23. fejezet I.

Mindenkinek nagyon de nagyon köszönöm azt a 11 (!) pipát és a 3 kommentet. Annyira örülök neki, hogy tetszett nektek ez a fejezet. Remélem a többi is fog. No, és hát vasárnap este, aki látta az X-faktort, a tudja, hogy Danics Dóraaa lett a győztes, és Magyarország első női X-faktor győztese. Szép volt, Dóra! :) És hamarosan pedig karácsony is lesz. Ki várja már? :) Na, de nem húzom tovább, jó olvasást a fejezethez ;)
C.<3
                                                                                                    

Egy pillanatig nem látok semmit, a szemeim mintha eszeveszetten forogni kezdtek volna, s az összes szín elmosódott előttem, csak egy nagy szürkeséget látok. És fájdalmat érzek a vállamban. Óvatosan megpróbálok felállni, de hirtelen rám tör a fájdalom, és a hányinger keveréke, miközben idegesen próbálok pislogni hogy lássak valamit. De bár ne tettem volna. Hirtelen a Bőségszaru végében ugyanis meglátom Alexandert, amint vigyorogva bámul rám, miközben bal kezével egy hatalmas nagy pengeéles kést szegez a Körzettársam torkához. Harry feje kissé hátrább hanyatlik, miközben lassan lila színné vált át, mintha nem csak a torkát akarnák elvágni, hanem fojtogatnák is. Hirtelen sikerül megállnom a talpamon, de akkora remegés lesz urrá rajtam, hogy a kezemmel ösztönösen megmarkolom a mellettem lévő Szaru oldalát.

-       Ó, Everdeen! Micsoda véletlen, hogy pont itt jártál ugye. Nem vagy hülye lány, Everdeen. De csak tudod, hogy kik azok a Hivatásosak? – Alexander vigyora olyan, akár annak idején Catonak. A remegés végigfut a gerincemen, s a szemembe, nem tudom, hogy, de könnyeket csal a szemembe Harry láttán, aki a halál torkában küszködik.

-       Nos, de van egy ajánlatom. Ha most azonnal hátat fordítassz, akkor te még elmehetsz. De a fiúnak már nincs esélye. Ki fogjuk végezni. De ha  nem, akkor te leszel a tanúja, annak, ahogyan elvágom a torkát. Na, meg persze utána te következel. – Alex hirtelen egy hatalmasat ránt Harry fején, ami hátrahanyatlik, miközben a fiú még levegőért kapkod. De nem hallani, hogy mit mondd. Tátog, de nincs levegője!

-       Hagyd békén! Mégis mit ártott neked? – hirtelen a torkomból fojtott kiáltás tör fel, a fiú láttán, mire Alexander egy pillanatra felém fordítja a pengét, amit Harrynek szegezett.

-       Takarodj! – szinte köpi a szavakat, mire én hirtelen elszédülök, s a táskámmal együtt a földre esem. A testemet a remegés rázza, s érzem, ahogy lassan kigördül egy könnycsepp a szememből. Azért, hogy idejöttem, tervet eszeltem ki, és meg akartam menteni Harryt. De ez is kudarcba fulladt. A tehetetlenség fájdalomra vált át. Soha sem tudtam rendesen véghez vinni a dolgokat. Az embernek vannak tervei, de akkor lesz igazán nagy, ha meg is tudja őket valósítani. Az osztálytársaim bizonyára most vagy pukkadoznak a nevetéstől, vagy lesajnálnak a televíziót látva. A gyomrom egy hatalmasat szaltózik, ahogy eszembe jut, hogy most én adom igazán gyilkosok kezére Harryt.

-       Nem tudom, hogy miért rajtunk töltöd ki a bosszút. Mintha mi lennénk az ellenségeid. – a kezemmel óvatosan a Szaru szájához húzom magam, miközben a vállam még mindig eszeveszetten hasogat.

-       Everdeen, miről zagyválsz? Ki más lenne az ellenségünk? – a fiú szeme szikrákat szór, miközben Harry levegőért próbál jutni, de Alex kezei olyan erősen szorítják, hogy erre képtelen. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Hogy egy átlagos, 14 éves fiú a halállal küszködik, és egy másikból pedig éppen gyilkos fog válni. Még is mi értelme ennek az egésznek, miért akarják egyesek ezt nézni, hogyan lesz a tiszta emberből bűnös?

-       Az igazi ellenség. Talán…. talán Snow elnök. – a szívem hirtelen egy hatalmasat dobban, ahogyan Alex keze egy pillanatra megáll a levegőben. Kimondtam? Én ezt tényleg itt, élőadásban, egy helyen, ahol kamerák vesznek kimondtam? De egy másodperc is elég arra, hogy Harry betegen is, de megpróbálja fellökni a ledermedt Hivatásost. Alex torkából egy hatalmas üvöltés tör fel, ahogyan a fiú hirtelen megszabadul. De ekkor a penge egy hatalmasat villan, és egyenesen Harry felé repül. De nem az ő fejét érinti. Hanem az én kezemet. Mire Alexander ezt teszi, már ott vagyok előttük, s kezemmel erősen megfogom a fiú csuklóját. Itt az alkalom a menekülésre. Hirtelen felsikoltok a kezembe nyilalló fájdalom miatt, s amint meglátom a penge vágott sebet. De egy másodperc is elég ahhoz, hogy eljussunk a Bőségszaru szájához, s kiugorjunk belőle. Még hallom, ahogyan a Hivatásos fiú feláll, s az üvöltése, amint utánunk kiabál, a fülembe cseng. Hirtelen huppanok le a forró homokba

a Szaru előtt, mely úgy éget, mint a hatalmas nagy kemence. De abban a pillanatban a vágott sebembe is belemegy a homok, s hirtelen felkiáltok a fájdalom miatt. A nagy és sárga sivatag összemosódik előttem, eltűnik az éles kép, és csak foltok maradnak utána. Hallom, ahogyan levegőért kapkodom, miközben megpróbálok felállni. Érzem a szívem dobogását, és az ereimben lüktető vért. De a föld hirtelen forogni kezd velem, s amint felálltam, azonnal elesem. Minden forog, mintha csak a sivatag egy Búgócsiga lenne, amin képtelen vagyok megkapaszkodni. Erősen zihálok, s kezeimet a homokba mélyesztem, miközben a fejem még mindig erősen szédül. De ekkor hirtelen érzem, mintha valaki lehuppant volna a homokra, s tisztán hallom a penge suhogását.

-       Gyerünk Prim! – hallom  egy fiú hangját, miközben a testembe áramló adrenalintól felállok, de a szédülés még mindig nem múlt el. És tudom, hogy miért. A kezemen patakokban folyik a vér abból a sebből, amit Alexander pengéje ejtett rajtam. De ekkor érzem, hogy valaki erősen megfogja a kezemet. Pont ott, ahol a seb van, hogy a belőle folyó vér, ne hagyjon nyomokat utánunk. Harry Black az. A szédülésem még mindig nem múlt el, de sikerül elindulnunk. A fiú még mindig erősen próbálja szorítani azt a helyet, hogy nyomokat ne hagyjak a homokban, miközben én szótlanul követem őt. Az ő keze szinte jéghideg. A halál torkában állt. Az én kezemen seb van. Mind a ketten túlságosan is gyengék vagyunk. De sikerült elmenekülnünk a Hivatásos elől. És én jól tudom, hogy ott bent a Bőségszaruban mit mondtam neki az elnökről.