A nap lassan bukik
fel a láthatáron, s fényével beragyogja a környéket. Az eddig sötétben
lapulószürke házakra rávetül a fény, játszik rajtuk, s élénk színekkel tarkítja őket. A fekete macskakövekkel kirakott út is
mintha új formát öltene, ahogy a napfény rásüt. És az égen, micsoda szép
színek, a halvány citromsárgától egészen a sötétnarancssárgáig, mintha egy
gyönyörű Peeta Mellark által festett képbe csöppentem volna. Ez a napfelkelte,
melyet egy éve igyekszem minden reggel látni. Akárcsak mindig, Katnissel ,most is kint ülünk a
teraszon. Mindkettőnk kihozott magával egy pokrócot, mert már igaz nyár van,
ezek a hajnalok nagyon hűvösek tudnak lenni, A kezemben szorongatom a
teásbögrémet, miközben az abból kiáramló forró gőzt figyelem. Egy éve. Pontosan
egy éve volt, hogy Effie Trinket kihúzott az Aratáson. Akkor 12 voltam, és
emlékszem már 3 nappal előtte rémálmok gyötörtek. Az volt a legelső Aratásom.
Igaz nemrég történt, mégis csak halvány emlékeim vannak arról a
pillanatról. Amikor meghallottam a nevemet, és elindultam a színpad és a
színpadon vigyorgó Effie Trinket felé. Amikor tudtam, hogy minden veszve van.
Amikor biztos voltam benne, hogy nincs tovább, hogy
már vége. És ami aztán történt. Ami számomra teljességgel felfoghatatlan volt.
A nővérem Katniss Everdeen odafutott hozzám, maga mögé rántott és önkéntesnek
jelentkezett. Önszántából. Miattam. Akkor és még most sem tudom elhinni igazán,
hogy merte ezt megtenni. Helyettem harcolt az arénában és helyettem is győzött.
Tudom hogy ezt a Körzetből sokan nem mernék megtenni még ha a saját tulajdon
tesvérükről is van szó. De ő megtette. Katniss mindig csak azt válaszolja erre,
hogy ő érezte azt, hogy neki ezt kell tennie. Hogy ez a legkisebb dolog amit
megtehetett értem. Hogyne. Szerintem ez a legnagyobb dolog amit megtehetett
értem, és ezt soha de soha nem fogom tudni meghálálni neki igazán. A nővérem
ugyanis megmentette az életemet. Ez a legeslegbátrabb tett, amit valaha valaki tehet. Gondolataimból Katniss hangja
ébreszt fel.
-Prim? Minden
rendben? –kérdezi miközben elémhajol és szürke szemeivel az arcomat fürkészi.
- Persze, hogyne.
Csak azon gondolkodom, ami egy évvel ezelőtt történt.
- Tudom, ma
Aratás. Én meg indulok a Kapitóliumba mentorként. – sóhajt. Ez Katnissre vall.
Utálja a Kapitóliumot. Akárcsak én. Akárcsak minden Körzet.
- Igen, de egy
évvel ezelőtt volt, hogy helyettem…- kezdem, de Katniss félbeszakít.
- Prim, el ne
kezdj hálálkodni. Ezt már elégszer megbeszéltük.
- Igen , de akkor
is. Nem érted mit tettél. Hogy ilyet senki, de senki sem tenne. Csakis te. És
azért hozom fel ezt ennyiszer. Mert ez egyszerűen hihetetlen. Ez a bátorság. –
válaszolom.
- Makacs vagy! –
áll föl Katniss és megveregeti a vállam.
- Már majdnem
annyira makacs, mint én. – szól és átkarol. Kinyitom a teraszajtót és belépünk
a házba. Hát igen. Megint kezdődik. Újra itt az Aratás
Szia Clove!
VálaszTörlésNagyon tetszik az ötlet, a megközelítés, azt viszont tisztázni kéne, hogy hogyan változtattad meg a könyvben leírt cselekményt... Mi van a harmadik nagy mészárlással? Katnissel és Peetával? Honnan indul a történet? Mi van a Győztesek Falujával? Az anyjukkal?
persze tudom hogy még csak a prológus és az első fejezet van fent, és elég nehéz lehet kifejteni ennyi dolgot, de nekem ezek nagyon hiányoztak.
Különben, nagyon tetszik hogy Prim személyéből mutatod be az egészet, mert talán ő is azok közé a karakterek közé tartozik, akikből a könyvben elég keveset kaptunk, így nagyon örülök, hogy róla is nyitott valaki blogot.
Ráadásul ez a valaki, nagyon jól fogalmaz, élvezet volt ezt a két rövid részt végigolvasni, komolyan. Nagyon tetszett a párbeszéd rész is, és hogy Prim ennyire hálás és felnéz a nővérére. Várom a következő fejezetet, és sszámíthatsz rám mint olvasó és mint lelkes kommentelő.:D
A kinézetről: szerintem a fejlécnél, a beállításoknál azt állítsd be hogy a fejléc leírás és cím helyett legyen ;) különben minden nagyon jó.:D
ölel: dartbiri
Kedves Dartbiri,
VálaszTörlésIgen igaz hogy ebből még nem derült ki sok minden, de majd a következőkben kiderül. Nos és én is hatalmasat csavartam a történeten, ugyanis itt nem a győztesek mennek az Arénába a 3. Nagy Mészárlásra, itt nincsen lázadás sem, mint Bridget sztoriában, Snow most beletörődött, egyszerűen folytatódnak a Viadalok. köszönöm a kommentet, sokat jelent, hogy írtál és látom van érdeklődés a folytatásra. Hamarosan következik az új fejezet! :)
Üdv: Clove