ui: Ha van kedvetek és időtök nézzetek be a saját sztorim, az Árnyak London felett oldalára, kíváncsi vagyok a véleményetekre ahhoz is :)
Idegesen
dobolva a lábammal állok a folyosón. Egyik oldalamon Johanna gubbaszt, hátát a
falnak vetve, s flegma pillantásokkal pásztázva a terepet, a másik oldalon
pedig Finnick, aki Annie kezét fogva, s mosolyogva suttog valamit a lánynak.
Mellettem pedig Katniss áll, aki erősen fogja a kezemet, s anyu, apu, de még
Annie Black is eljött erre az alkalomra. Mert ez egy nagyon fontos, és igen
jelentős alkalom. Ugyanis letelt a két hét, az a kettő, melyet a lelki és testi
felkészüléssel töltöttünk, a mai napon pedig hivatalosan is részt veszünk a
nagy próbán, azon az akadályos pályán, amely megmutatja, hogy vagyunk e arra
valók, hogy mi szabadítsuk ki Harryt. Na meg persze megmutatja, hogyan is
működik együtt Finnick Odair, Johanna Mason és Primrose Everdeen, mint egy
csapat. Érzem, hogy az idegesség lassan szinte tépni kezdi a belsőmet, s remegéssel
járja át a gyomromat, ahogyan arra gondolok, hogy itt és most bizonyítanunk
kell. Nem tudom, hogy mi is vár ránk, nehéz vagy éppen könnyű pálya, de azt
biztosan tudom, hogy most már semmit sem szabad elvétenünk, vagy megbuknunk,
bármi is vár ránk, azt teljesíteni kell. Egy egyszerű, fekete melegítőnadrágot
kaptunk, s hozzá hasonló színű, rövidujjú felsőt, melynek tetejére a nevünk van
írva. Ahogyan itt állok a nővérem kezét szorongatva, s lassan egyre fájó fejjel
és remegő térdekkel, kezdem úgy érezni magamat, mint annak idején, amikor
bemutattam a tudásomat a Játékmestereknek. Ahogyan felrémlik az elmémben a Ruta
mutáns, s az énekem, még jobban kezdi rázni a testemet a remegés, szinte
görcsbe rántja, miközben nagyokat lélegzem, és nyelek, mert félek, hogy esetleg
itt helyben ájulok el. S amikor meghallom a dobogó lépteket, és megpillantom az
öt vezetőt, akik felénk tartanak, hirtelen olyan erős félelemhullám hasít
keresztül a testemen, hogy legszívesebben megmarkolnám a nővérem kezét, és soha
nem engedném el.
-
Gyerünk, Prim, meg tudod csinálni. Gyerünk,
remény lánya. – borzolja meg Katniss az eddig kontyban lévő hajamat, miközben
erősen megölel, majd utána anyu, apu és Annie is elbúcsúzik tőlem. Minden egyes
ölelésnél úgy érzem, hogy erősebben remegnek a térdeim, s amikor már
mindenkitől elbúcsúztam, s látom, ahogyan Johanna hív, legszívesebben levágnám
magamat a földre. Félek tőle, hogy bepánikolok, hogy miattam fog megbukni a
csapat, s lelki szemeim előtt megjelenik Johanna és Finnick, aki igaz erősen edzett,
de talán miattam lesz csalódott. Ők erősek és talpraesettek, és hiába dolgoztam
velük az elmúlt két héten át, nem érzem, hogy akármi is átragadt volna rám.
Látom, hogy Finnick hosszasan megcsókolja Anniet, mire Johanna dühösen horkant
egy hatalmasat, s erősen belök engem az ajtón Sharonáék után. Érzem, hogy az
izzadság átáztatja a tenyeremet, ahogyan beérünk a szobába, abba a szobába,
ahonnan a nagy pálya fog indulni. Itt nincs még semmi érdekes, minössze három
pohár víz és egy fegyverraktár, ahonnan ki kell választatunk a legmegfelelőbbet
magunknak az indulás előtt. Érzem, hogy a teljes testem remegni kezd, s a
látómezőm előtt lassan fekete pontok táncolnak, hiába is csípem mag magamat.
Miközben Johanna egy hatalmas nagy baltát vesz ki a kupacból, Finnick pedig egy
háromágú szigonyt, ilyennek harcolt az Arénában, én csak a vizet kortyolgatom,
de hiába is próbálom nyugtatni magam, a remegésem nem múlik el. Egy
hihetetlenül kicsi és szinte ártalmatlan kést veszek magamhoz, amely rögtön
remegni kezd izzadó tenyeremben. Ellentétben Finnicckel és Johannával, akik
teljes nyugodtsággal iszogatnak, s próbálgatják a fegyverüket, mintha csak ez
egy aprócska túra lenne számukra a hegyekben. Talán én vagyok az egyetlen, aki
ennyire fél, szinte irtózik a jövőtől, és talán én vagyok az egyetlen, akit
remegéssel tölt el az akadálypálya. De én vagyok az egyetlen olyan győztes, aki
nem gyilkossággal nyerte meg a Viadalt, ha nem hoztam volna fel a remény témát,
talán már régen mást avattak volna győztessé.
-
Ha kinyitom az ajtót, beléphettek az
akadálypályára, melynek teljesítésére egy órátok van. Nem mondom, meg, mik
várnak rátok, hiszen így mérjük fel a hidegvéreteket és a csapatszellemeteket.
Mi végig fogunk követni kamerán benneteket. De nagyon vigyázzatok, egy rossz
lépés, és baj történhet. – Sharona hangja szinte arcon vág, ahogyan próbálom
megtörölni izzadó tenyeremet a pólómba, de hiába, az anyag nem nyeli el az
izzadságot, de a félelmet sem. Johanna csak flegmán elvigyorodik, ahogyan
lassan beáll a nagy ajtó elé, melyet, ha kinyitnak fogunk tudni belépni az
akadálypályára. Érzem, hogy a homlokomat lassan eláztatja az izzadság, s
miközben megpróbálom megtörölni összevizezem a pólómat is. Látom, hogy már
Finnick is beállt, kezében a hatalmas nagy szigonyával, melyet most csak úgy
pörget, mintha egy kis bot lenne, s ekkor jövök rá, hogy a többiek már csak rám
várnak. Hatalmasat sóhajtok, s engedem, hogy remegő lábaim az ajtó elé vigyenek
Finnick és Johanna közé, miközben próbálom elűzni a sok pontot a látómezőmből.
-
Hé, Everdeen, ne tojj be! Ez csak egy pálya,
nyugi! – bök erősen vállba Johanna, melyet most alig érzek, ahogyan meglátom,
hogy Sharona a kezébe veszi a kis távirányítót, mely az ajtót nyitja.
-
Sok sikert nektek, adjatok bele mindent, és
oldjátok meg a feladatokat. És, sohase hagyjon el a remény. – a nő gúnyosan
elvigyorodik erre a mondtra, miközben benyom egy gombot a távirányítón, amire
az ajtó lassan elkezd kifelé tárulni előttünk. Nagyokat lélegzem, és utoljára
megdörzsölöm remegő karomat, ahogyan egy lépéssel a többiekkel haladva lassan
belépek a kapun. Soha ne hagyjon el benneteket a remény! Kiráz a hideg, ahogyan
meglátom, hogy az ajtószárnyak lassan kezdenek összecsukódni, elválasztva
bennünket a vezetőktől, és végérvényesen bezárva minket a pályára. Hirtelen
megérzem a szívem heves dobogását, ahogyan megmarkolom kezemben a kicsike kis
kést, s a szememmel megpróbálni felfogni, amit látok. Egy hosszú folyosón
vagyunk, nem olyanon, mint amelyek itt találhatók a körzetben. A padlót, a
plafont és a falakat is szürke kövek borítják, melytől mintha hidegebb lenne a
hely, érzem, hogy a hátamon végigfut a hideg. Olyan, mintha egy régesrégi,
romos templom egyik kis folyosóján állnánk, melyet már régóta nem laknak.
Balról látom, hogy Finnick összeszorítja az ajkait, és nagy zöld szemeivel
végigpásztázza a folyosót, míg Johanna kezében a baltájával lassan egy lépést
előrébb lép. Mi vár itt ránk? Érzem, hogy a karom libabőrös lesz arra a
gondolatra, mi van, ha egy rossz lépés, és hatalmas nagy mutánsokkal találjuk
szembe magunkat, melyeket nekünk kell legyőzni. Nagyot nyelek, ahogyan lassan
Johanna mellé lépek, mert tudom, hogy nem akarok egyedül maradni itt, mindig is
a többiekkel kell maradnom. De abban a pillanatban, hogy a lábamat előrébb
helyezem, egy hatalmas nagy reccsenést, és roppanást hallok, egyenesen a talpam
alól, mire rögtön ijedten ugrom arrébb. A lábam ugyanis a földön lévő kicsinyke
kis kör alakú gombon pihen, ráléptem egy furcsa kis kerek tárgyra a hideg
padlón. Érzem, hogy kiráz a hideg, ahogyan rögtön arrébblépek, de hallom, hogy
Johanna idegesen szitkozódni kezd, Finnick pedig összeszorítja a száját. A
szívem hevesen kezd verni, ahogyan a szememmel a kis gombot pásztázom, azt,
amire véletlenül ráléptem, mert tudom, a szívem mélyén félek attól, hogy most ezzel
valami hatalmas nagy baromságot csináltam. Egy pillanatig csönd uralja a
terepet, csak a szívem dobogását, Johanna horkantásait és Finnick lélegzetét
lehet hallani. De ekkor meghallom. Mintha valami recsegne, pattogna és ropogna,
s hirtelen megérzem, hogy a lábam alatt reng a föld. Johanna idegesen guggol
le, s fülét padlóra helyezve
hallgatózik, miközben én megpróbálok megkapaszkodni valamiben, nehogy itt essem
el, a félelemtől és a szerencsétlenségtől. De ekkor még hangosabban hallom a
dobogást, a recsegést és a puffogást. És ekkor meglátom. A folyosó végén
ugyanis valami, egy hatalmas nagy, szürke szikla száguld, eszméletlen
sebességgel, s hatalmas nagy hanggal, hallom, ahogyan a súlya alatt szinte
behorpad a föld. És egyenesen……. felénk száguld!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése