2. fejezet III.

Primrose Everdeen. A Kiválasztott Primrose Everdeen. Effie szavai szinte lógnak a levegőben. A szó, a név lassan eljut az elmémbe, beférkőzik oda, körüljár. Én vagyok Primrose Everdeen. Én vagyok az idei Kiválasztott. Nekem kell részt vennem az Éhezők Viadalán. A világ hirtelen elmosódik előttem, olyan pici lesz mint egy gombostű, minden elsötétül, majd hirtelen kivilágosodik. A térdem megrogy, úgyérzem, szinte elveszítem a kontrollt a lábaim felett. Majdnem orra bukok, de hála az égnek az utolsó pillanatban sikerül talpon maradnom. Legszívesebben elfutnék. Megszöknék innen. Vagy megcsípném magam, hátha csak álmodom és az otthoni jó meleg szobában ébrednék. De nem. Ez itt a kőkemény valóság. Ahogy meglátom a színpadon álló, halálra vált arcú Katnisst rájövök, mi történt. A saját nővérem húzott ki. Nekem ez egyáltalán nem számít. Ha egyszer úgy is kihúztak, mindegy hogy ki, akkor Kiválasztott leszek. Nem hibáztatom, nem haragszom rá, pláne nem a nővéremre. De valahogy túl jól ismerem Katnisst, hogy sejtsem ő mit érez. Hogy talán bűntudata van, hogy milyen dühös. Az arcából, a tekintetén is látszik. Nem ez nem lehet. Miatta mindenképpen úgy kell viselkednem, mintha nyugodt lennék. Mintha a lelkiekben felkészültem volna rá. Nem sírhatok, nem borulhatok ki. Ez már nem AZ a Prim. Ennek a Primnek most már a sarkára kell állni. Meg kell mutatnia, hogy nem elesett. Kihúzom magam és igyekszem nem remegő térdekkel eljutni a színpadig. Mereven magam elé nézek, miközben felsétálok a színpadon és a mikrofon elé állok. Látom az emberek arcán a meglepettséget, dühöt és szomorúságot. Ismerik a nővéremet. Talán engem is tavalyról. Látom, hogy nem tudnak mit reagálni. Ledöbbentek. Effie int Peetának, hogy ő következik a húzásban. Katniss mögöttem áll, pedig hátrafordulnék hozzá, jelezném neki, hogy minden rendben. Amennyire. De a színpad kellős közepén nem kezdhetek el forgolódni. Miközben Peeta a gömbökhöz lép, szememmel anyát keresem a tömegben. Hamarosan elbúcsúzhatok tőle. Erre a gondolatra összeszorul a gyomrom. Peeta mélyen a gömbbe nyúl és kihúz onnan egy nevet. A leendő Körzettársam nevét. Vajon ki lesz az? Ismerős vagy idegen. Hamarosan megtudom, ugyan is Peeta határozottan a mikrofon elé lép és kibontja a cetlit. Zavartan magam elé bambulok, miközben megköszörüli a torkát. Most a fiúk körében van hatalmas feszültség. Közülük még akárki lehet a Kiválasztott. De nincs is időm tovább gondolkodni, ugyanis Peeta megszólal.

-Harry Black!- hangzik el a név. Nagy forgolódás és sugdosás támad egészen addig, míg a 14 évesek közül ki nem lép egy fiú. Mostanában tölthette be ezt az életévét ahogy látom rajta, majdnem akkora mint én és nagyon sovány. Ahogy fellép a színpadra látom a félelmet kék szemeiben. Nem olyan kék mint az enyém. Hihetetlen, tengerkék vagy égkék a lényeg hogy nagyon kék. A haja vöröses és kissé kócos, az arca szeplős. Nem Perembeli, akárcsak én a szőkés hajammal és  kék szememmel. Na legalább ennyiben hasonlít a két Kiválasztott. Effie utasítására kezet fogunk, olyan erősen szorítom meg az ujjait, hogy utána legszívesebben bocsánatot kérnék tőle, hogy rajta vezettem le a perpillanati feszültségemet. Hirtelen sírásra leszek figyelmes, egy 13 éves barna hajú lány sír, szinte hisztizik ahogy Harryre bámul. Ki lehet ő? Talán Harry barátnője? Nem tudom de furcsán megbámulom a lányt miközben a mellkasomban iszonyatos szorítást érzek. Talán túlságosan feszült vagyok. Effie ismét boldogan belekiált a mikrofonba valószínűleg visszatért az életkedve.

- Hölgyeim és uraim, íme a 12. Körzet két Kiválasztottja Primrose Everdeen és Harry Black!