3. fejezet III.

A lehető legcsöndesebben osonok a folyosón. Néha a vonat akkorákat zökken, hogy majdnem előre esem és mint kiderült, a vonaton való evéstől is hányingerem van. Hát igen, nem mindenkinek megy olyan fényesen a vonaton való utazás. De egyetlen egy cél lebeg a szemem előtt: meg kell találnom Katnisst. El kell neki mondanom, mindent, erről az egész Aratásos hülyeségről és a Kapitóliumról. Ahogy a folyosón megyek, észreveszem, hogy minden egyes ajtón egy- egy eligazító táblácska áll. Az enyémen például az: „Lány Kiválasztott”.  Nos innentől már csak meg kell keresnem a „Mentor” feliratot. Szinte száz százalék biztos az is, hogy Katniss és Peeta egy szobában van. Úgyhogy nem lesz nehéz eltéveszteni. Végre szembeötlik az ajtó, rajta a táblácskával a folyosó végében, úgyhogy lassan elindulok felé. Még mielőtt bekopognék, vagy esetleg egyszerűen benyitnék, amit azért nem teszek meg, egy pillanatra a fülemet az ajtóra tapasztom, hátha meghallom, hogy valamelyikük bent van, vagy csak az üres szobába hallgatózom. De bár ne tettem volna. Nem mindig jó, ha az ember mindig kíváncsiskodik. Az ajtó ugyanis hirtelen hatalmas erővel kinyílik, fülöncsapva engem, miközben hátra is tántorodom csoda, hogy nem esem el. Peeta Mellark áll az ajtóban teljes életnagyságban bár alig ismerhető fel, a beesett arcával és szomorú ábrázatával.

-       Katniss bent van? – kérdezem, miközben megmasszírozom a fülemet.

-       Prim… én nagyon sajnálom – kezdi Peeta, hihetetlenül bágyadt hangon, miközben átkarolja a vállamat. Ő sincs jól. Sőt hihetetlenül össze van törve. Pedig igyekszik, hogy ne mutassa.

-       Katniss.. eléggé rosszul van, és még azt se szeretné, ha én zavarnám.

-       Peeta, én csak beszélni szeretnék vele. – kezdem, miközben az ajtójuk felé pillantok.

-       Attól tartok, ez most nem olyan jó ötlet- sóhajt Peeta. Most már értem, miért van rosszul. Ha Katniss nehezen visel valamit, próbálja vigasztalni, mindig vele van. Ez a szerelem, hihetetlenül példa értékű számomra. Katniss hihetetlen társat talált Peeta személyében

-       De, de muszáj vele beszélnem, arról ami ma történt. – mondom makacsan, miközben a hangom kissé megremeg. Nem jó követelőzőnek lenni. Anya mindig is ezt tanította nekünk. Lehet, hogy magamnak jót okozom ezzel, de ha Katniss nem akarja, ha nincs olyan állapotban, hogy megbeszélük a dolgokat, akkor hiába makacskodom. Pláne, hogy ezt szegény Peetával teszem. Ha nem, akkor nem. Ez az élet rendje.

-       Oké akkor, majd a vacsoránál. – nézek Peetára. Ha ő sincs jól, akkor nincs ennek semmi értelme. Így legalább meg is spórolunk egy vitát.  A kabinomba visszaérve, lezuhanyozom és kiveszek a szekrényből egy tengerkék felsőt, fekete nadrággal és kék balerinacipővel. A hajamat kiengedve hagyom, miközben egy pillanatra kinézek az ablakon. Az otthonom már nagyon távol. Csendesen jó éjt kívánok anyának, aki bár nem hallja ezt, értheti. A mi családunk. Akármilyen távol is vagyunk egymástól, mindig összetartunk. Össze kell tartanunk. Ezek vagyunk mi.