Köszönöm!

Hölgyeim és Uraim, azt hiszem hivatalosan is elérkeztünk a végéhez. Most írnék egy kis köszönetnyílvánítást, és néhány szót úgy általában a sztoriról, mint amit a "nagy írók" szoktak. De mivel túl jól ismerem magamat, tudom, hogy ez egyáltalán nem egy rövid bejegyzés lesz. Szóval készüljetek fel!

Először is szeretnék köszönetet mondani Istennek, hogy megáldott egy kis írói vénával, mert azt hiszem Neki is nagy szerepe volt abban, hogy ez a történet végigmenjen, és természetesen jöjjenek az ihleteim, amikoris végig voltak. Szóval, köszönöm!
Aztán egy hatalmas köszönet jár Bridgetnek, avagy Dorinénak, akinek legelőször a blogjában írtam egy komit, ahol tettem egy említést hogy én is írok s sztoriról. Emlékszem, hogy amikor átküldtem neked, mennyire izgultam, mit szólsz hozzá, és tetszett, aminek hihetetlenül örültem. Köszi, hogy segítettél kialakítani a blogot, és köszönök minden egyes gyönyörű fejlécet amit készítettél eddig nekem, és amik még szebbé tették a blogomat.:)
Aztán köszönet Winter Poppynak az első kommentért, ami szerintem nagyon fontos. Biri, nagyon jól esett, amikor megláttam az első napon, hogy van aki írt nekem, és méghozzá mennyire jókat. Köszönöm!
Aztán köszönet az összes összes olvasómnak, egyszerűen mindenkinek, akik pipált, komizott vagy csak egyszerűen elolvasta Prim kalandjait. Az összes olvasómnak jár egy hatalmas nagy KÖSZÖNÖM hogy végig mellettem és Prim mellett álltatok, még akkor is, amikor a hülye pipázásról prédikáltam nektek. Hogy írtatok, biztattatok, és egyszerűen jó kedvre derültem amikor elolvastam a kommenteket. De azoknak is köszönöm, akik csak olvastak, mert megoszthattam veletek egy sztorit, egy igen hosszú sztorit, ami végig is ment, majdnem fél éven keresztül. Köszönöm a pipákat, a komikat, a chatbejegyzéseket, az olvasást, azt köszönöm hogy itt vagytok mellettem! <3
Egy hatalmas nagy köszönet jár Reni Everdeenek és Vivien Brumánnak, akiktől a napokban megkaptam a Prim's Storyt, méghozzá kinyomtatva!! Ilyen büszkesége ritkán adódik az embernek, mintha a gyermekemet tartottam volna a karomban, egyszerűen köszönöm és köszönöm!
Köszönet a drága nyárnak, amikor megírtam ezt a sztorit, köszönet a pendriveomnak, aki mindig velem volt, s bár sokszor tűnt el hirtelen, de végigszolgálta mellettem a Prim's Storyt remélem a Daughter of Hopenál is így lesz (köszönet katona xD) Köszönet a bloggernek, a számítógépemnek, a könyveknek és zenéknek, ahonnan ihletet merítettem.
Köszönet Ancsinak, aki kirakta az oldalsávba a sztorimat, és sokáig volt olvasóm is, és remélem az a kis félreértés nem vette el a kedvedet, és nagyon remélem, hogy fogsz tovább olvasni. Nincs többé hülye prédikáció :)
Ja köszönet a tesómnak, akinek minden hülye ötletemet felolvastam annak idején, és aki meghallgatta a Prim's storyt. Köszönet neki is.
És végül de ne utolsósorban köszönet valakinek, aki ugyan ezt tuti nem fogja megtudni, de még is le kell írnom. Mert egyszerűen ő az igazi, és nagyszerű Prim, a lány, aki tehetséges, aki a történet főszereplőjét testesíti meg. Köszönet Willow, hogy eljátszod Primet a THGban, ha ebből film lenne(álmodozok álmodozok) szerintem itt is tökéletesen szerepelnél!
Ennyi lenne a köszönetnyílvánításom, és akkor most néhány igen hosszú szót a sztorimról.

Annak idején emlékszem, amikor először ötlött fel bennem, mi is lenne, ha Prim viadalra menne, és ezen szépen lassan elkezdtem gondolkozni. Napról napra jöttek ötleteim, és végül egy júniusi napon elkezdtem írni a történetet. És írtam, írtam írtam végigírtam az egész nyárt, s bár a legelején azt hittem, hogy egy részes lesz, hamarosan rájöttem, hogy nem fogok tudni olyan könnyen és olyan egyszerűen megválni Priméktől. Szóval elkezdtem írni a második részt. És elkezdtem vezetni a blogot. Szerintem egyik bloggernek sem újdonság, hogy mennyiren izgultam hogy tetszetek a részek, szinte ugráltam amikor komit kaptam, és szálltam a boldogságtól, amikor jót írtatok. Biztattatok, és ez nagyon jó érzés volt. Megérezni, milyen, ha az embernek van egy saját története, saját karakterei, velük izgul, velük szomorkodik, velük várja a következő részt. Most tapasztaltam meg először igazán, hogy az embernek a karakterei olyanok, mintha a saját gyerekei lennének, s bár tudja, hogy mi fog velük történni, még is velük izgulja végig a történetet. És milyen jó érzés, amikor az embernek olvasói vannak, s így a végére 23 an (!!) lettünk, ami hihetetlenül fantasztikus, remélem a második részben is ki fogtok tartani mellettem. Emlékszem arra a pillanatra, amikor befejeztem a sztorit, és emlékszem arra is, milyen volt, amikor hirtelen ihleteim jöttek. Csodálatos. S vicces az, hogy néhány éve el sem hittem volna, hogy valaha írással akarok foglalkozni, de most még is, lehet hülyén hzangzik, de nem tudnék nélküle élni. Hiheteteln, hihetetlen, hihetetlen. És akkor most írok nektek néhány érdekességet a sztoriról, ami remélem tetszeni fog nektek. Gondoltam összeszedek néhány fontos-nem fontos dolgot.
1. Eleinte füzetbe írtam, és csak a 3. fejezetnél tértem át a gépre. Jó ötlet volt :)
2. a Negyedik Körzet lányversenyzőjét soha nem neveztem meg, de bennem még is élt a neve és a képe. Jewelerrynek hívták, és szőkésbarna hajú, barna szemű lány volt.
3. A szereplőim belőlem hordoznak tulajdonságokat. Primnek adtam a makacsságomat, Isabellenek azt, hogy beszédes vagyok és "időről időre" hülyeségeket akarok mondani, Sarah pedig megkapta a kicsit félénk énemet.
4. Harry Blackről fél év alatt sem sikerült képet szereznem, ezt láthatják azok, akik fellépnek a szereplők képeihez. Vörös haj, kék szem, és semmi kép. Harry, nem vagy semmi ;)
5. A katakomba jelenetnél szabályosan remegtem és teljesen átéltem a helyzetet, akárcsak az Aréna sok részét
6. A sztori írásokat sokszor hallgattam meg a Republictól a Szép álmokat c. dalt, és Taylor Swifttől a Safe and sound-ot
7. A sztori alatt lettem igazán Willow rajongó. Eddig is szimpatikus volt a lány, de a sztori közben még jobban rákerestem, interjúkat fordítottam tőle, és máris fan lettem :)
8. Azt hiszem Prim a brownie szeretetét tőlem örökölte. Nem véletlen ;)
9. A Prim's Story 267 oldalas lett, amire nagyon büszke vagyok
10. A sztori során Prim "hivatalos hajviselete" a konty lett. Nem tudom, hogy miért ezt választottam, de még is ez lett
11. Primnek direkt nem férfi stílustanácsadója lett. Azt szerettem volna, ha közte és Gloria között jó barátnői viszony alakulna ki
12. És végül a remény. Nem tudom, hogy miért az, de a sztoriban hatalmas nagy szerepet játszott. És ez így lesz a második részben

Nos, és akkor ezennel vége. Nem zárom még le a blogot, ugyanis hozni fogok majd nektek mini fanficeket, de majd meglátjátok hogy is lesz :) De előre szólok, a Daughter of Hope írása folyamatban van, és körülbelül egy hónap múlva új dizivel, új részek érkeznek. És remélem mindenki számára világossá válik a függővég :) Ja és egy kicsi kis előzetest hozok nektek. Csak néhány szó, de a Daughter of Hope-ból van:
"Ez itt az igazi remény. A 3. Nagy Mészárlás reménye. Primrose Everdeen reménye."

Szóval, akkor itt zárnám soraimat. Köszönöm ismét, hogy mellettem voltatok, egyszerűen mindent köszönök.Most rajtatok a sor, aki szeretné leírhatja, hogy a történetem során mi volt a kedvenc része, hogy tetszett az Aréna, a csavarok, és természetesen ki lett a kedvenc szereplője. Igazán kíváncsi lennék rá :) És várjatok egy kicsit. Sose hagyjon el benneteket a remény :)

ölel benneteket írótok: Clove <3