9. fejezet III. +I.

Sziasztok! Nos köszönöm az újabb 6 pipát, valamint Abby és Sweet kommentjét :) Nos hát itt van ez a fejezet. Kezdjük ott hogy nagyon nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, mert igazából ez egy nagyon... szóval kíváncsi vagyok mit szóltok ahhoz, ami  a fejezetben lesz :) Nagyoon :)
C.
                                                                                                                       

A múlt éjjel végig a testvérpárról álmodtam. Főleg Phoebe – ről. Még mindig nem tudom elfelejteni ezt az esetet. Nem szeretném, hogy a Viadal más embert neveljen belőlem, olyat, mint Phoebe. Nem leszek harcos. És nem leszek gyilkos. Én Primrose Everdeen maradok. A gyógyító Primrose Everdeen. Az átlagos Primrose Everdeen. Éppen ezért ma reggel felhúztam a csörgőórát, hogy fel tudjak kelni a napfelkeltére. Már régen láttam, még a Körzetben. Itt az ideje újra megnézni. És ez nyugtató is egyben. Ugyanis ma van az, hogy bemutatjuk a tudásunkat a Játékmestereknek. Az előző nap végig gyakoroltam. A famászást, a csúzlizást, a tűzgyújtást és egyszer megcsináltam az ehető növényeket is. Már akkor is görcsöl a gyomrom, mikor erre gondolok. Mit mutassak én egyáltalán be nekik? Talán valami ehető növényeset. Sajnos nem tudom. Ma mindenképpen el kell döntenem. Itt nem lehetek tehetetlen. Csak tíz percem lesz, hogy meggyőzzem őket. És pontot kell szereznem. De úgy döntök, hogy megpróbálom kialudni magamat, a nagy csönd, halvány fény és puha párnák pedig segítenek ebben. Álmomban nem is tudom hol járok, talán otthon a 12. Körzetben, amikor valami nagy sípolásra leszek figyelmes. Ösztönösen felpattannak a szemeim és a hang forrásába nézek. A falon lévő televízió hirtelen nagy sípolással bekapcsol, úgy, hogy nem is tettem semmit, s a szobát hirtelen fényár borítja be. Hunyorogva felülök és megdörzsölöm a szememet, hogy jól lássak. Nem értem, miért kapcsolt be a tévé, de hamarosan megtudom, mikor Caesar Flickerman vigyorgó arca jelenik meg a képernyőn. Egy asztal előtt ücsörög, kissé fáradtnak látszik, s a haja most idén citromsárga színben pompázik. Miért ébreszt fel hajnalban minket Caesar? Valami fontos dolog lehet, mert ritka az ilyen alkalom. Magam alá húzom a térdemet és a műsorvezetőt figyelem, aki megköszörüli a torkát és belekezd a mondandójába.

- Kiválasztottak figyelem! Mindenkitől elnézést kérek a korai ébresztés miatt, de egy sürgősen fontos dolgot szeretnék megosztani veletek. – szól és kezébe vesz egy fehér papírt. Nem is tudok elgondolkodni rajta, mi az a furcsaság, mert Flickerman folytatja.

- Mint tudjátok, ma van a bemutatás napja, és megértem, ha mindenki izgul. Hogy mit fog bemutatni a Játékmestereknek. De most mivel ez itt a 3. Nagy Mészárlás, ahol az elmúlt Viadalokról emlékezünk meg, erre az alkalomra is egy különlegességet tartogatunk nektek. Idén ugyanis nem ti döntitek el, mit mutattok be. – ez már nem semmi. Hogy hogy nem mi? Akkor talán valaki más? Feszültem bámulom tovább Flickerman arcát.

- Nos, az elmúlt Viadalokat sok izgalmas és különleges fordulattal tettük színessé, mint például a mutánsok, esetleg földrengés vagy árvíz. És a mai napon a Kiválasztottak egy- egy különleges szimulációval fognak szembesülni, melyek az elmúlt Viadalok egyes különlegességei lesznek. Tudom, sokatok nem érti, de épp ezért különleges.  A Kiválasztottak sorsolásszerűen kapnak egy szimulációt, egy helyzetet az elmúlt Viadalokról, melyet ők sem tudnak, hogy mit kapnak. Lehet, hogy valaki földrengéssel szembesül, valaki például mutáns állatokkal. Ebben a helyzetben kell a Kiválasztottaknak cselekedni, melyben a Játékmesterek felmérhetik a játékosok reflexét, vagy hidegvérét.  Persze ezek nem olyan komolyak vagy bántalmazóak lesznek, mint egyébként egy Arénában. Csak megtudhatjuk, hogyan cselekednek egy adott helyzetben. A Játékosok 5 percet kapnak, abban mutathatják meg, hogyan oldják meg a szimulációt. Lehet, hogy aki erős, egy phcihés helyzetben kevés pontot kap, és lehet, hogy aki gyenge pedig sokat. Mint mondtam, senki sem tudja mivel szembesül. Úgymond nem lehet készülni rá. De mint mindig is mondtam: soha ne hagyjon el a remény! – vigyorodik el Caesar, majd a képernyő egy pillanat alatt el is sötétül. 

9. fejezet III.

Először is mindenkinek nagyoon nagyon köszönöm a 10 pipát és a két kommentet. Hihetetlenül boldog vagyok, és örülök, hogy tetszik nektek a sztori. A közvélemény kutatást lezártam, és Katniss győzött, második Isabelle, harmadik pedig Harry lett. Ha gondljátok csinálhatunk még ilyeneket, ha van esetleg valami ilyen tippetek egy közvélemény kutatásra, nyugodtan írjatok:) Remélem ez a fejezet is tetszeni fog :)
C.
                                                                                                                      

Idegesen babrálok az ujjaimmal, miközben a fotelben ülök. Igaz ez az eset, már majdnem egy órája történt, de én még mindig remegek. Újra és újra előjönnek az elmémben azok a képek, mikor megláttam a sötét alakot és mikor letepert a földre. A mellettem ülő Katniss ugyanígy csinál, le sem lehetne tagadni, hogy testvérek vagyunk. Másik oldalamon Haymitch ül, a szemben lévő fotelekben pedig Peeta és Harry. Valamint Trudy. Trudy, a 6 Körzet mentora. Egy alacsony, 40- es éveiben járó, rövid szőke hajú, és halk hangú nő. Most Haymitch – csel társalognak, de látom rajta, hogy ő sem érti ezt az egészet. Persze, hiszen csak mentor, mit tudhat Phoebe észjárásáról. Bár az előbb említett lányt már a békeőrök visszakísérték a szobájába, nem volt hajlandó megmondani, miért jött ide. Persze, miért is akarta volna. Ő Phoebe. Trudy megmasszírozza a homlokát és nagyot sóhajt.

-       Nem értem ezt a testvérpárt. Már az Aratástól kezdve olyan furcsák. Magukban diskurálnak, ha kérünk valamit elengedik a fülük mellett jobb esetben, a vacsorához soha nem jönnek, hanem utána lopnak ételt maguknak a szobájukba. És most ez is. Egyszerűen nem értem. – sajnálom szegény Trudy –t . Aki össze van zárva ezekkel. És neki is kell mentorálni őket.

-       Figyelj Trudy, te nem tehetsz róla, de tartsd jól szemmel őket. Én ismerem a családjukat. Nem akarok erről többet mesélni, csak azt, hogy borzalmasan veszélyesek. – szól Haymitch és megveregeti a nő vállát. Ismeri a családjukat? És borzasztóan veszélyesek? Igen azt mondta. Tud valamit. Meg kéne tőle kérdeznem. Még senkinek sem mondtam el a Phoebe – vel való összetűzést. Nem is akarom. De meg szeretném tudni, ki is ez a lány valójában. Éppen, hogy Trudy feláll, amikor Effie robog be a szobába, eléggé felajzott állapotban

-       Katniss, Peeta mindenetek megvan? Most néztem a szobátokat, és teljese feldúlt volt. Katniss éjjeliszekrénye ki volt rámolva, és minden tiszta rumli. Ezt nem hiszem el! Neem! – sipít a nő, miközben felajzva járkál körbe körbe a szobában. Erősen megszorítom a nővérem kezét, és a szemébe nézek. Katniss most ijedten kutat a zsebeiben, hátha van valami amiről azt hitte Phoebe hogy itt fent találja, de közben a nővéremnél volt. Rabolt. Szóval nem csak betört, hanem rabolt. Remegve nézek magam elé, mikor a nővérem hirtelen felkiált, és kihúz valamit a zsebéből. Egy apró aranykarikát. Amin a fecsegőposzáta van. Amit valamikor a szobában hagytam.

-      

Létezik? Létezik, hogy ez kell neki? – kérdezi, miközben feltartja a dísztűt. A fecsegőposzáta. Egy szimbólum. Az erő szimbóluma. Katniss szimbóluma. Létezhet? Mindenem megremeg. Létezhet. Phoebe ezt akarhatta? El akarta rabolni a dísztűt? Miért? Szegény Trudynak csak fő a feje, miközben ő és Effie Peeta társaságában leindul a hatodik emeletre, megpróbálni kifaggatni a lányt. Rabol. El akarta rabolni a poszátát. Vajon tudja? Vajon ő is tudja, hogy egy szimbólum lett a madárka?

-       Nem csodálkoznék, ha egyenesen egy bombát rejtett volna el itt. – dühöng Effie, ahogy elindulnak. Hát ezt nem hiszem el. . Tehát meglógott a Kiképzés végéről. Katniss az arcát tenyerébe temeti, Harry pedig nagyot sóhajtva hátradől a fotelban. Érezhető a feszültség. Hála ennek a lánynak. Észreveszem, hogy még mindig remegek. A fejemben a képek cikáznak, mikor megláttam a sötét alakot. Ahogy rám ugrott. Haymitch dünnyög valamit, majd feláll és a szobák felé indul, miközben kivesz egy muffint az asztalon lévő tálból. Eszembe jut valami. Haymitch mit mondott. Most megkérdezhetném tőle.  Felállok, bár a lábam kicsit még mindig remeg. Ahogyan tudok átsietek a nappalin és Haymitch után megyek.  Igyekszem őt utolérni, már majdnem szaladok, hihetetlen, hogy milyen gyors.

-       Haymitch! Haymitch! – kiabálok utána, hogy ne menjen be a szobájába, mire ő hátrafordul. Valamit morog, biztos azt szeretné, hogy ne zavarjam, de ezt meg kéne kérdeznem

-       Haymitch, azt mondta Trudy – nak, hogy tudja milyen családból származnak Phoebe – ék. És hogy hihetetlenül veszélyesek. – kezdem és ránézek a férfira. Szürke szemével furcsán végigmér, és horkant egyet.

-       Aranyom, most ez nem lenne jó, hihetetlenül felhúztam magamat. Na rendbe, igen veszélyesek ezt te is látod. Az apjuk fogoly volt a Kapitóliumban, mert a Körzetében embereket rabolt ki és ölt meg. Milliószámra. Aztán elszökött a börtönből. úgy hogy egy őrt leütött. Puszta kézzel. Az anyja folyamatosan iszik és verekszik a Körzetbeli nőkkel. Állítólag úgy üvölt mint a sakál. És már ő is ölt. Nos, és most megparancsolták a gyermekeiknek, hogy legyenek szívesek megnyerni ezt a Viadalt, bármi áron. A génjeikben van a gyilkolás és a lopás. Úgyhogy tartsd magad távol tőlük és ne keveredj velük konfliktusba oké? – szól rekedt hangon Haymitch és dühöngve elsétál a szobája felé. Letaglózva állok a folyosón, miközben próbálom emészteni a hallottakat. A génjeikben van a gyilkolás és a lopás. Ne keveredj konfliktusba velük! Hihetetlen. Nem tudom, honnan tudja ezt Haymitch, de akkor is hihetetlen. Akinek ilyen a családja. Mint mondta, a génjeikben van. És bármit megtesznek, hogy megnyerjék a Viadalt. Én pedig már is konfliktusba keveredtem velük. Illetve vele. A legveszélyesebb játékossal. A szívem nagyot dobban, és megragadom a falat, nehogy elessem. Pont nekem. Pont nekem sikerült ez. Gratulálok Primrose! Lehet, hogy én leszek az első az arénában akivel Phoebe végezni fog. És Isabelle. A génjeikben van. – cseng a fülemben. Mindenre készek, hogy megnyerjék a Viadalt. Idegesen a szobámba vánszorgom és ledobom magam az ágyra. Távol kell őket tartanom magamtól. Nem tudom, hogyan. De meg kell próbálnom. Anélkül semmi esélyem.

9. Fejezet II.

Nagyon nagyon köszönöm az újabb 6 pipát és a 3 komit, nagyoon örülök neki :)) Örülök hogy sikerült meglepnelek titeket a függővéggel, és most pedig kiderül hogy folytatódik. Ja és köszönöm az újabb 2 feliratkozót <3 
C.
                                                                                                                

A fejem a földre ütődik,s az arcom a hideg kőre préselődik, ahogy az izmos fekete alak leteper a földre. Phoebe az. Kicsiny, fekete szeme szinte szikrákat szór, hosszú fekete haja az arcába lóg, s egészen közel az arcomhoz liheg, miközben gúnyosan vigyorog. A testemet elönti a félelem és a remegés. Phoebe letámadott engem, és a földre nyomott. Érzem, ahogy a fejembe iszonyatos fájdalom hasít, de ez még kevesebb annál, ahogy a szívem ver: erősen kalapál, miközben lihegve próbálok levegőhöz jutni. Engem is le fog ütni? Mint az Avoxokat? Fegyvere van, mi lesz, ha megsebesít. Az adrenalin hömpölyögve hullámzik az ereimben, s a fájdalmat felváltotta a remegés és a félelem. Hirtelen egy apró dolog jut eszembe, hátha segít nekem.

- Segítség! Segítség! – kezdek torkom szakadtából kiabálni, hátha valaki megtalál és segít. Egy gyilkossal vagyok összezárva. Meg is ölhet.        Egy hatalmas, izmos pszihopatával

- Csönd legyen Everdeen! – szól rám vigyorogva Phoebe, s ismét az arcomba liheg, közelről még ijesztőbb, a szemei mint a fekete zivatarfelhők. A lábam megremeg, ahogy ismét elkiáltom magam. Tudom, hogy ez zavarja és idegesíti a lányt. Mi lesz, ha valaki megtalál. Talán én leszek terveinek elrontója. Hátha ez sikerül. Nem tudom, mit akarhat. Miért van itt. De én meggátolom a tetteit. Phoebe dühösen körbenéz, s ismét engem kezd méricskélni. A fejem fáj a földhöz szorítástól, s levegőt is csak kapkodva veszek. Csinálnom kéne valamit. Ismét hangosan elkiáltom magam, mire a lány dühösen néz rám, parázsló szemével, s kezét olyan mozdulatra emeli, mint aki megütni készül. Leütni. Phoebe le akar engem ütni. Hirtelen ismét elönt a félelem hulláma, s tehetetlenségemben meglendítem a lábamat és gyomron rúgom a lányt. Félek tőle. Le akart ütni. Megtámadott. A félelem ismét ezt tette velem. Phoebe keze szorítása gyengül, s ezt megpróbálom kihasználni. Óvatosan oldalra fordulok, s felállok, miközben a lift felé igyekszem. El kell jutnom a liftig. A fejem sajog, a térdem pedig remeg, ahogy hallom a hátam mögül jövő zajt. Ha nem lassítok újra megtámad. Erős, izmos. Nem tudok szabadulni a szorítsástól. A szemem jójózik, a gyomrom pedig erősen hullámzik. Ezt nem kellett volna az Arénára tartogatnia. Még egy fájdalmas kiáltást engedek magamnak, hátha van itt valaki, miközben megkapaszkodom egy közeli székben, és nagyokat sóhajtok, hogy levegőhöz jussak. Legalább az Arénában kellett volna ezt tennie. Hirtelen hallom, ahogy a lift nagyot kattan, s a szívem ismét erősen kalapál. Elkiáltom magam, ahogy meghallom a lábak dobogását, és imádkozom, hogy a segítőim hamar ideérjenek.

 A szobába Katniss, Peeta, Haymitch, Effie és Harry robog be. Effie ijedten felkiált, és megtorpan a küszöbön, de a két férfinak van akkora lélekjelenléte, hogy odaszaladnak Phoebe – hez, és megmarkolják a karját. Ő itt egy betörő. Betört a lakosztályunkba. Katniss remegve átölel és leültet egy székbe, miközben megkérdezi tőlem, mi történt. A hangom gyenge és remeg, de akadozva ugyan de elmondom neki mi történt. Harry egy pohár jéghideg vizet hoz, amit a kezembe nyom. Remegek. Félek. Sajog a fejem. Ahogy a földön fekvő lányra nézek, ismét elfog a remegés hulláma.

-               

                                                                         Hihetetlen Prim! Ez szép volt. Mindent tökéletesen önvédelemből csináltál. – fogja meg a kezemet a nővérem, bár ő is kissé remeg. Megijedt. Még szép hogy. Effie dühösen elmegy, hogy hívja a 6. Körzet mentorát, Harry pedig segít felvonszolni a többieknek Phoebe – t az egyik székre. Phoebe – t , aki amint meglátja a férfiakat, dühösen kapálózni és üvölteni kezd, de ők vasmarokkal szorítják. Ő egy betörő. Leütötte az Avoxokat. És engem is le akart ütni. Remegve kortyolom a vizet, ahogy a beszélgetést hallgatom.

-                                                                                        Megmondanád miért tetted ezt és miért törtél be hozzánk? – kérdezi Haymitch, aki roppant dühösnek látszik. A nappaliban kotorászott. Hogy mit keresett, azt nem tudom. Minden tökéletes rendben van. Miért tört be? Miért ütötte le az avoxokat?

-                                                                                        Ajánlom, hogy hagyjanak békén! – fújtat Phoebe

-                                                                                        Nekünk ne parancsolgass aranyom! – mered Haymitch a lányra.

-                                                                                        Most szépen elmondod, mit kerestél itt, vagy sűrgősen hívjuk a Békeőröket. – teszi hozzá. Mert ilyen még sohasem történt. Egyik évben sem, 74 éven keresztül. Senki sem tört be a másikhoz még eddig. Nem. Soha

9. fejezet I.

sziasztok! Sajnálom, hogy későn érkezett a fejezet, csak nyaralni voltam, és sajnos nem mentette el, és nem ment az időzítés. Köszönöm a pipákat és a komikat naaagyon örülök nekik <33 És ehhez a fejezethez csak annyit, hogy remélem sikerül meglepetést okoznom vele :)
C. 
                                                                                                              

Ahogy becsukódik mögöttem a lift ajtaja, egy hatalmas sóhaj szakad ki belőlem. Hát megvolt a mai kiképzés. Érzem, hogy mindenem zsibbad, testemet átjárja a fáradtság. Már csak jól be kell vacsorázni, venni egy jó meleg fürdőt és utána pedig aludni egy nagyot. A Viadal már itt liheg a sarkunkban, de nekem nincs nagy kedvem rá gondolni. Egyfolytában az jár a fejemben, amint a Hivatásosak kinevettek, majd ahogy a kést a táblába vágtam. Nem tudom, mit gondolnak rólam. Egy kislány, aki majdnem sírt a szívatásán aztán pedig egy kést dobott a táblába. Nem érdekel engem, hogy mit gondolnak. A Hivatásosak megkeresik a gyengéket, és azokat próbálják meg cukkolni, letiporni az önbizalmukat. Én is gyenge vagyok. Ezt mindenki tudhatja, nem vagyok egy harci gépezet, nem vagyok erős sem, és eléggé idős sem. De nem kéne mutatni a gyengeséget a Hivatásosaknak. Tudják ki a gyenge, és azt fogják támadni .Katniss mindig ezt mondja.  Ezek itt kemény és dühös Hivatásosak. Mostantól még jobban el fogom őket kerülni. Mert nagyon nagyon veszélyesek. Hirtelen a lift kattan egyet és kinyílik az ajtaja. Most majd veszek egy jó meleg zuhanyt, aztán kimegyek vacsorázni. Ezt gondolom. De hirtelen megtorpanok. Az egész emeleten nagy sötétség uralkodik, csak a nappaliban pislákol egy halvány fény. Hol lehetnek Katnissék? Most nem hallok sem beszélgetést, sem pedig Effie és Haymitch veszekedését. Az egész emeleten csönd honol. Ez nagyon furcsa. Óvatosan és halkan kilépek a liftből és a nappali felé veszem az irányt. Mit csinálnak ezek? Miért van olyan nagy csönd? Éppen, hogy belépek az étkezőbe, amikor valami tompa puffanást hallok. Puffanást és folytott káromkodást. Egy lány beszélt. De nem Katniss, sem Effie, sem Gloria. A hang mélyebb volt, érdes és félelmet keltő. Hirtelen beugrik egy kép. Egy hang. Nem gondoltam, hogy egy szerencsétlen depresszióssal és egy reményveszettel fogok együtt utazni. Ezt mondta. A liftben. Phoebe. Ez Phoebe hangja. Phoebe itt van a lakosztályunkba. Hirtelen megremeg a lábam, majdnem elesem. Tehát ezért volt ilyen nagy a sötét. És a csönd. Katnissék még nincsenek itt. De Phoebe igen. Egyedül vagyok vele. Egy elvetemült Hivatásossal. Lecsúszom a földre, hátamat nekivetem az étkező falának és a kezemet a számra tapasztom, hogy elfojtsam a sikoltásomat. Phoebe. Itt van.  Érzem, ahogy mindenemet átjárja a félelem, ahogy eszembe jut, Phoebe kissé korán ment el a mai edzésről. Min a fene? Itt van. Itt a lakosztályunkban. Itt vagyok, összezárva egy Hivatásossal. Miért van egyáltalán itt? Teljes erőből belecsípek az alkaromba, mert annyira remegek, hogy félek, esetleg meglát, vagy meghall engem. Miért van itt? Mi a fenét csinál? Innen pont rálátni a nappalira. Egy fekete és magas alak mozog ott, éppen a televízió alatti szekrényben keresgél. Magas, vagy 190 centi, izmos, és látszik ahogy hosszú fekete haját, az arcából kisöpri. Térden állva, kotorászik, míg szűk fekete szemei megvvillannak a sötétségben. Mint egy árnyék. Feljött ide, és motozik. Itt van. Az agyamba ez az egy szó zakatol. Feljött ide. Itt van. Mit tegyek? A lifthez nem mehetek vissza segítséget kérni. Az túl messze van és Phoebe meghallaná. És ha elkezdenék kiabálni? Nem akkor pedig tuti, hogy hamarabb támadna meg mielőtt akárki felér. Talán szóljak az Avoxoknak?  Mikor ez a gondolat ötlik, meglátok két testet a földön Phoebe mellett. Avoxok. Phoebe leütötte őket. Tehát fegyvere is van. Érzem, hogy a szívverésem felgyorsul. De hát mit csinál itt egyáltalán?  És esetleg várjak, amíg valaki felér. Phoebe simán megtalálna itt. Az idegesség és a félelem egyszerre keveredik bennem, ahogy lent ülök a földön összekuporodva, és remegve, s tehetetlenen. Egy igazi gyilkossal vagyok együtt. Miért jött fel ide? Miért? Miért tette ezt? Egy pillanatra mintha elhalkulna a csörömpölés. Csak ne vegyen észre. Fohászkodom magamban, s a csendbe fülelek. Egy pillanatra tényleg elhalt a csörömpölés. De csak egyetlen, kicsiny pillanatra. Ugyanis a következőben egyetlen dologra emlékszem, de arra tisztán. Jobb oldalról egy magas, fekete alak rám ugrik, s a földre teper.

8. fejezet III.

Sziasztok! Köszönöm az újabb 5 pipát és a két kommentet, valamint mint láthatjátok lehet szavazni a kedvenc szereplődre a sztoriban. Jelenleg egálban áll négy szereplő, dee minden változhat. Szóval lehet szavazni :)
                                                                                                                           
 

Egyszerűen hihetetlen. Gondoltam, hogy Isabelle okos, na de ennyire. A többi Kiválasztottnak eszébe sem jutott ilyesmi, miközben ő fent üldögél a fa tetején és talán már egy Hivatásos tervet ki is hallgatott. Okos. Isabelle nagyon okos. És mint sikerült, megbizonyosodtam róla, hogy nem Hivatásos. És igen kedves is. Egy kicsit beszélgettünk, megkérdeztem, hogyan találta meg ezt a helyet. Valamint elmondta, mennyire zavarja Phoebe és miért szólt neki tegnap a liftben. Csak egy kicsit beszélgettünk, de ha Katniss helyben megkérdezné, kit választanék szövetségesnek őt választanám. Okos és kedves is. És biztos, hogy nem csak játssza, hogy nem Hivatásos.  Hanem valóban így van. Persze a szövetség egy más dolog, száz százalékosan meg kell bízni a másikban és jól meg is kell ismerni. És persze eddig ilyesmiről nem volt szó, de ha lenne én őt választanám.  Szerintem biztosan is.

*

Mikor befejeződik az ebéd és legszívesebben újra felmásznék a fára. De sajnos nem tehetem. Megígértem Katnissnek, hogy megpróbálom a fegyvereket. Bár nem szívesen teszem. Én nem vagyok profi, mint a nővérem, aki vaksötétben is le tud teríteni egy állatot íjjal. Én nem tudok és nem is szeretek fegyverekkel bánni. Soha nem mentem el vadászni. Mindig is sajnáltam szegény állatokat. Belőlem aztán nem válna profi. És a vadkutyás eset pedig nem bizonyít semmit sem. Véletlen volt és a félelem tette. Ennyi. De most viszont egyrészt meg kell majd magamat védeni az Arénában, persze gyilkolni akkor sem fogok, másrészt pedig ez Katniss tanácsa. Valahogy megpróbálom. A hatalmas fegyverállomáshoz sétálok, ahol Alexander gyakorol baltával, és a 10. Körzet lány Kiválasztottja pedig lándzsát dob. Igyekszem nem figyelni rájuk, csak a fegyverekre. Ezer és ezer fegyver, melyből soknak nem csak a használatát, hanem a nevét sem ismerem. Annyi fajta, hatalmas méretű és nehéz fegyver van, hogy megszámlálni sem tudom. Valahogy elborzadom ezek láttán. Ez a terep nem nekem való. Egy lövés íjjal és már is megyek máshová. Ezt megígérem magamnak, miközben a kezembe veszek egy íjat és óvatosan beleillesztem a nyilat. Nem, ez nem való nekem. Lassan felajzom az íjat és a céltábla felé tartom. Nem nagyon próbáltam még, talán egyszer ezért olyan idegen a fogása. Az is lehet, hogy mondjuk a késsel kéne próbálkoznom. De ez csak egy lövés. Célba veszem a táblát és elengedem a nyilat. A nyilat, ami repül, repül és repül a céltábla felé. És belefúródik. De nem a közepébe. Hanem a szélébe. Éppen hogy belement. Hirtelen gúnyos nevetést hallok a hátam mögül. Anélkül hogy hátrafordulnék, tudom már, hogy ki az. De azért megerősítem a szándékomat. Phoebe és a testvére Carlos áll mögöttem és pukkadoznak a nevetéstől. Mellélőttem. Eléggé.

-                                                                                        Szép lövés volt Everdeen! – vigyorog gúnyosan Phoebe, majd újra nevetésben tör ki. Hirtelen elönt a forróság. És a düh. Egy aprócska lövés volt, de ezek már is megaláznak a többiek előtt. Érzem, hogy az arcom elvörösödik és ez csak rosszabbít a helyzetemen. Nem  kellett volna a nyíllal próbálkoznom. Nem vagyok ügyes, mint Katniss. Nem. Egyáltalán nem. Érzem, ahogy tetőtől talpig megremegek, ahogy hirtelen meglátom Phoebe-t magam előtt, ahogy egy hatalmas tüskés buzogányt vesz fel a kezébe. Legalább van vagy 50-60 kiló, de ő úgy emeli, mintha csak egy kis játékbabát szorongatna a kezei között.  Szűk, fekete szemében gyilkos fény villan, ahogy teljes erejéből nekiindul, s akkora erővel sújt le a bábura, hogy a keze, lába, feje lerepül, s őmaga meg el is dől a földön. A gyomromat remegéshullám fogja el, ahogy arra gondolok, mi lesz, ha az Arénában is így fog velem végezni.

-                                                                                        Ennyi. Van aki tud bánni a fegyverrel és van aki nem. Ja, de vajon melyik lesz az áldozat? – vigyorog a képembe a lány, miközben a többi Hivatásos hangos füttyögésben, és tapsviharban tör ki, Nevetnek. Érzem, hogy majdnem lefordulok a lábamról. Nevetnek. Rajtam. A Hivatásosak is kinevetnek. Mint annak idején. Az osztályomban én voltam a legkisebb, és jól tanultam. Mindenki csak cukkolt, elgáncsolt, kinevetett. Mindig én voltam a béna. És most is? Én leszek a naiv kis Prim, a könnyű áldozat? Hirtelen érzem, ahogy a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik, és a szemem elhomályosítják a könnyek. Nem akarom. Nem akarom, hogy én legyek a célpont, aki gyenge, akit kinevetnek. És tessék, itt áll az összes Hivatásos és röhögnek. Rajtam. Hallom ahogy Charlotte gúnyosan cicceg egyet, mert látják, sikerült kikészíteniük. És tessék, itt állok, szememben könnyekkel, a torkomban hatalmas gombóccal, és fájdalommal. Elegem van ebből. Nem akarok ezt. Miért nekem kell mindig a célpontnak lennem. Remegő kézzel törlöm le a könnyeket az arcomról, de még mindig alig látok valamit. Hihetetlen. Hogy léteznek olyan emberek, akik élvezik eltiporni a többieket. Akik élvezik szívatni, kikészíteni másokat, szeretik ha látják kikészült a másik. Érzem, ahogy mindenem megremeg. És pont nekem kellett ennek lennem? Remegő lábakkal indulok el, hogy felmenjek a fára és szándékaim szerint soha ne jöjjek le onnan. Nem akarok a Hivatásosak szeme elé kerülni. Éppen majdnem elhagytam őket, amikor hirtelen megszólal a fejemben a vészharang. Katniss mindig is azt mondta, ne hagyd, hogy eltiporjanak, hogy az önbizalmadat a nulláig szívják. Ne hagyd magad! De így, könnyekkel, fájdalmakkal és remegéssel mit tehetek. Idegesen markolom meg az egyik kést. Nem akarok mutatni semmit a Hivatásosaknak. Ők már megbélyegeztek engem. Csak fáj. Nagyon fáj, és mérges vagyok. A szememmel alig látok valamit, és úgy érzem, mindjárt itt helyben sírni kezdek, amikor idegesen eldobom a kést, majd sarkon fordulok, és kitörlöm a szememből a könnyeket. Nem érdekel hova ment, csak váltsam be azt, amit Katnissnek ígértem, hogy odamegyek a fegyverekhez. De mi lett belőle. Megaláztak. Hirtelen egy tompa puffanás hallok, mire idegesen visszafordulok. Azt hittem, hogy valaki elesett, de nem. Csak a kés ért célba. Célba ért a kés? Hirtelen meglátom a Hivatásosakat, akik a táblát bámulják, de nem nevetnek. A gyomrom összeszorul, és még így, könnyeken keresztül is látom, mi történt. A kés a tábla közepébe fúródott.

ui: Ja és ehhez a fejezethez csak egy kis idézetet fűznék, ami igaz nem THG-s de nagy kdvencem és szerintem illik is ide: "Nem az az erős, akit nem tudnak fellökni, hanem az akit miután fellöktek, fel tud állni"

 

8. fejezet II.

Nos akkor ismét köszönöm a 6 pipát és a két kommentet, most pedig itt az újabb rész, remélem ez is tetszeni fog. Ja és úgy döntöttem, hogy mostantól kétnaponta hozom majd a fejezeteket, mivel úgy van rá időm, és úgy lassabban fogy el a történet, meg persze majd ha kezdődik a suli, akkor is kevesebb lesz az idő.
                                                                                                                    
  

A melegítőm alját gyürkődve állok egy hatalmas műfa alatt. A faóriás hatalmas ágai olyanok, mintha az égbe nyúlnának, sűrű lombjában pedig akárki elrejtőzhetne. Nagyot nyelek, és megmasszírozom a nyakamat. Ez a fa hatalmas. Hogy a fenébe fogok tudni felmászni rá? Pedig eddig sikerült már egy két menedéket készítenem, megpróbáltam a tűzgyújtást és csapdaállítást is. Hihetetlen, hogy pont itt akadok el. Mármint nem teljesen. Régebben, amikor öt vagy hat éves lehettem, sokat másztam fára. Kimentünk a rétre, ahol állt egy hatalmas fa, és Katnissel mindig azon versenyeztünk, ki tud magasabbra mászni. Akkoriban sokkal kisebb és könnyebb voltam, és a nagyon vékony ágakra is fel tudtam mászni. Könnyen ment a mászás. Sőt, imádtam. Egészen addig, míg egyszer túl vékony ágra merészkedtem. Ami leszakadt alattam. Emlékszem, hogy eltört a csuklóm és megzúzódott a lábam. Borzasztó volt. Azóta soha de soha nem másztam fára, de nem is akartam. Sőt, ezután a rétre is kevesebbet merészkedtem, miután 1 hónapig ágyhoz kötött voltam. Azóta, titkon ugyan, de féltem a fáktól. Majdnem, hogy 8 éve. Majdnem, hogy 8 éve nem gyakoroltam. Nem is volt rá szükségem, persze egészen idáig. A fák menedékek. Élelemforrások. És éjszakai szállások is. Ha magasra tudok mászni, még a Hivatásosakat is elkerülhetem. Nagyot sóhajtok. Meg kell tennem! Meg kell tennem! Óvatosan felteszem a lábamat az alsó ágra és megkapaszkodom. A térdem megremeg, és jó erősen kell kapaszkodnom, hogy ne essek le. Menni fog. Óvatosan feljebb mászok, miközben nyugodtan lélegzek. Közel kell menni a fa törzséhez, és véletlenül sem kell vékony ágakra kapaszkodnom. Akkor nem fogok leesni, a többiek szeme láttára. A tenyerem izzad, de nem foglalkozom vele. Lassan kell haladnom, de biztosan. Nem gondolok a gyerekkori rossz emlékre, hátha úgy jobban megy. Már felértem a lombkoronához. Már ez is nagy eredmény, úgyhogy egy pillanatra kifújom magam és indulok is tovább. Ugyanolyan tempóban mászom, erősen kapaszkodom és hála az égnek nem csapok nagy zajt. Már a lombkoronában mászom, bent a sűrűben. Itt már nem látom a Kiválasztottakat. Jó kis hely. Olyan pihenő. És

nyugtató a sok zöld, levél, bár csak műlevél. De itt sem maradok. Megyek tovább, közel a fa tetejéhez. Átmászom a lombkoronán, így egészen magasan vagyok. Ez is hatalmas dolog. Már majdnem a tetején vagyok. Éppen, hogy kidugom a fejemet a levélrengetegen, egy alakot látok üldögélni a fa tetején. Nekem háttal ül, nem is messze és nagy csöndben. Eléggé rám ijesztett, természetesen nem tudtam, hogy akárki lenne itt. Az illető lány, a haja fekete és fürkészve bámul. Ez a lány Isabelle. Nem a fegyverekkel gyakorol. Nem úgy, mint a  Hivatásosak. Isabelle nem Hivatásos. Hanem egyedül üldögél a fa tetején. Egy pillanatig állok és gondolkozom. Nem tudom, mit keres ő idefent. Talán lemehetnék és újra felmászhatnék. De ehelyett hirtelen megszólalok.

- Szia! – csúszik ki a torkomon. Nem vagyok hatalmas társasági lény, és tudom, hogy nem kéne szóba elegyednem egy Kiválasztottal, de Isabelle nekem az Aratás óta szimpatikus. És amit tegnap tett az pláne. Egy köszönéssel nem lesz semmi gond.

- Szia! – fordul hátra és rám néz nagy fekete szemeivel

- Te meg mit csinálsz itt, ilyen jó magasan? – kérdezem. Nem tudom, miért van itt lehet, hogy csak pihen, vagy valami más. Tudom, hogy a Kiválasztottak nem nagyon beszélgethetnek, de ez csak egy kérdés.

- Nézelődöm. – válaszol, miközben a kezével maga elé mutat. Előrébb mászom és félretolom magam előtt a lombot. Hirtelen meglátom, mit mond Isabelle. Egy hihetetlen látvány tárul elém. Innen a fa tetejéről, ugyanis belátni az egész termet. Hogy mindenki mit csinál. Ki mit gyakorol éppen. Például Sarah az ehető növényekkel foglalkozik. Charlotte karddal gyakorol. És ekkor rájövök valamire. Innen mindent lehet látni. Hogy ki miben a legjobb és miben rossz. Például a Hivatásosak. Mit nem tudnak. Sőt, igaz halkan, de hallani a beszédfoszlányokat is. Hogy ki miről beszél. Mit tervezget. Milyen esetleges tervet sző. Innen téged nem láthatnak. De te láthatod őket. És láthatod a gyengéiket is. Talán még egy hivatásos tervet is meg lehet hallani. Tudom, mit csinál Isabelle. Ő így készül fel az Arénára.

ui: Hogy tetszett a Willow képválogatás? Ha gondoljátok, hozok majd Isabelle-ről és a többiekről is :)

 

Willow Shields képválogatás

Sziasztok! Mint látjátok, most nem fejezetet hozok, hanem egy teljesen más dolgot, amit hirtelen ötlöttem ki (és gondoltam, ha ennyit vagyok a gépnél megcsinálom) Szóval egy úgynevezett Willow Shields-Primrose Everdeen képválogatást hoztam, ami Willow (és Prim)  életútját követi olyan 10 éves korától a mostani13 (a sztorimban 14) évesig. Mivel ő történetünk főszereplője, Willow pedig egyik kedvenc színészem, nagyon élveztem a képgyűjtést, mivel egyébként is Primről kevesebb képünk van. Szóval ha tetszett, és még szeretnétek ilyet más szereplőkkel (Isabelle, Sarah stb) akkor egy pipával háláljátok meg a képeket :)
                                                                                                                             

  Ezen a képen olyan tíz éves lehet, és irtóra cukii :) Kicsi Prim :)

                  Ismét egy cukiság. Itt még egy kiskacsa a forgatásról :) (persze az Aratáson nem ilyen)

      Nekem nagyon tetszik az a konty, amit a sztoriban is sokszor visel. Éés Willow is fogszabályzós volt, mint én :D

              Willow ikertesója Autumn ( mint ősz :)  Jujj, milyen lett volna, ha Autumn játssza Primet... bár hogy melyikük az idősebb azt  nem tudom, lehet hogy Willownak húga van, ellentétben a sztorival.

                 Willow és Prim, itt már nagyobb (és mintha sötétebb lenne a haja) Jó az a fejpánt :)

Prim és Ruta :) Jó Willow haja :)

 Willow, aki részt vett egy kampányban, és aki ismét nagyobb :)

     Willow is segítőkész, akárcsak Prim :)

                             

            Willow és Prim manapság :) Mint látszik itt már eléggé sötétszőke színű a haja, és ő pedig igazi nagykacsa :D

     Ez amolyan összehasonlítás, mennyit változott Prim és Willow :)









ui: Nekem  nagyon szimpatikus a színésznője is, ti hogy vagytok vele? És köszönöm szépen a 6 pipát és a komikat Ancsinak és Sweetnek :)
Jóéjt, mindenkinek szép THG-s álmokat :)

8. fejezet I.

Sziasztok! Bocsi a késői fejezetért, de hirtelen minden összejött, és nem tudtam kirakni. Na az a helyzet, hogy az előző bejegyzésre 15 megtekintés, de csak 5 pipa érkezett, amit kicsit kevésnek találok. DE. Szó sincs róla, hogy nem vagyok megelégedve, vagy bevezetnék pipahatárt, mert mindkettő hülyeség és remélem ezzel nem tűnök bunkónak de ha itt jártok az oldalon és elolvastátok a fejezetet, és tetszett, tegyetek egy pipát, sőt negatívat is elfogadok, mert fontos nekem a véleményetek.Egyébként aki tett, annak köszönöm a pipákat, és a komit, és remélem ez a rész tetszeni fog nektek :) 
                                                                                                                   

A halántékomat neki nyomom a lift üveges oldalának, miközben lefelé száguldunk. A hideg üveg, most olyan mint egy frissítő, ebben a helyzetben, mikor már a hányingerem a tető fokára hágott, a kezem és a homlokom is izzad, és erősen kalapál a szívem. Kiképzés. Egy átlagos kiképzés. Lehet, hogy egyeseknek ez átlagos, de én hihetetlenül izgulok. Az életben maradásom függ attól, hogy mennyire figyelek és mit teszek. És persze a Hivatásosak, főleg Phoebe, nos ez már csak hab a tortán. A mellettem lévő Harry nagyokat sóhajt és össze- vissza járkál a liftben. Effie nem jött velünk, csak a liftig kísért, ahol a lelkére kötöttük, hogy nem megyünk el máshova, csak az edzőterembe. Mivel máshova nem tudunk menni. Bár én szívesen elmenekülnék innen. A lift egy nagyot huppan és kinyílnak az ajtai. Tehát megérkeztünk. A kezemet ökölbe szorítom és kilépek a liftből. Egy hihetetlenül nagy teremben vagyunk. A terem bal oldalában tűzgyújtó állomás, növényismereti állomás csapdaállítás, és műfák sorakoznak. A jobb oldalon ezer és ezer különböző fegyver, melyből néhányat alig, ha ismerek. A teremben elszórva egyéb akadályok, amiket majd kötelező feladatként kell majd teljesítenünk. A terem közepén pedig egy körben a Kiválasztottak állnak. Lassú tempóban a körbe sétálok,  és megállok egy szabad helyen. A kör közepén egy igen magas, és izmos nő áll, akiről alig lehetne azt hinni hogy Kapitóliumi, olyan 40 év kröüli, és kéri, hogy Atala néven szólítsuk. Én viszont valahogy nem bírok erre a nőre figyelni. A szívem erősen kalapál,és a számat harapdálom idegesen belülről, miközben körbe nézem a Kiválasztottakat. Azt, hogy talán azt gondoltam, hogy magasabb vagyok, mivel az elmúlt évben sokat ettem, teljesen befuccsol. Egy talán két gyerek van, aki nálam fiatalabb, a többiek egytől egyik nagyobbak, sőt még a szegényebb körzetből származók is magasabbak nálam. Hiába éheztek, csontsoványak, egyeseknek a szeme alatt fekete karika,

még is magasabbak mint én. De nem ez a baj. Hanem a Hivatásosak. Az első, második, negyedik és hatodik Körzetesek, akik legalább 30-40 centivel magasabbak nálam, és 20-30 kilóval többek, akiket a gyilkolásra képeztek ki, és akik készek is erre. Mint a hatalmas hústornyok magasodnak a többiek fölé, és ahelyett, hogy Atalára figyelnének, a kört pásztázzák, szúrós szemmel nézegetik a többieket, mintha ki akarnák választani ki a leggyengébb. A toronymagas Charlotte tekintete, kinek vérvörös haja a tarkóját söpri, hirtelen magállapodik rajtam, szúrós szemmel végignéz tetőtől talpig, majd egy pillanatra gúnyosan elmosolyodik. Úgy érzem, mintha gyomron vágnának, ahogy a lány a mellette álló Christian fülébe suttog valamit, mire mindketten elnevetik magukat és rám néznek. Persze, tudom kit látnak bennem. Egy gyenge, naiv lányt, valakit aki egyszerű áldozat lesz, akit holmi nevetéssel meg lehet félemlíteni. Mert nem bírok máshova nézni. Nem bírok nem figyelni rájuk, egyfolytában a fejemben zakatol, ahogy kinevettek, hogy mit gondolhatnak rólam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Hivatásosak, már az elejétől fogva áldozatok után kajtatnak. A gyomrom begörcsöl, mivel tudom, hogy minek néznek. A gyenge lánynak, aki nem tud a sarkára állni. Hiába nézek máshova, hiába próbálok figyelni Atalára, mindig eszembe jut, mi lesz akkor ha itt is eltaposnak. Mint a suliban. Ha én leszek a könnyű préda. Még a fekete cipőm sem köti le a figyelmemet, se Atala, mindig magamon érzem a többiek pillantásait. Hirtelen oldalra pillantok, ahol meglátom Harryt, aki feszülten figyel maga elé, és a nőre néz. Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy örülnék annak, ha valaki megvédene. Ha itt lenne a nővérem, vagy Peeta, vagy akárki más, csak megvédene ezektől a Hivatásosaktól. Atala elmondja, hogy minden egyes állomáson, mit tanulhatunk és hogy mindig segítségünkre lesz egy oktató a helyszíneken. Idén a versenyzők a famászást és az állatok megnyúzását is megtanulhatják, valamint sok új fegyvert is behoztak, mint a buzogány, vagy a sarló. Elvégre Nagy Mészárlás lesz. De a Játékmesterek, mint minden Viadalon, most is ott lesznek és figyelnek minket, sőt maga a főjátékmester Seneca Crane is. Szuper. Valamint lesznek számunkra kötelező gyakorlatok is. Mint felfedeztem, ezek különböző akadályok lesznek. Atala rövid ideig beszél, majd az utunkra enged bennünket, gyakoroljunk amit szeretnék. Christian odarohan egy bábuhoz és egy laza kardcsapással leüti a fejét. Phoebe pedig rögtön a tüskés buzogánnyal kezdi. Megborzongok, ahogy a bőszen hadakozó Hivatásosakra nézek. Egy pillanatig tehetetlenül állok, és bámulok a teremben. Meg kell tanulnom a túlélést! Ez cseng a fülemben. Katniss fő tanácsa. Úgy döntök, hogy a menedékhely építéssel kezdem. Elvégre bármilyen Arénába keveredhetünk. Az oktató megismer engem, gondolom a televízióból, vagy tavalyról és megkérdezi milyen jellegű menedékkel szeretném kezdeni. Például egy jeges Aréna – beli menedékkel. Aztán megtanulom, mit tegyek, ha sivatagba kerülök. De még a kopár puszta beli teendőket is bemutatja nekem. Erősen koncentrálok a munkám közben és igyekszem mindent az eszembe vésni. Próbálok nem foglalkozni a külvilággal ahogy Katniss tanácsolta. Elképzelem, hogy egyedül vagyok itt, nincsenek itt Kiválasztottak, sem Hivatásosak. Így talán már is könnyebben megy a munka.




                                                   
                        

7. fejezet III.

Álmatlanul fekszem az ágyamban és a sötétségbe bámulok. Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha sürgősen aludni, vagy pihenni kezdenék, de nem tudok. Holnap lesz a kiképzés legelső napja, s a többiekkel is csak most tudok igazán megismerkedni. Jobban mondva távolról. Meg kell majd tanulnom mindent a túlélésről, menedékhely építésről és tűzgyújtásról. És meg kell tanulnom bánni a fegyverekkel. Nem mintha gyilkolni akarnék. Nem, én erre még akkor sem vetemülnék, ha maga az elnök kényszerítene.  Semmi áron sem. És 3 nap múlva, pedig be kell mutatnom a Játékmestereknek, mit tudok. Akkor lesz a szülinapom. Azon a napon töltöm be a 14. életévemet. Micsoda születésnap! Átfordulok a másik oldalamra, a fejemben kavargó sok gondolattal. Mit kell majd tanulnom?  Mi az amit tudok? És a pláne az, hogy Phoebe – vel is találkozni fogok. Máris görcsölni kezd a gyomrom. Felkelek, és egy kis vizet hozok magamnak a fürdőszobából és azt kortyolgatom. El kéne aludnom. A legjobb a pihenés. Ha holnap fáradt leszek, csak magamnak ártok. Egy darabig járkálok a szobában, majd egy darabig forgolódom az ágyamban. De az álom engem is megtalál. Pontosan hajnali három óra körül. Leszáll rám, és végre nagy nehezen álomba merülök. Az utolsó gondolatomban Phoebe jelenik meg, amikor a liftben végig pásztáz minket. A következő pillanatban valaki beront a szobámban. Effie az. Hirtelen elhúzza a függönyt, ami mögül reggeli fény árad.

-       Felkelni! Felkelni! – trillázza, miközben összeütögeti a tenyerét, és a fülembe kiabál, olyan közelről, hogy összerázkódom tőle. Össze-vissza járkál, miközben folyamatosan hangosan, és affektálósan beszél, és mindenféle dolgot igazgat a szobában. Tehát már reggel van. Legszívesebben hozzávágnék egy párnát a szobámban tüsténkedő emberi ébresztőórának, de végül megadom magam és a fürdőszobába vánszorgok lezuhanyozni. Effie egy melegítőt dobott ki az ágyamra, egy kényelmes egyenmelegítőt, amiben a kiképzésre kell mennem. Kiképzés. A fenébe. A tenyerem máris izzadni kezd. Kontyba fogom a hajamat, és próbálok jó mélyeket lélegezni, miközben az étkezőbe megyek. Már mindenki megérkezett, ki össze- vissza topog, mint Effie, ki pedig az asztalra borulva alszik, mint Haymitch. Idegesen jó reggelt kívánok és leülök Katniss mellé, miközben csak bámulom az elém kirakott reggelit. Valahogy nem kívánom a hihetetlen sok finomságot, pedig más helyzetekbe megenném. Csak egy falatot harapok a kiflimbe, de máris émelyegni kezd a gyomrom, úgyhogy csak vizet iszogatok.

-     

  Prim, figyelj tudom, hogy izgulsz velem is ez volt tavaly. – hajol elém Katniss. Megszorítja a kezemet, miközben szürke szemeivel fürkész, mint mindig általában

-       Az első legfontosabb, lélegezz mélyeket! És zárj ki minden egyéb Kiválasztottat, miközben valamit gyakorolsz, csak is magaddal foglalkozz!- hihetetlenül örülök a tanácsainak és biztatásának. És most az egyszer, mivel ő a mentorom is, nem makacskodhatok.

-       Amiben jó vagy, azt ne mutasd a többieknek. Az ehető növények. Ezen tuti hogy csont nélkül átmész. Gyors vagy, gyorsan futsz. Jól mászol fára, tudom, hogy régen gyakoroltad, de menni fog. És a késdobálás. Láttalak az erdőben, és nagyon jó voltál hidd el. – makacskodhatnék, de nem teszem. Hallgatni fogok Katnissre.  Annak, hogy én erről mit mondhatok, nos ez most mindegy. Pedig semmi áron sem venném a kezembe  a kést, nem is használnám. Nem szeretem a fegyvereket. Irtózom a fegyverektől. Minden ilyen az Arénát, és az ott meghalt gyerekeket juttatja eszembe.

-       Gyakorold a menedékhely építést. A tűzgyújtást. Próbáld meg az íjat is. És ne foglalkozz a többiekkel oké? – Katniss jó erősen megszorítja a kezemet. Rendben. Ő most már nem csak a nővérem, hanem a mentorom. És mindenben hallgatni fogok rá.

-       Oké. – válaszolom, és kipréselek magamból egy mosolyt.

h                       Ha elolvastad a fejezetet, és tetszett, akkor tegyél egy pipát, ahhoz a                                         szemponthoz, amilyen szerinted volt a fejezet! Kíváncsi vagyok, hogy tetszik :)