1. fejezet II.

Sziasztok! Először is mindenkinek köszönöm a visszajelzéseket, a kommentet Dartbirinek, a linkcseréket, a fejlécet és a segítséget mégegyszer köszönöm Bridget - nek. Nos itt az újabb fejezet, és mivel ezek még rövidebb részek, ezeket naponta fogom kirakni, egészen az Aratásig, utána már a hosszabb részeket kétnaponta. Na akkor mindenkinek jó olvasást, várom a pipákat és a komikat :)
                                                                                                                                                               

Makacs. Igen ez az egyik tulajdonság a sok közül, amit Katniss mond rólam. Hogy ezen egy év alatt sokkal bátrabb, határozottabb és kitartóbb lettem. Na meg persze makacsabb. Hát őszintén szólva én egyikkel se értek egyet, egyik tulajdonságot sem vettem észre magamon. Csak annyit, hogy ebben az évbe rohamosan megnőttem, már majdnem akkora  vagyok  mint a nővérem, valamint az eddigi lenszőke hajam kicsit sötétebb árnyalatra váltott. De csak ennyit és semmi többet. Na rendben talán tényleg makacs vagyok egy kissé. De ennyi. Az elmúlt egy évben, mióta anyával és a nővéremmel itt éltünk a Győztesek Falujában, rendszeresen jöttek a házunkba a riporterek, mivel  Katniss volt az egyik győztes, valamint Peeta, a kamerák szinte éjjel nappal itt forogtak. Ma az újabb Aratáson, megint találkozhatok kedves ismerőseimmel, a riporterekkel, és a kedves kamerákkal.

                  *

Katniss úgy döntött, ma délelőtt kimegy az erdőbe vadászni. Minden áron hívott engem is, de szerintem nem a vadászat a legjobb feszültség levezető perpillanat. Bár az igazat megvallva az elmúlt évben háromszor is kimentem vele az erdőbe. Nos szerintem egyáltalán nem megnyugtató a bent honoló félhomály, és távoli különös vadállatok üvöltései, de az én esetemben az is nagy fejlődés, hiszen bementem az erdőbe. Az egyik alkalommal egy gyógynövényt kerestem, amiből jó kenőcsöt készíthetek, tehát míg Katniss vadászott én gyűjtögettem. Másodszor a nővérem viszont meg akart is tanítani vadászni, de én inkább megmakacsoltam magam, és leültem szundítani egy árnyas fa tövébe. És a harmadik alkalom…nos itt már csak a kezembe nyomott egy kést és mindenáron vadásztatni akart engem. És akkor történt. Még mindig emlékszem, amikor hirtelen megrezdült a közeli bokor, és egy iszonyatosan csúnya és félelmetes állat ugrott elő belőle. Egy vadkutya. Vörösen csillogó szeme, éles fogai és fehéren csorgó nyála mind a veszettség jelét keltették. Az állat hatalmas morgások közepette közelebb, és közelebb kúszott felém. És ekkor történt. A szívverésem iszonyatosan felgyorsult és ahelyett, hogy a félelem lebénított volna, energiával járt át. Mielőtt gondolkodhattam volna, a kezem ösztönös támadásba lendült, s elhajítottam a kést a ronda kutya felé és minél hamarabb el akartam onnan menekülni. Minél messzebb attól a vadállattól. De ekkor tudatosult bennem, hogy mi történt. Megöltem azt a vadkutyát. Katniss persze magán kívűl volt a boldogságtól, mindenkinek eldicsekedett vele, hogy milyen ügyesen hajítottam el a kést, és milyen ügyesen vadásztam. Én pedig azóta sem mondtam el neki, hogy csak a félelem okozta amit tettem, és ne akartam én levadászni azt a szerencsétlen vadkutyát. Akkor egész álló nap az az állat járt a fejemben, akit én megöltem. Nem akartam, egyszerűen annyira sajnáltam azt a kutyát, még ha veszett is volt. Sőt, néha még most is remegek, ha erre az esetre gondolok. Azóta igyekszem még jobban elkerülni az erdőt, így most is úgy döntöttem, hogy itthon maradok, úgy is ki kell kevernem egy-két gyógykenőcsöt és segíteni szeretnék anyának is. Tudom milyen rossz lehet most neki. Az egyik lányát biztosan nem látja sokáig a mentorsága miatt, a másik lányát pedig ki is húzhatják. Igaz most is csak egyetlen cetlim van, de mint mondani szokás, a kivétel erősíti a szabályt.