17. fejezet II.

Minden kedves olvasót üdvözlök ismét ezen a szombaton, mely nagy öröm, ugyanis hivatalosan őszi szünet van. Lehet ám gyártani a fejezeteket, én is javában írom a Prim'Story folytatását. Viszont a múltkor néhány olvasóm feltette a kérdést, méghozzá, egy sivatagi Arénában nem halna mindenki szomjan olyan gyorsan? Nos megmondom, hogy a lényegre tapintottatok, ugyanis a Játékmesterek egy Nagy Mészárlás esetén pont az ellentettjét akarják. Szóóval csak annyit mondok, hogy nem lesz ennek olyan korán vége. Hogy miért? Lehet nyugodtan találgatni, aztán majd kiderül ;)
C.<3
                                                                                                          
 

Tizenhárom. Tizenhárman már nem élnek. Már kiestek a játékból. Már csak 10 ellenféllel kell szembeszállnom. De a Hivatásosak biztosan túl is élték a Bőségszarui harcokat. Ők talán elfoglalták az egész Szarut. Talán már most áldozatok után kajtatnak. Összeborzongok. De ki lehet az a tizenhárom. Mi van, ha mondjuk a kis Sarah nem él. Vagy esetleg…bele sem akarok gondolni. De én túléltem az első nagy összecsapást. És ez is már számít valaminek. Most pedig itt bolyongok egyedül szomjasan, és fáradtan a sivatagban. De túléltem. Hirtelen jóleső bizsergés jár át. Túléltem az első nagy harcot. Egy pillanatra Katnissre gondolok. Talán ő is lát engem. Vajon mit gondol ebben a pillanatban? Talán keresi a támogatókat? Talán van egyáltalán támogatóm? Létezhet olyan ember, aki nem a nagy és vérmes Hivatásosakra szavaz, hanem esetleg énrám, a gyenge lányra, aki képtelen gyilkolni? Hirtelen megborzongom, hogy itt vagyok az Arénában, mit csinálnék, ha valaki megtámadna? Én akkor sem ölök, soha, semmi körülmények között nem vagyok képes rá. Főleg nem az Éhezők Viadala miatt. De az biztos, hogy Katniss néz engem. Ő is, és anyu is. Látják, hogy jól vagyok. Túléltem és vizem is van. Nem akarok arra gondolni, mi lesz, ha elfogy az éltető folyadék abból a picike palackból. Egyenlőre nem akarok. Egy pillanatra felnézek az égre. Mi van ha most is engem mutat a kamera? És ha Katniss és anyu nézi? A tekintetem az égre emelem és elhaló hangon megszólalok:

-                                                                                        Katniss! Anyu! Sikerült. – ennyit bírok kinyögni, mert a torkomat erős köhögés kezdi fojtogatni, úgy érzem olyan a nyelvem mint egy kiszáradt törlőrongy, a fejemről cseppekben folyik az izzadtság, és a fejem pedig már most hasogat. Körbenézek. Amerre a szem ellát, mindenütt csak homok, buckák és forróság. Lehet, hogy most kéne. Meg kéne néznem a csomagom tartalmát. Innom kéne. Eddig bírtam. Ha van nálam víz, akkor miért fosztom meg magam tőle? A szememmel körbepásztázom az egész teret. Csak is homokbuckára ülhetnék. Megfogadom, Katniss ha itt lenne, még javában loholna, ő igazi harcos, túlélő, aki minél messzebb akarna kerülni a Bőségszarutól. Ellenben velem. Mielőtt beleinnék a vízbe, eszembe ötlik valami. A nadrágom térdig ér, és fekete, ezért beszívja a meleget. Ha valamit tudnék vele kezdeni, akkor talán könnyebben tudnék továbbmenni. Óvatosan leguggolok, és vigyázok, nehogy valamim hozzáérjen a homokhoz. Már a Bőségszarunál megtapasztaltam, milyen borzalmas tud lenni. Erősen megmarkolom a nadrágom egyik szárát, és szépen letépek egy darabot, hogy így már olyan mint egy rövidnadrág. Ezt megcsinálom a másikkal is, és mivel eléggé nagy darabok, leteszem magam mellé, hátha szükségem lesz még rá. Illetve biztosan szükség lesz rá. Magam elé fordítom ez egyik üveget, melyen látszik az izzadság. Igen, olyan erősen szorongattam. Körülbelül 1 liter és a másikkal együtt kettő liter lesz. Óvatosan kinyitom a tetejét, és belekortyolok egyet. A víz hideg, és hűsítő, legszívesebben az egészet meginnám, de tudom, hogy nem szabad. Mielőtt nyelnék átöblögetem a számat, majd három nagy kortyot lassan nyelek le. Már is jobban érzem magam. A szám így nem száraz, és a fejem hasogatása kicsit tompult is. A víz a legjobb barátod. Ez soha ne feledd. Igen. Most a víz a legeslegjobb barátom. Hirtelen eszembe ötlik valami. Valami, mi gyógyítóként korábban is eszembe juthatott volna. Valami, amivel tudok segíteni magamon. Óvatosan letépek egy darabot a fehér pólóm aljából, és egy kicsit vizet öntök rá. Hűs, hideg vizet, amit ekkor a fejemre teszek. Borogatás. Ebben a melegben a borogatás az, ami biztosan használ. Tudhattam volna korábban. De persze, ebben az állapotban semmi nem lesz jobb. Nagyot sóhajtok, ahogy a víz a fejemhez ér. Hűsít és jó hideg. Anyu annak idején mindig ezt adott a betegeknek, nehogy hőgutát kapjanak. És nehogy én is. Tényleg, mi van, ha nem csak a szarunál haltak meg. Ha a nagy melegben esetleg rosszul lettek, és napszúrást kaptak. Bár ehhez én is közel állok. Az arcomon a bőr iszonyatosan éget, és húz, valamint nagyon forró. Óvatosan megmosom az arcomat, hogy ez is segítsen, de nagyon kell vigyáznom, nehogy kifogyjak a vízből. A víz. A sivatagban a legjobb barátom.