Az éjszaka
nem telik éppen eseménydúsan. A fejemet oldalra hajtva, a hálózsákban fekve
próbálom ébred tartani magamat, de többször, is elragad a vágy, hogy lehunyjam
a szememet, és végre egy szépet álmodjak, s ne egy poros, és hideg helyen
kelljen tölteni az éjszakát. De amint ez megtörténne velem, Johanna rögtön
reagál, s egy egy tapssal, közvetlenül a fülem mellett vagy éppen csettintéssel
felébreszt, s így folytathatom a fekete ég pásztázását. Ha jól számolom kétszer
látunk még valamit, s mind a kétszer szólunk, és bár ez aprócska számnak tűnik,
még is tudom, hogy itt régebben soha nem jártak a Kapitólium gépei. S most, ha
már egy éjjel alatt kettőt látunk, csak annyit jelent, hogy ők már
felkészültek. S a szívem mélyén remélem, várom, hogy még húzódjon a dolog, de
az elmém még is tudja, hogy ez lehetetlen. Hány hónapja várunk és készülünk
már? Csak idő, csak egy kis idő kérdése és…. Közben Finnick is elbóbiskol néha
néha, sőt, egyszer kétszer horkoló hangot ad ki, mire belőlem ösztönösen is
kitör a röhögőgörcs, Johanna pedig dühösen bökdösve próbálja a tudtomra adni,
hogy viselkedjek normálisan. Ő az egyetlen, aki nem alszik el. Végig, egész
éjszaka alatt éberen fürkészi az eget, és állandóan ébresztget bennünket, úgy,
hogy a végén már kezdek azon gondolkozni, hogy ez a lány alszik e egyáltalán.
De a napfelkelte, amikor meglátom a horizonton a hatalmas fényes gömböt, mely
szépen lassan egyre magasabbra és magasabbra hág a Körzetet körülvevő fenyők
között, az a pillanat tiszta boldogsággal jár át. Álmosan, ásítva és a szememet
dörzsölgetve nézem végig ezt a csodálatos jelenséget, miközben megesszük a
maradék konzervet, s mindenki kortyol egyet az italunkból. Magamban éppen azon
gondolkozom, hogy milyen éjjele volt a nővéremnek, nem volt e valami baja,
amikor megérkezik az üzenet, hogy visszatérhetünk a Körzetbe. De azt a
pillanatot, azt a tízperces sétát, soha de soha nem fogom tudni elfelejteni.
Utoljára akkor éreztem magam ilyen fáradtnak és tehetetlennek, amikor az
Arénában Harry mentőakciójára indultam, most is úgy hasogat a fejem, s a
lábaimat alig bírom rakosgatni egymás mellé, sőt, kétszer is a földre bukom a
táskámmal együtt. Az ólmos fáradtság nem csak engem, Finnicket is rabul ejti, ő
is közvetlenül mellettem jön, s bár reggel van, de a fejemben még mindig él az
emlék, a kép, amikor Finnickkel beszélgettem. Azt mondják, az ember éjszaka
többet képes elmondani magáról, jobban be tudja vallani a félelmeit, s ez talán
igaz is. Még mindig ott kering a fejemben az a jelenet, mintha csak a retinámba
égett volna bele. Johanna az egyedüli, aki elől menetel, s látszólag teljesen
jól van, él és virul, na meg parancsolgat, szinte az egész úton azt üvöltözi,
hogy ilyen népséggel még soha de soha nem találkozott. Éppen nagyot dörzsölök
a szememen, amikor hirtelen meghallok valamit, valamit, amire az ereimben
ösztönösen is futkározni kezd az adrenalin. Hangos dübörgést, és mintha sivítás
keveréke lenne. Látom, hogy a többiek is megálltak, s feszülten hallgatják a
hangot, a hangot, mely nekem ismerős. Túl ismerős. A szívem hevesen kezd
dobogni, de mielőtt bármit is szólnék meglátom, az égre egy hatalmas nagy
repülő emelkedik fel. Nem acélból van, mint a Kapitóliumi légpárnások, s az
eleje más, a hatalmas nagy gép, szinte madárszárnyakkal, s az elején egy hosszú
rúd található az orránál. Hosszú és hegyes rúd. Az oldalán pedig a
Tizenharmadik Körzet címere látható, s amellett egy másik kis címer, melyen
tökéletesen látom, és tökéletesen olvasom ami rajta van. Látom, hogy Finnicknek
és Johannának is a torkára forr a szó, ahogyan a horizontra szálló hatalmas nagy
gépet bámulják, egy a Tizenharmadik Körzet harci gépei közül. Az oldalára ennyi
van felfestve: Panem jövője, a mi kezünkben. Bátorság és remény. Most erősebb,
mint valaha. Érzem, hogy a hideg végigfut a hátamon, ahogyan a repülő süvöltve
és berregve hagyja el a Tizenharmadik Körzetet, s indul meg előre, egyenesen
Nyugat felé. Az én mondatom, az én szavaim, az én repülőm. Egy a harci
repülőink között, melyek hatalmasak, szívósak és az én szavaimat hírdetik.
Benne vagyok a forradalomban. Ez már…….. hirtelen azon kapom magamat, hogy a
szememmel a semmibe bámulok a gép után, miközben az ujjaim ökölbe szorulnak a
feltörő emlékek láttán. Panem jövője. Bátorság. Remény. Harci repülő. S most
már nem is kérdezem, hogy mit keres itt. Nincs rajta mit.
*
Amint
visszaérünk beterelnek egy nagy terembe, ahol a Körzet szinte összes lakosa
jelen van, s kényszerítenek, hogy mondjuk el, mit is láttunk, mit is
tapasztaltunk. Nem csak én, hanem minden győztes hihetetlenül fáradt, s a több,
mint félórás gyűlés után végre aludni indulhatunk a szobánk felé. Gyorsan
bebújok a másik Körzeti pizsmámba, s kortyolok egy kis vizet, miközben Katniss elhúzza
a függönyöket, mivel éppenséggel nappal van, de mi most készülünk aludni.
Érzem, hogy az ólmos fáradtság lassan leereszkedik a szememre, miközben bebújok
a takaróm alá, s a fejem alá húzom a bolyhos párnámat.
-
Jóéjt Katniss! – motyogom magamban, de a
hangom halk és alig hallható, s néhány perc alatt rám talál az álom, mely mint
egy kendő, terül szét rajtam. De mielőtt bármit is álmodnék, s talán aludni
kezdenék, megérzem, ahogyan valaki teljes erejéből rázza a vállamat, s hiába
mordulok fel, az illető nem akarja hagyni, hogy végre rendesen aludjak.
-
Prim, hahó ébresztő… - hallom meg a nővérem
halk hangját, de mielőtt megfognám a párnámat, hogy viccből hozzávágjam hallom,
hogy folytatja.
-
Sürgősen hívatnak bennünket a Parancsnokságra.
Aludhattál már eleget, de most jönnöd kell…. Mert…. Nagyon fontos. – hallom,
hogy Katniss keze már nem ráz, s mintha a hangja egy pillanatra megbicsaklott
volna. Idegesen próbálom kinyitni a szememet, ahogyan lassan meglátom az ágyam
előtt ülő nővéremet.
-
Mi az? Mi a fontos? – motyogom halkan, ahogyan
óvatosan a fejemre húzom a takarót, mert biztos vagyok benne, hogy öt percet
nyerhetek. Sharonáék annyi időre nem fognak nélkülözni engem, biztos vagyok
benne. De abban a pillanatban, hogy Katniss megszólal, s a szívem heves dobogásba
kezd, s a szavakat, mondatokat hallva jövök rá, hogy itt már nem fogok többet
aludni.
-
A háború. Támadás….. a Kapitólium ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése