránk, tejcsokis sütemény, vanília fagylalttal leöntve, ez a brownie és fehércsokis süti, csoki fagyival leöntve, ez a blondie. Sajttorta eperszemekkel a tetején, valamint dobostorta. Almás, áfonyás és cseresznyés ínycsiklandozó piték. Duplacsokis, banános és sárgabarackos muffinok szép sorba rendezve. Szivárvány színeiben pompázó nyalókák. Piros, kék, lila és rózsaszín színű üdítők. Ez pedig csak egy egyszerű kis „uzsonna” a Kapitóliumban. A mellettem álló Harry Black is leesett állal bámulja a sok finomságot, akárcsak én, akinek a családja pedig viszonylag jó módban is él. Effie megnógat, hogy csak bátran, vegyünk valamit, mire gyorsan kikapok egy brownie –t és egy piros üdítőt, miközben azon gondolkodom, hogy ha a Kapitólium mindig ilyen lakomákat rendez, akkor talán a Körzeteknek is küldhetnének egy- két dolgot.

*

A hatalmas vonatkabinom ágyán fekszem, miközben falatozom a brownie –ból. Minden egyes perccel közelebb kerül a főváros, ahol majd ország- világ szeme láttára fogjuk lemészárolni egymást. Gondolkodhatnék azon, milyen taktikát kövessem. Trükközzek e vagy az eszemmel nyűgözzem le a közönséget? Nem, valahogy nincs kedvem megjátszani magam. Én vagyok Prim, aki gyógyít, akinek mindene a családja és aki nem képes embert ölni. Pláne nem egy hülye műsor kedvéért. Nem, Soha. És akinek nagyon fontos a nővére. Katniss, aki ugyanezen a vonaton van és van rá lehetőség, hogy beszéljek vele. Az Aratásról. A Kapitóliumról. Mindenről. Meg kell keresnem a nővéremet.