16. fejezet III.

Sziasztok, először is nagyon köszönöm a pipákat, és remélhetőleg tetszett, meglepett a fejezet. Nos, közben csináltam egy kis diziátalakítást, gyönyörű fejlécet (ami régebben kint is volt az oldalsávban) Dorine Osteen készítette, köszönöm <3 Nos, remélem ez a rész is kellően tetszeni fog, jó olvasást :D
C. 
                                                                                                                   

Nagynéni. Prim, nagynéni leszel! A szó, a dolog nagyon lassan jut el az elmémbe, s egy pillanatig csak bámulom az előttem ülő Katnisst, s a kezében szorongatott fehér papírlapot. Ha én nagynéni leszek, akkor az….. akkor az…. Azt jelenti, hogy… És ekkor hirtelen egy fojtott sikoly tör fel a torkomból, mire a kezemet ösztönösen a szám elé kapom, ahogyan leesett állal bámulom a nővéremet. Érzem, mintha valami, talán egy hatalmas nagy vasgolyó egyenesen fejbe vert volna, s most a csodálkozástól, hitetlenkedéstől alig bírok kinyögni valamit,csak tátott szájjal bámulni, mintha csak lefagytam volna. Ez azt jelenti…. Hogy…. A nővérem…. Katniss terhes?

-       Prim, kérlek, szólalj meg! Nagyon ijesztő vagy így! – suttog a nővérem, miközben el sem engedi a kezemet, de látom, hogy szürke szemeiben a könnyek helyett már a megkönnyebbülés jele látszik.

-       Te jó ég Katniss, te jó ég! – sikoltok fel hirtelen, s csodálkozva, s szinte remegve hajolok oda a nővéremhez, hogy erősen megöleljem, persze vigyázva rá. Érzem, ahogyan ezek a dolgok lassan eljutnak az elmémbe, próbálják körüljárni, s érvényesülni, de még mindig alig bírom felfogni, alig bírom elhinni, hogy mi történt. Miért nem vettem ezt észre hamarabb? Addig szorítom a nővérem, míg el nem kezd fájni a kezem, s amikor lassan elhajolok tőle, látom, hogy halványan mosolyog, de még is remeg,

-       Hogyan, és mikor és, micsoda? Katniss, ezt nem hiszem el. Tyűha… tee… te… - dadogom, ahogyan halványan felé mosolygom és próbálom nyugodtan venni a levegőt, de még mindig nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént. A nővérem, a mentorom, a testvérem áldott állapotban van? Ez….

-       Tudod, amikor a Nyolcadik Körzetbe mentünk, azelőtt, mikor egész éjjel Annievel voltál a folyosón szóval… szóval akkor… - kezdi el lassan, miközben még mindig erősen szorítja a kezemet, s én közben hevesen bólogatok, próbálva lenyugtatni a szívverésemet, és felfogni a dolgokat.

-       Peeta?

-       Igen, Peeta az apukája. Még én sem merem elhinni, hogy hogyan és miért, és miért most….. de ez olyan hihetetlen Prim, nem hiszem, el, hogy….. hogy….

-       Kisbabád lesz Katniss! – vigyorodom el, ahogyan lassan ismét megölelem ezt a lányt,  s akiről most olyan dolgok derültek ki, melyeket még álmomban sem mertem volna elképzelni. Mi lesz ezután? A nővérem, a lány, aki megmentett engem, a mentorom is volt, mostantól a kismama szerepét fogja betölteni. Tudom, hogy nagyon szeretik egymást Peetával, és a szerelmük mindig is példaértékű volt a számomra. De

tudom, hogy innentől kezdve minden egyes dolog meg fog változni, s mostantól nem Katniss lesz az, aki pátyolgatni fog engem. Tudom, hogy szegénynek a nagy napig sok mindennel, rosszulléttel, érzelmi változásokkal és mindenfélével kell majd megküzdeni, s most érzem igazán, hogy a szerep, amit már kiskoromtól fogva viseltem hirtelen megfordul. Engem már eleget segítettek, megmentették az életemet, és helyettem mentek a Viadalra, helyettem küzdöttek. Ezért most itt az idő, hogy én is segítsek a nővéremnek, minden egyes testvéri, és orvosi kötelességemmel együtt, hogy minden rendben legyen vele ebben a kilenc hónapban. Azt hiszem az elmúlt idő tele volt olyan dolgokkal, melyekkel csak még jobban készültem arra, hogy nagyobb legyek, és ha lehet ilyet mondani, segítsek másokon. Most pedig itt az alkalom, itt a lehetőség, hogy visszaadjam azt a sok gondoskodást és szeretetet, melyet Katniss adott nekem. Lehet, hogy nem esőbe kell majd kiállnom a kenyérért, és nem kell Viadalra mennem, De szeretnék mindent megtenni, hogy minél jobb legyen neki

-       Remélem, hogy anyuék is örülni fognak a hírnek, és…. És hogy Peeta is elfogadja. – suttog halkan, miközben egy pillanatra hátradönti a fejét, hogy megmasszírozza a homlokát.

-       Persze, hogy el fogja fogadni. Nagyon szeret téged Katniss.  Anyuékkal sem lesz semmi gond, hidd el. Örülj neki Katniss, örülj, mert az, hogy hamarosan gyermeked, hogy kisbabád lesz, egy hatalmas és csodálatos dolog. – mosolyodom el halványan, és erősen megszorítom Katniss kezét. Nem tudom, hogy azzal, hogy ő terhes, mennyit fog tudni dolgozni a közeljövőben majd a Parancsnokságon, sőt az is lehet, hogy majd nagyon sok dolog, sok kötelesség rám hárul. De azt hiszem eljött annak az ideje, hogy ebbe ne roppanjak bele. Most én következem. Nagyon szeretem a nővéremet, és itt az idő segíteni neki, mindenben, amiben csak tudok.

-       *

Idegesen, a lábammal toporogva állok a kórház egyik osztályán, a betegszoba előtt, miközben azon tanakodom, hogy bemenjek e vagy ne. Még mindig alig tudom felfogni, ami a nővéremmel történt, aki most éppen a Parancsnokságon van, s Sharonának meséli a pontos helyzetet, ahova én nem mehettem be, szóval így jutottam arra, hogy a kórházba jövök, meglátogatni valakit. A kezeimet lassan helyezem a szoba kilincsére, ahogyan lassan beszívom a levegőt, és elgondolkodom, hogy biztosan be akarok e menni. Visszamehetnék, s megvárhatnám Katnisst, hogy aztán közösen meséljük el anyuéknak a dolgokat, de valami még is azt súgja, hogy ha csak öt percig, de be kell, hogy menjek, Nagyot sóhajtok, s remegve nyitom ki az ajtót, mely egyenesen abba a szobába vezet, amit kerestem. Csak néhány perc, mert szeretnék Katniss mellett lenni, mostantól még többet is, de tudom, hogy ezt el kell intéznem. Nagyokat lélegezve lépek oda ahhoz a bizonyos betegágyhoz, miközben a kezeimet lassan a hideg támlájára helyezem.

-       Szia! – szólalok meg halkan, talán azért, mert tudom, hogy itt nincs helye a hangos beszédnek, talán pedig azért, mert képtelen lennék hangosan beszélni ebben a pillanatban. Az ágyban fekvő lány, lassan nyitja ki a szemeit, s látom, hogy az arca több helyen is sebes, miközben óvatosan kisimítja a homlokából hosszú fekete tincseit. Úgy érzem magam, mint akit fejbevágak, a nagy fekete szemek, és sötét haj látványára, s nehezen bírom ki, hogy ki ne gördüljön a szememből az első könnycsepp. Mintha Isabellet-t látnám magam előtt, olyan ő is, a lány húga, akit a Diós támadás után ideszállítottak. Nincs nagyon fiatalabb nálam, de minden vonása a barátnőmére emlékeztet, s ez fájdalommal és félelemmel jár át. De tudom, hogy beszélnem kell vele, meg kell köszönnöm valamit. Annak idején, ő volt az, aki figyelmeztetett a támadás során, hogy veszélyben vannak a nővéremék.

-       Csak azt szeretném mondani…. Hogy…. Köszönöm- - bököm ki lassan, ahogyan egy pillanatra máshova fordítom s fejemet, mert érzem, hogy majdnem könnyezni kezdenek a szemeim.

-       Ha nem szóltál volna a Másodikban, akkor talán a nővérem és az édesapám halottak lennének. Csak ezt szeretném elmondani, hogy….. hogy nagyon köszönöm neked. – suttogom halkan, s óvatosan a lány felé biccentek, aki lassan kinyitja a szemét, s rekedten megszólal.

-       A nevem Madeline. Madeline Kentwell. És én is köszönök neked valamit. Már régóta el akartam mondani. Amikor a Másodikban felolvastad azt a szöveget a nővéremről Isabelle-ről. Köszönöm, hogy megtetted. Ha nem olvastad volna fel, minden más lenne most szerintem. Köszönöm Prim. – néz rám halkan beszélve, miközben óvatosan biccent egyet a fejével. Érzem, hogy tetőtől talpig kiráz a hideg, s a fájdalom, ahogyan eszembe jut, miket is tettem én a Második Körzetben, amikor igazán elkezdődött a forradalom. De ha nem tettem volna meg, akkor talán nem lett volna esélyünk, esélyünk erre a lázadásra, s az igazunk kinyilvánítására. Csak a legjobb barátnőmről beszéltem, őszintén, mind azokat mondva, melyeket mindig is éreztem iránta. És ezzel sikerült végérvényesen is kirobbantani a lázadást, amelytől most talán az egész országunk jövője függhet. Érzem, hogy mindenem megremeg az emlékre- nekem ezt kellett akkor tennem.

-       Szívesen. – felelem halkan a lánynak, belenézve egyenesen a nagy, éjsötét szempárba.