Majdnem
nekirontok a nővéremnek. A lánynak, akinek kisbabája van, akit ugyan szeretek,
de legalább öthónapos terhes, s mindennek ki van szolgáltatva, most talán
gyengébb mint bármikor eddig volt. És abban a pillanatban, hogy a csapatunk
meglátja a ziháló Katniss, aki a földön fekve próbál levegőhöz jutni, s
megérzem a talpam alatt a repülőgép mozgását, tudom, hogy mindennek vége.
Mintha a szívemet erősen kezdené markolni valami, s mi több, kiszakítana belőle
egy darabot, ahogyan a kezemet ökölbe szorítom, és senki sem akadályozhatja
meg, hogy elkiáltsam magamat.
-
Katniss, még is hogy képzelted? Ott vannak a
családtagjaink, és neked is velük kell lenni. Most a Kapitóliumba megyünk, az
igazi gyilkos városba, te pedig semmit sem tehetsz az ellen, hogy megöljenek,
téged, és a kisbabádat is. Mi sem biztos, hogy túléljük….. – a hangom
egyáltalán nem hasonlít önmagamra, ahogyan idegesen, és dühösen nézek rá
Katnisre, de belül még is remegek. Mert most itt ez a lány, a nővérem, akit
szeretek, akit én is féltek, akárcsak ő engem, velünk jön, oda, ahol még az én
életem sincsen biztonságban. De már semmit sem tehetünk. A repülőgép teljes
erőből kezd távolodni a földtől, arról a helyről, ahol a szeretteim vannak. Még
látok egy halvány kis pontocskát belőlük, anyuból, apuból és a legjobb
barátnőmből, akik mostantól talán biztonságban vannak itt a Tizenharmadikban,
de őt, a nővéremet, akit a legjobban nem akarok elveszíteni, őt nem tudjuk most
megvédeni. Érzem, hogy az erő kiszáll a testemből, s a földre hanyatlok,
miközben félek, hogy mindjárt kicsordulnak az első sós könnyek, melyről tudom,
hogy több is fogja követni. Johanna káromkodik, Finnick pedig dühösen beszél
Katnissel, aki mellett most én ülök, s bár az előbb kiabáltam rá, még is erősen
markolom a karját. Kisbaba korom óta csak ő volt nekem, s most nem azt a
helyzetet választotta, hogy itthon marad, hanem egyszerűen a rá oly jellemző
makacsságából felkapaszkodott a repülőgépre. Én pedig most félek a legjobban.
-
Mi történt, jól vannak? Mi ez a lárma? –
látom, ahogyan a repülő egyik ajtaja kivágódik, és Paylor elnöknő viharzik be
rajta, aki önként vállalkozott, hogy elkísér bennünket a Kapitóliumba, ahova
később majd Seneca és Sharona is fog érkezni, de a vezetők közül két embert,
pontosabban Adriant és Plutarchot pedig arra kellett választani, hogy a
Körzetben maradjon az ottani dolgokat ellátni. De látom, hogy még az ő erős
tekintete is megmerevedik, és hatalmas nagy fekete szemei csodálkozva merednek
a nővéremre, mintha csak nem akarná elhinni, hogy itt áll. A térkép, melyet
eddig tanulmányozott úgy fityeg a karjában, mint egy kicsike jojó, mellyel sokat játszottak a Tizenkettedik Körzetbeli gyerekek, köztük én is.
-
Miss Everdeen? Megkérdezhetem, hogy még is mit
keres itt? – nyögi ki végül ő is, miközben megdörzsöli a szemeit, mintha csak
rosszul látott volna. Katniss lassan feltápászkodik a földről, de még mindig
fogja a kezemet, ahogyan magyarázni kezdi Paylornak, mi is volt ezzel a célja.
Talán én, és a családunk ismeri a nővérem makacs, és kiszámíthatatlan
természetét, melyről sokszor tett tanubizonyságot éveken át. S, most sem csoda
amit tett, ellenben, hogy egy pillanatig nem gondolt arra, hogy nem csak magára
kell figyelni, ott van a kisbaba is, aki talán ugyanúgy megsérülhet, mint maga
a nővérem. Johanna és Finnick idegesen a falnak támaszkodik, tudom, hogy már
várják, mikor is készülünk elő, de eközben az elnöknő nyugodtan, néha néha
bólintva hallgatja a szavakat.
-
Nos, miss Everdeen, azt hiszem nem csoda, hogy
ezzel nem csak engem lepett meg. Maga terhes, és tudom, mivel is jár ilyenkor,
ha a harctérre megy, gondolom erre nem is gondolt. De viszont ha már itt van,
vissza nem tudunk menni. A repülőn két kabin van, az egyikben én, a stáb, a
testőrök, és nos, most maga fog elhelyezkedni, a másikban pedig a
kiszabadítócsapat, akiknek még fel kell készülniük mindenre, és jól kialudni
magukat. Nem számít, hogy itt van a húga, világos? – biccent a nő Katnissnek, s
bár látom, hogy ideges, de próbálja türtőztetni magát. A nővérem erősen
megszorítja a kezemet, s szürke szemeivel rám néz, mintha csak azt akarná
sugallni, majd beszélünk majd. Paylor a kezével az oldalsó kabin felé int, mire
Katniss lehajtja a fejét, s egy utolsó kézfogással elbúcsúzik tőlem mielőtt
lassan bevánszorogna a kabinba. Látom, hogy Johanna idegesen fújtat egyet,
Paylor pedig a homlokát dörzsöli, amikor becsukódik az ajtó, s egyedül mi
maradunk a berregő gép ebben a részében.
-
Végül is Prim, a nővéred most is elérte amit
akar. Jön a Kapitóliumba. – próbál viccelődni Finnick, de én csak leroskadok a
padlóra, jelezve, hogy most ez nem éppen jó hely itt. Ahogyan a szememet
körbejáratom a kis termen, ahol vagyunk egyre több jelet fedezek fel benne,
melytől már előre félek. A földön három hálózsák hever egymás mellett, ha
minden igaz pontosan hajnalban fogunk megérkezni a fővárosba. Oldalt egy kis
fegyvertár van, balták, szigonyok, melyeknek már a látványától is végigfut a
hátamon a hideg. Valamint egy kis mosódtál, három előkészített ruha, és egy
olyan asztal, ahol étkezni lehet, de mind a ruha, mind a fegyverek mutatják,
hogy már nincsen sok időnk. Míg Katniss a repülőből nézi talán, nekünk igen is
be kell vetnünk magunkat, ott kell lennünk az élvonalban, s ahogyan egyre több
ideje repülünk, annál inkább érzem magamhoz fizikailag közel a
Kapitóliumot,s benne a lázadókat, Snow
elnököt, és Harryt. Érzem, hogy a térdeim remegni kezdenek, s a fejemet
ösztönösen is Paylor irányába kapom, aki éppen magyaráz valamit, de a
figyelmemet nem tudom elterelni. Tudom, túl jól ismerem magam ahhoz, hogy
rájöjjek, az én remegésem már nem fog elmúlni egészen a fővárosig.
-
Nos, ezután azt tesznek, amit akarnak. Még
egyszer át kell tanulmányozni a térképeket, minden egyes sarkot, kerületet,
ahova hamarosan megérkeznek. Fel kell venniük a kikészített ruhákat, fegyvert
kell választaniuk, és elő kell készíteni a hátizsákjukat, hogy holnap hajnalban tökéletesen
induljanak. Nos, nincs hátra, csak körülbelül tizenkét óra, és maguk a
Kapitóliumban lesznek. – érzem, hogy a hátamon végigfut a hideg, ahogyan
megérzem magamon Paylor sötét tekintetét, mely egyáltalán nem kedves, hanem
inkább határozott. Határozott, és elszánt.
-
Nem csak maguk, hanem mi, egész Panem népe,
aki már mióta elnyomásban él, várja ezt a pillanatot. Már harcok folynak, s
lehet, azt képzelik elégszer elmondtam, de még is újra mondom. – Finnick nagyot
sóhajt, Johanna pedig a nőre szegezi nagy barna tekintetét, miközben érzem,
hogy a szívem, és egy benne lévő óra szinte visítani kezd,
-
A Kapitóliumba mennek, ahol fel vannak
készülve. Snow erős, okos, és soha nem félt lecsapni senkire. Egyetlen egy
rossz lépésük is elég, és megbukunk. Maguknak is fontos szerepük van a
lázadásban, és Panem jövőjében. De míg eddig csak álmodoztunk, róla, most itt
van az alkalom. Mert Panem jövője ott, és most fog eldőlni. Maguk pedig nagyon
számítanak. – a nő szavai szinte visszahngoznak a fejemben, ahogyan egyet
biccent, s óvatosan kilép a szobából, egyenesen a repülő vezetői részébe. De
hiába ment el, mind a hárman ledöbbenve állunk. Úgy érzem magam, mint akit most
locsoltak le hideg vízzel, s szembesítették arról, mit várnak el tőle, mit is
kell tennie. És úgy kezdek vacogni, egyenesen remegni, mintha csak hideg víz lenne a ruhámban. Az elmémben pedig
zakatol, csak is egyetlen egy mondat zakatol: Panem jövője ott, és most fog
eldőlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése