16. fejezet III.

Üdvözlök ismét minden kedves olvasót! Először is láthattátok, hogy új dizi van az oldalon, immár a Viadal alkalmából. Mert igen nagy mérföldkőhöz érkeztünk most. Ugyanis kiderül, milyen az Aréna, mi lesz, és igen, elkezdődik a 3. Nagy Mészárlás. Remélem tetszeni fog mindenkinek és kellően tele lesz izgalommal és talán csavarokkal. Ja és immár 9 rendszeres olvasónk van, aminek nagyon de nagyo örülök. Lehet jönni, nyugodtan :D Jó olvasást mindenkinek, remélem megnyeri a tetszéseteket az Aréna. :) Illetve amennyi eddig van belőle :)
C.

A térdeim remegni kezdenek, amikor meghallom Claudis Templesmith, a híres bemondó dübörgő, s lelkesítő  hangját:

-                                                                                        Hölgyeim és uraim! Kezdődjék hát a Harmadik Nagy mészárlás! –A hideg végigfut a hátamon, ahogy becsukom a szemem, és újra kinyitom. Idegesen pislogok, mintha csak rosszul látnék. Hatalmas meleg. Vibráló levegő. És valami, amit a szél az orromba és a szemembe fújt. Por. Egyenesen homok. És ekkor kivilágosodik előttem minden. Egy hatalmas, nyílt,s sík terepen vagyunk. Előttem a Bőségszaru ezüstösen csillog, s körben áll az összes Kiválasztott. De nem ez tűnik fel. Minden sárga színű. Mindent, por és homok fed. Körülöttem semmi mást nem látni, mint sík terepet, kisebb, és igen sok nagyobb homokbuckákkal. Meleg. Hatalmas meleg. Egy pillanatra beugrik a szó: Sivatag! Sivatag. A perzselő, sík és víztelen sivatag. Sivatagi Aréna. Az agyam lázasan kutakodik de semmit nem talál. Minden ötlet, amit Katniss adott, hogy fussak el, keressek vizet, hogy a fák menedéket adhatnak, ebben a pillanatban egyszerűen minden befuccsolt. Sivatagban vagyok. Soha, nem volt ilyen. Talán régen, egy régi Viadalon, amelyre talán alig emlékezik az ország. Sivatag, ahol semmi víz, semmi sincs. A világ körülöttem összezsugorodik, ahogy a gyomrom egy hatamasat szaltózik és majdnem elesem. Minden tanács, hiába való. Egyetlen egy esély van, a Bőségszaru. Csak is ott lehet víz. A víz, a legjobb barátom. Remegő kezemmel kisöpröm a szememből a homokot és körbenézek. Körülöttem a Kiválasztottak állnak a fémlapokon. Közel hozzám meglátom Charlotte-ot, és Sarah-t. Mellettem a tizedik Körzet lány Kiválasztottja áll, készen az indulásra. Odafönt, pedig elindult az óra. Hatvan másodperc. Ennyi és megszólal a gong. El kell majd indulnom. De hova menjek. Vizet kell szereznem. De nem mehetek oda a Szaruhoz, mert a gong után minden Hivatásos oda fog menni, és ott kezdődik az igazi nagy csata. Érzem, hogy megremegek, ahogy eszembe jut, hogy Katnissre tavaly ott támadt rá Clove, Isabelle ikertestvére. Ösztönösen körbenézek, de sehol nem látom a lányt. Sem a Körzettársamat, Harryt.  De itt sehol nem lesz víz. A szívem erősen dübörög, és az agyam zakatol, de nem tudok semmit. Tehetetlen helyzetben vagyok. Érzem, hogy a torkomban nagy gombóc keletkezik., ahogy meglátom a számot. Negyven másodperc. Nem futhatok el. Nem tudok.

-                                                                                        Hangosan lihegve érzem, hogy majdnem előretántorodom, s a szemem leszegezem a földre, nehogy elessem, mert akkor itt lesz vége a játéknak.  Mi a fene van itt? Harminc másodperc. Számítanak rám. A nővérem, anyu. Tennem kell valamit. De mit? Ekkor meglátok valamit. Lent van, odalent a fémlapom közelében. A fémlapnál, úgy 2 méteres sugárban a homok sokkal sötétebb mint általában. Ez egy árnyék lehet, talán az is, amelyet a sivatag miatt látok De ekkor dübörögve hirtelen  beugrik valami. Az árnyék nem ilyen nagy. A szívem a torkomban dobog, ahogy egy pillanatra leguggolok. Sötét sáv, mindenhol. Jobbra és balra is. Minden Kiválasztott fémlapját körülveszi egy ilyen. A felismeréstől egy pillanatra hátratántorodom. Ez … ez…. És ekkor meglátok magam mellett egy kis fadarabot. Egy fadarabot, ami szépen, lassan süllyed a homokba. Hirtelen rájövök valamire. Ez futóhomok. Egy érdekes homok, amibe az ember egyszerűen beleragad, akár le is süllyedhet, és a halálát okozhatja.  És itt futóhomok van. Minden Kiválasztott fémlapjánál. Hirtelen megtántorodom, ahogy eszembe jut, hogy senki sem figyeli ezt. Mind csak készen állnak arra, hogy elinduljanak a Szaruhoz. De nem fognak ugrani. Ha 2 métert tudok ugrani, akkor talán  átugrom a futóhomokot. Mi van, ha senki sem jött rá. Akkor… Megpillantok hozzám közel egy picike  hátizsákot, és néhány méterre két palack vizet. Víz! Meg kell szereznem a vizet! 15 másodperc. Le kell ugranom. Ha a többiek ne, vették észre..akkor talán könnyebb lesz. Aztán pedig iszkiri el innen. 10 másodperc. Biztos vagyok benne? A lábam megremeg. Biztos, hogy senki sem jött rá? Mi van, ha mondjuk Phoebe. Primrose Everdeen, a gyenge lány képes az ilyenre? 5 másodperc. Meg kell tennem. Talán sikerül, nem okozhatok csalódást. Ekkor ugyanis a lelki szemeim előtt megjelenik Katniss. A televíziót bámulja remegő kézzel, és mintha a szemével, és fejéve üzenni akarna nekem valamit. „Menj!” Menjek?  Nem másíthatom meg a döntésemet. Túl kell élnem a Szarui támadásokat. Gyerünk! Meg kell tennem. A lábam megremeg. És ekkor fülsüketítően és félelmet hordozva megszólal az a valami, amitől egész életemben irtóztam. A gong. Elkezdődött a 3. Nagy Mészárlás.