19. fejezet I.

Nyugodtan kortyolgatom az elém helyezett narancslevet, miközben a teremben, Finnickkel és Johannával ülve a vezetőkre várunk. Hogy teljesen őszinte legyek, életemben nem voltam még ennyire megkönnyebbülve, mint tegnap, abban a pillanatban, amikor az üvöltöző, állandóan sokat akaró edzőnőnk bejelentette, hogy véget ért a másfél hetes fizikai kiképzés. Nincsen többet erőpróba, sem akadályok, nincsen többet sajgó láb és olyan érzés, hogy most már véged. Nem kell többet látnom azt  a sok fegyvert és végre nem kell hajnalban kelni sem, most már vége ennek a hosszú, és számomra fájdalmas szakasznak. Ellenben Johanna és Finnick látszólag nem lelkesedtek, tudom, hogy ők képesek lettek volna még egy hétig ott maradni, mintsem az elméleti gyakorlást megkezdeni. Én viszont soha nem voltam ennyire felszabadult. Igaz az elmúlt hetekben gazdagodtam egy kis izomzattal és talán kilóval is, de még is úgy érzem, ez most jobban lesz az én terepem. Amikor Sharona és Adrian megérkezik Johanna viszont egy hatalmasat horkant, és kezét összefonva dől hátra a székben, mintha csak ellenezné ezt az egészet.

-          Jó napot! Mason, tudom, hogy maga szívesebben maradt volna a kiképzésen, de nézzék,  mindent, pontosan négy nap alatt meg kell tanulniuk a Kapitóliumról. Hol vannak a fontosabb katonai épületek, a gyenge pontok, a podok, és természetesen a Békeőrök főbb szállásai. Nagyon figyeljenek, mert ha összetévesztik az épületet, ahonnan ki kell szabadítani Harry Blacket, azt hiszem mindent elrontanak. – néz ránk Sharona, miközben a kezével egy hatalmas méretű Kapitólium térképet terít szét az asztalon, kishíján fellökve a narancslevemet. A térkép tele van jelekkel, apró piros ikszekkel, és fekete pontokkal, s cetlikkel, olyan felírásokkal, melyek számomra teljesen ismeretlenek. Még is amikor meglátom, azt, hogy mekkora is ez a város a térképen, és mennyi erős pontja van, ösztönösen is kiráz a hideg.

-          Én, mint tudjátok kém is voltam, de itt van Adrian, aki erre a feladatra ajánlkozott, hogy mindent megmutat. Átadnám neki a szót. – a nő a mellette lévő barna öltönyös férfire mutat, bár, ha jobban megfigyeltem Adrian mindig barna öltönyt visel, s most előregörnyed, miközben szemöldökét felhúzva néz a hatalmas térképre.

-          Nos, kezdjük azzal, hogy tudjátok e, mikből áll a Kapitólium?

-          Kerületekből. Öt kerület van benne, amely a szám szerint jelzi a rangokat is. Az egyesek a leggazdagabbak, a város főbb polgárai, köztük a miniszterek, és az elnök családja is. A legszegényebb az ötös. – vágja rá Finnick, aki mintha megborzongana, ahogyan a térképre néz, amit nem is csodálok, miután megtudtam, hogy ő mennyiszer járt már itt, és miért.

-          Nagyon szimmetrikus az egész. A vezető réteg szabályosan körbevette magát a többi lakossal, a legkívűl van az ötös kerület, beljebb a négyes, és legbelül az egyes. Mintha egy pajzs lenne, mellyel Snow megvédené magát. És ti ide mentek. – bök Adrian az ujjával a térképen legbelülre, az egyes kerületre. Mint egy pajzs. Az elnök még a Fővárosában és képes tökéletesen maga köré építeni mindent, hogy az őt védje. Érzem, hogy a kezeim idegesen ökölbe szorulnak, s a torkom is megfájul, ahogyan megpróbálom az eszembe vésni ezt az öt kerületet, melyből a Kapitólium áll.

-          És még ez is ide tartozik. Ekkora…. ekkora nagy? – bökök a térkép csücskére, mire a férfi bólint. A térkép legalább beteríti az asztalt, de még így se fér el rajta az egész Kapitólium, legalább akkora, mint a Tizenegyedik, vagy Nyolcadik Körzet.

-          És most, megtanuljátok, hogy hol vannak a Békeőrök titkos, és nem titkos főhadiszállásai, és mely helyeket kerüljétek el. Ez lenne az első legfontosabb, mely talán katonailag is fontos. Nagyon sokat fogtok tanulni az első kerületről, mivel odamentek. A legfontosabb, hogy megismerkedjetek a csapdákkal és az összes gyenge ponttal. – kezdi Adrian, miközben látom, hogy Johanna hátradől a székén, de nem olyan hetykén, és lazán,  mint szokott.

-          A podok igaz? Tényleg azzal védi az elnök a palotáját? – kérdezi, miközben nagy barna szemeivel Adriant fürkészi.

-          Többnyire igaz. A podok apró kis csapdák, melyeket nem látni, és igen, ezek veszik körbe az elnöki palotát. Ezekről is részletesen fogunk tanulni, méghozzá azért, mert ezzel hívjátok fel a legkönnyebben magatokra a figyelmet. Amikor a lázadók ott lesznek az összes podot aktiválni fogják, nektek pedig el kell őket kerülni. Nagyon, nagyon fontos, hogy mindent megtanuljatok. A Kapitólium nagyon cselesen van kiépítve, az összes lépésetekre vigyázni kell! – és innentől, Adrian ekkori mondtatától szinte ki se látszunk a munkától. Megtanuljuk a Békeőrök főbb és titkos helyeit, majd mindenki kap egy térképet, hogy azt otthon is tanulmányozhassa. Reggel tíztől este hatig vagyunk itt, miközben általában Katniss vagy Annie hoz nekünk ebédet, mert szünetet sem nagyon engednek. Miután megtanuljuk, hogy miket is tehetnek ezek a podok. A pod egyszerűen úgy is lehetne nevezni, hogy gyilkos kelepce, ugyanis, ha valaki aktiválja, utána csak is valami borzalmas dolog történhet vele. Néhol előhozhatsz egy mutánst, máskor szitává lőhetnek, vagy egyszerűen magadra vonhatod a figyelmet, vagy annál is borzalmasabb. Az összes utca nevét megtanuljuk, hol vannak a fordulási pontok, a főb épületek és bejáratai, a saját kistérképünk lassan kezd egy színes pacává válni, ahogyan mindent odaírok, és bekarikázok, lehúzok. Kezdek ,magamat úgy érezni, mint amikor a suliban széntermékekről tanultunk, állandóan csak a térképet bújom, még otthon is, és nem egyszer Katnissnek mondom fel amit tanultunk. Néha virtuális sétát is teszünk, ilyenkor a monitoron nekünk kell mutogatni, hogy mi mire található, nem egyszer botlok bele egy podba, vagy megyek rossz irányba. Az összes kerületet részletesen átvesszük, kijelöljük, Adrian pedig úgy tanít bennünket, mintha az iskolában lennénk, s még ilyenkor Johanna is néha úgy vacsorázik, hogy a térképébe mélyed. Eszünk, és nézzük, fekszem az ágyon, és nézek, ülés, állás, menés, és még az Annievel való beszélgetés közben is a kezemben van a térképem, ami lassan kezd összegyűrődni, és úgy kinézni, mintha egy macska szájából húzták volna ki. Minden nap keményen tanulunk, s néha már belefájdul a fejem a sok utcanévbe, és jelölgetésbe. De még is úgy érzem, hogy ez sokkal jobb a Kiképzésnél, és így lassan kezdem magamat kapitóliumi polgárnak érezni. Ahogyan az idő múlik mindent megtanulunk a Fővárosunkról, én pedig egyre inkább kezdek rettegni. Nem csak a térkép hatalmas, hanem a belső szimmetria, az, ahogyan Snow elnök felépítette a várost, a szívós házakat, és az utcaképet. Mintha mindenre gondolt volna, mert ilyenkor, amikor nem csak a távoli várost látom, tudom meg igazán, hogy a ragyogáson és hírnéven kívűl ott van az a szimmetria, és szívósság, ami a csodálatos mellett gyilkossá is teszi Panem országának fővárosát. Egyet tudok. Amikor eljön az idő a tényleges támadásra, nem olyan könnyű dolgunk lesz, mint a Diónál. A Kapitólium hatalmas, és látszólag mindenre felkészült.