Clove
A gong. Elindult a Viadal. A hetvenötödik Éhezők Viadala,
egy hatalmas, sivatagi Arénában. Ott, ahol ezer ellenség leselkedik rád, és
ahol a víz, csak is a szaruban található meg. Meg kell tenned! Gyerünk!
Szaggatottan szívom be a levegőt, ahogy lassan elrugaszkodom, s igyekszem a
lehető legmesszebbre ugrani, le a fémlapomról. Alig pár centire huppanok le a
futóhomoktól, s majdnem beleér a sarkam, de ez nem lehet. Ha beleragadok,
elkapnak. Megölnek. Vége az életemnek, és
a játéknak is. Majdnem elsikoltom magam, ahogy a kezem a forró homokra préselődik, mely úgy éget, mint a hatalmas
kemence. Fújtatva kapom fel a tenyeremet a földről, miközben elindulok a
kiszemelt kék színű hátizsákért, és a vízért. Nem figyelek semmire, egy dolog
lebeg a szemem előtt: túl kell élnem a szarui támadásokat. Lihegve kapom fel a
hátizsákot, amikor meghallom az első káromkodást. Távolról jön, vélhetőleg
Charlotte hangja, majd azt több hangos kiáltás követi. Beleragadtak. Egyesek
beleragadtak a homokba. De csak egyesek. Tudom, néhányan átugrották, és elindultak idefelé. Hallom, ahogy néhány lépt közeledik, mintha
valaki, vagy egyenesen valakik szaladnának erre. A szívem verése
felgyorsul, ahogy 2 métert futok előre, és felkapom a két palack vizet. Mennem
kell. Most! Ne maradj itt Primrose Everdeen! Érzem, mintha a fejemben egy óra
arra figyelmeztetne, hogy túl sokáig voltam itt, hogy el kell tűnnöm. Ez itt a
Bőségszaru, nem az én terepem. A kezem, lábam remeg, és hangosan zihálok
ahogy megfordulok, és futni kezdek. El innen. Egyenesen el a Bőségszarutól. El a többiektől. A
Hivatásosaktól, a csatatértől. Vélhetőleg dél felé, bár ezt én sem
biztosan tudom. Mindenhol csak homok, buckák és perzselő forróság, néhol szél,
mely a sárga rengeteget fújja. Nem tudok tájékozódni ilyen környezetben. A
lihegésem egyre hangosabb, és a lábam remeg a homokban. Forró, és olyan, mintha
belesüppednék, mintha semmi nem akadályozná meg az esetleges elmerülést. A
futás egy olyan terepen , ahol fák
vannak, ahol a talaj nem ilyen forró és ismeretlen sokkal egyszerűbb. Itt mintha több fáradtságba
kerülne, és még lassabban mozognék. De nem állok meg. El kell futnom. Minél messzebb a Szarutól, ahol ki tudja most
éppen mi történik. Ott van a nagy vérfürdő, amelybe nem akarok belekeveredni és még tudni sem.
Már a gondolatától megremeg a gyomrom, és félelem áraszt el, úgy hogy igyekszem
kizárni az elmém leghátulsó zugából is. Nem vagyok
ott, sikerült elmennem, és most jobb, ha nem gondolok rá. Nem, nem szabad. A kezemben
olyan erősen szorongatom a
kulacsomat, hogy érzem, ahogy az izzadtság betölti a tenyeremet, s jóval később az üveget is. De soha,
semmi áron el nem engedném. Víz. Két palack víz. Az életem múlik rajta, ebben,
egy ilyen Arénában. Sivatag. Lassan lélegzem, és kissé kocogásra váltok,
miközben megpróbálom kitisztítani
az elmémet. Sivatag. Mindenhol homok, perzselő homok. És forróság. Van egy
olyan érzésem, hogy sem Katniss, sem senki nem számított erre. Sivatag. Nem
hiszem el, hogy ez egész Aréna csak
sivatag, csak homoktenger mindenhol. Illetve. HA sivatagba
vagyunk, csak a Bőségszarunál
találhatunk vizet és talán élelmet is Aki nem szerzett, annak vissza kell mennie oda. De a
Hivatásosak valószínűleg elfoglalták az egész Bőségszarut, mint minden évben
szokás. Legyőzik a leggyengébbeket, összefognak, és akiket még nem kaptak el
azok ellen hajtóvadászatot indítanak. Ki tudja, talán Phoebe éppen engem
javasolt első zsákmánynak. Megborzongok
a Hivatásos szóra. Mi lehet a többiekkel most? Ők mit gondolnak? Mert én, így
mondva semmit, de semmit nem tudok a sivatagról. Nagy, forró és száraz. De
semmi többet. Nálunk a tizenkettedikben csak fák vannak. Fák, és nyirkos idő.
Talán a déli Körzetek, mint a második, akiknél nagyobb meleg tombol, talán ők
tudhatnak valamit. De én semmit. Hol tudok elrejtőzni? Tudom, hogy tanultam a
Kiképzésen erről, de talán sikerül is felhasználnom a tudásomat? Mindenesetre
az égre nézek. Túléltem a Bőségszarui támadásokat. Ez valami. Ennek kell
örülnöm ebben a percben. Magamban hálát adok Istennek, hogy sikerült
elmenekülnöm, majd hirtelen lassú sétára váltok. Nem könnyű a kocogás. Bezzeg
Katniss, aki egész életében csak vadászott és futott, neki nincsen nehéz dolga.
De én mindig csak otthon voltam, és a gyógyítással foglalkoztam. Nincs akkora
állóképességem, mint neki. De muszáj továbbmennem. Igaz, hogy perzselő a
forróság, hogy mindenem izzad, és a szám kissé kiszáradt, de még nem merek
megállni. Még ha van bennem erő ahhoz, hogy továbbmenjek, akkor ezt kell
tennem. Gyerünk! Néhány percig sétálok, majd újra kocogásra váltok és azzal
szórakozom, hogy ütemesen szívom be a levegőt és fújom ki, nehogy túl korán
szúrni kezdjen az oldalam. Aztán ismét
sétálok. És kocogok, majd így teszem ezt lassan felváltva, ki tudja, talán a
nővérem is ezt javasolná? Minden
áron messzire akarok menni, legalább egy
ideig, hogy aztán nyissam ki a hátizsákot. Még nem akarom. És inni sem
akarok. Csak két liter vizem van, és azt be kell osztanom. Miért kellett sivatagba
tenni bennünket? Nem értem,egyszerűen túlságosan furcsa ez az egész Aréna, a
Viadal. Talán korán le akarják zavarni az idei Viadalt? De hát Nagy Mészárlás
van, és a győztes húga is szerepel, vajon a nézők mennyire kíváncsiak erre?
Hirtelen eszembe jut, hogy akár most
is mutathatnak a kamerák. Elvégre egy ideig csak a harcot fogják figyelni, de
néha akár minket is, akik már elmentek a Szarutól. A fejem már fájdogálni kezd,
a homlokomon izzadság gyöngyözik, és teljesen kifáradtam, de a nagy séta közben
egy pillanatra ismét az égre nézek.
Talán ott vannak a kamerák. Alig bírom, de egy halvány mosolyt erőltetek az
arcomra, amit hamar abba is hagyok. Szerintem ha nem mutatom magam túl
nyúzottnak, már az is előny, és valahogy ebben a helyzetben a mosolygás nagy
erőfeszítésembe kerül. Nem. Semmi
kedvem sincsen ahhoz, hogy mosolyogjak. Ebben a pillanatban hallom, ahogy
valami belehasít az eddigi nagy csöndbe, s erre rögtön meg is állok. Az
ereimben megdermed a vér, mert azt hiszem, hogy itt van még valaki. Valaki aki ellenség. De ekkor meghallom az ágyúdörgést. Az
ágyú. Ez jelzi, hogy vége a harcnak a Bőségszarunál. Egy pillanatra
megtorpanok, és mereven hallgatózom, hányszor dörren az ágyú. Tíz. Tizenegy.
Tizenkettő. Tizenhárom. És ekkor elhal a hang. Tizenhárom. Ennyien estek ki a játékból eddig. Megborzongok. De vajon
kik lehetnek ezek?
Úúú nagyon izgi lett! Már kíváncsi vagyok h mi van a hátizsákban!! Remélem lesz valami oázis, ahol Prim meghúzhatja magát! Nagyon ügyi vagy! ;-)
VálaszTörlésHáát kiderül, hogy el tud e bújni Prim valahol, és ha igen, hol. Köszi a kommentedet, örülök, hogy tetszik :D
TörlésÉn is nagyon kíváncsi vagyok, hogy miket fog tartalmazni mind a hátizsák, mind pedig a sivatag. Egyébként nagyon tetszett ez a rész is! Várom a folytatást!! :))
VálaszTörlésHát ide is annyit tudok írni, hogy majd kiderül... :) Hamarosan érkezik is a folytatás :)
TörlésNagyon jó rész, volt izgalmas, kíváncsi vagyok, ki halt meg. Meg arra is, mit tartogat az Aréna. Azt nem hiszem el, hogy az egész csak homok, akkor tuti mindenki szomjan hal pár nap alatt (beleértve Primet, két liter víz semmire sem elég) szóval várom..
VálaszTörlésNos az igaz, hogy két liter víz kevés. És az is igaz, hogy spkan szomjan halnának... de egy dolgot mondok, méghozzá azt, hogy maga az Aréna lett vagy 110 oldal.... szóval lesz még itt egy-két dolog hidd el :D
TörlésAzon gondolkodom, hogy milyen lehetőséget tartogat még az aréna? Mert a sima sivatagban tényleg mindenki szomjan halna, és akkor túl hamar vége lenne a Viadalnak...
VálaszTörlésSzóval nagyyon jól írsz, várom a folytatást :)
Nos azt hiszem, hogy hűen írói kötelességemnek, nem fogom elspoilerkedni a folytatást.. csak annyit mondok, hogy ez itt egy Nagy Mészárlás. A legnagyobb szabású Viadal, ami csak 25 évente látható. Szóval igyekeztem ebből Mészárláshoz méltó dolgokat kihozni. De hogy miért, hogyan az majd kiderül :) Örülök, hogy tetszik ;)
Törlésbeassa magát a homokba alváshoz?
VálaszTörlésNem ássa be magát. Az elején ugye csak a futóhomok volt. Egy sivatagban ugye nagyon nehéz elbújni, és aludni is. De a Kiképzőben nekik tanították, hogy kell sivatag-jellegű Arénában menedékhelyet csinálni. Hogy ezt a tudását mikor fogja felhasználni, majd kiderül.
Törlés