13. fejezet III.

Sziasztok! Elnézést a késői jelentkezésért, csak fecskehét záró buli volt a suliban, éés tudom, hogy nem ide tartozik, de Nyeeeeert az osztályunk :))) Na, oké, ettől eltekintve köszönöm a kommenteket, és a pipákat, nagyaon nagyon szépen <3 Nos, az az igazság, hogy igyekszem kétnaponta jelentkezni, ha nem sikerül akkor rakom időzítettre. Remélem ez a fejezet el fogja nyerni a tetszéseket. És még egyszer, mindent nagyon köszönök !! :)
C.
                                                                                                                            

A tető. Egy hatalmas, tágas hely, tele zöld növényekkel, csodaszép virágokkal és aprócska szélcsengőkkel. A tető. Ahonnan rálátni az egész, hatalmas Kapitóliumra, a helyre, ami a Körzetek vesztét akarja. A csodálatos, fényes, és színes Kapitóliumra, amely itt olyan, mint az összemosódott színek, flitterek, és tollak keveréke. A lent lévőknek soha de soha nem kell aggódniuk az életükért. Nekik a legnagyobb bajuk talán az, ha valamely híres polgár nem hívja meg őket az általa adott partira. Ők soha nem aggódhatnak azon, hogy a szerettük, vagy akár ők maguk részt vesznek e a Viadalon. Nem, ők ilyenre nem is gondolnak. És ez az a tető, ahol Katniss és Peeta az ő Viadaljuk előestélyén találkoztak. A nővérem többször is elmesélte, hogy akkor mit gondolt Peeta Mellark-ról, arról a fiúról, akiért most az életét is kockára tenné, és akivel sikeresen megtalálta a boldogságot. Ők is itt találkoztak, miközben a Kapitóliumot bámulták. Akárcsak mi most. Engem nem érdekel a gyakorlás. Én most inkább idefent ülök a tetőn a nővéremmel, miközben süteményeket majszolunk, és hosszasan beszélgetünk. A nagy fellépés, az interjú előtt nagyon jó érzés itt ülni a nővéremmel, és minden féle dologról beszélgetni, mint például Katniss interjúja, amikor Peeta szerelmet vallott neki, vagy esetleg arról, vajon mi közösen el tudnánk e készíteni egy tál brownie – t. Csak ülni, nevetni és beszélgetni, nem gondolva az Arénára, az interjúra, semmire. És látni a nővéremet mosolyogni. Tudom, hogy nem mutatja, de belül még mindig borzalmasan dühös magára, amiért engem húzott. De egyszerűen viccelődni, ugratni egymást, ez az ami már nagyon hiányzott. Mióta itt voltunk, nem beszélgettünk közösen, felszabadultan, úgy mint régen. És ennek a bepótlása, nos ez sokkal nagyobb dolog számomra, mint a felkészülés. Hogy most ő nem a mentorom, hanem a nővérem. Katniss, az én kedves nővérem. Éppen egy hatalmas adag muffint tömök a számba, amivel egy ideig küszködöm, miközben mellettem Katniss pukkadozik a nevetéstől, amikor hangokat hallok a lépcső irányából. Gyorsan lenyelem a sütimet, és a nővérem is abba hagyja a nevetést, amikor hirtelen meglátom Gloriát, aki a lépcsők felől közeledik, mosolyogva és izgatott arccal. Rögtön görcsbe rándul a gyomrom, mivel tudom, hogy Gloria azért jött, hogy elkezdjünk készülődni a ma esti interjúkra. Interjú. Minden jobb annál, mikor a közönség elé kell állni, és parádézni, miközben az ember teljesen lámpalázas. Lámpaláz. Amikor már az ember a hangzavarra remegni kezd, már a színpad látványától is görcsbe rándul a gyomra, és Ceasar kérdéseiről is remegni kezd a térde, nos az a lámpaláz. Lámpaláz, amivel én is küszködöm.

-       Bocsánat a zavarásért, de azt hiszem el kell vinnem Primet. – szól Gloria, és ránéz a nővéremre, aki halványan biccent egyet. Érzem, hogy a gyomromat már is kínozza  a görcs, ahogy Katnissre nézek, aki teljes nyugodtsággal figyel bennünket.

-       Aztán ügyes legyél kiskacsa! – vigyorogja el magát, majd bíztatóan megölel. Nagyot sóhajtva búcsút intek a tetőnek, és a nővéremnek, majd követem Gloriát le a folyosóra, a szobám felé.

-       Nyugi, minden rendben lesz. Különlegeset terveztem neked, remélem elnyeri a tetszésedet. – mosolyog Gloria, de látja rajtam, hogy nincs kedvem nagy beszélgetésre, pedig szívesen tenném, de ahogy közeledünk a szobámhoz, ahol már az előkészítő csapatom vár, egyre nő a lámpalázam. Mi lesz velem ott, Panem színe előtt? Hogyan fogok én megszólalni? Gloria kitárja előttem az ajtót, s ahogy belépek a szobába, a csapatom már is körbe ugrál, hangosan mesélnek, és vigyorognak, miközben a szoba közepén álló székhez vezetnek. Körben mindenféle smink kellék, manikűr kellék, valamint fodrászati eszközök hevernek, s a szobámat elárasztja az izgatott pusmogás, a hajszárító hangja, Gloria utasításai, és az előkészítőim viháncolása. Nincs mese. Elkezdődött az előkészület.