2. fejezet II. -The Reaping

              Na íme,meghoztam az Aratás részt :) Nem fűzök hozzá semmit, jó olvasást! :)
                                                                                                                                            

Néma csendben baktatunk anyával a Győztesek Falujából a 12. Körzet központja felé. Egyikünknek sincs kedve beszélgetni, amit teljességgel megértek. Még ha akarnám se, akkor sem jönne ki egy hang se a torkomon. Minél közelebb kerülünk a Főtérhez, annál erősebben ver a szívem, ráadásul a hányingerrel is küszködöm. Idegesen a gyomrom elé kapom a kezem, nehogy itt helyben pakoljam ki az ebédemet. Ahogy közeledünk a Körzetbe, egyre több ismerős arcot veszek észre. A mai napon, mint minden Aratáson általában, ott lebeg a levegőben az a nyomott érzés, hogy bármelyikünk Kiválasztottá válhat. Itt ez egyáltalán nem dicsőség. Mi nem vagyunk Hivatásos harcosok, mint az 1., 2., és 4. Körzetbeliek. Minket az Aratás gondolata nem úgy tölt el, mint egy jó esély, hogy jelentkezzünk a Viadalra és megmutassuk, mit tudunk, jóval inkább olyan érzéssel, hogy bárcsak vége lenne már. Soha nem voltunk és nem is leszünk Hivatásos harcosok. A Főtéren kint áll a színpad, s a két hatalmas üveggömb, melyben a több száz cetli közül, csak egyen szerepel Primrose Everdeen neve. A regisztráció, mely során egy tűvel szúrják meg az ujjamat, hogy vérmintát vegyenek, egyáltalán nem érdekel, még mindig a gömbökkel vagyok elfoglalva. Valyon idén kiket húz az a kedves Effie Trinket? Nem is akarok gondolni rá. Idén a 13 évesek csoportjához állok, bár hamarosan a 14. életévemet töltöm. Ha jól számolok, pont akkor, amikor a Kiválasztottak bemutatják tudásukat a Játékmestereknek és pontozzák őket. Már ettől is teljesen kiráz a hideg úgyhogy egyik lábamról a másikra topogva várok, hogy megkezdjék a húzást. Jobban mondva nem várom, hanem túl akarok lenni rajta, s hazamenni vagy a patikába, bár őszintén szólva még az erdőben is szívesebben lennék minthogy itt. Lassan mindenki elcsendesül, s a Törvényszék hatalmas épületéből kilép a pódiumra a polgármester, Effie Trinket aki ronda fűzöld kosztümbe és fehér parókába öltözött, valamint Katniss és Peeta az idei mentorok. Látom a nővéremen, hogy nem érzi jól magát, pedig ő már biztonságban van, ami az Aratást illeti. Szaggatottan veszem a levegőt, miközben Effie a mikrofonhoz tipeg és boldogan elkiáltja magát.

-       Jónapot mindenkinek! A mai nap, egy igen különleges nap Panem lakóinak, ugyanis ma dől el, kik lesznek a 3. Nagy Mészárlás Kiválasztottjai! – vakítóan fehér mosolya, szinte idegtépő, azon imádkozom, bárcsak sietne egy kissé.

-       Nos mivel idén az elmúlt Viadalokról emlékezünk, van önök számára egy csodálatos meglepetésem. Idén a már eddig győzött Kiválasztottak, az eddigi győztesek, húznak az üveggömbből! – Hogy mondta? Katniss és Peeta húz? Erről senki sem tudott, bár lehet, hogy hallgatniuk kellett a dologról, de ez mégis nagyon furcsa érzéssel tölt el. Tudom, hogy Katniss ezt nem akarja, nem tenné meg,de persze ha az elnök ezt parancsolta, akkor kötelező. A Kapitólium lakói szórakoztatására mindent. De a nővérem most nagy levegőt vesz, lassan a lányok üveggömbjéhez sétál és kihúzza az első keze ügyébe kerülő cetlit. Már meg van a Kiválasztott! Már megvan! Érzem, hogy a térdem iszonyatosan remegni kezd, a fülemben dobol a vér, amitől kissé nehezen hallok, a szám kiszárad, a homlokomon izzadságcseppek csordulnak le. Mintha a külvilágot csak tompítva érzékelném. A másodpercek csigalassúsággal vánszorognak, ahogy Katniss a mikrofon elé lép, kibontja a cédulát és szemével végigfut a néven. Hirtelen ám valami furcsa dolog történik. A nővérem arca hullafehérré válik és a cetlije kiesik a kezéből. Peeta rögtön ott terem és megfogja a karját. Mi történhetett? Kit húzott Katniss? Az biztos, hogy valami nagyon, nagyon nincs rendben. Effie Trinket rögtön fontoskodva ott terem, felkapja a földről a cetlit, miközben valamit motyog az orra alatt. Ám az igazi gondra akkor jövök rá, mikor Effie is kibontja a cetlit és megnézi a nevet, mire elkomorodik az arca. Ez nem lehet igaz. Pont Effie arca. Ökölbe szorítom a kezem, és várom, hogy mi történik. Effie a mikrofon elé lép és elhaló hangon megszólal.

-       Hölgyeim és uraim, az idei lány Kiválasztott Primrose Everdeen!