21. fejezet II.

Üdv, minden olvasómnak itt, meghoztam a legújabb fejezetet. Nem is tudom, mit kéne hozzáfűznöm.... lesznek benne érdekes dolgok, amihez őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok. Nem is húzom tovább a szót, íme az új fejezet! :)
Clove <3
                                                                                                                

Fázósan húzom össze magamon a vékonyka fehér pólómat, melynek az alja már teljesen hiányzik. Ennyi. Elég volt mindössze átmenni ebbe a másik Arénába, elég volt mindössze egy óra leforgása, melynek során elveszettem a társaimat. Mit tegyek? Mit csináljak? Legjobb hogyha fent maradok a fán, és nem mozdulok sehova. Ezen az éjszakán ki kell magam pihennem, és talán holnap megkereshetem a szövetségeseimet. Holnap. Ennyire nem voltam még bizonytalan a holnappal kapcsolatban. Mi lesz holnap? Fogalmam  sincs. Érzem, amint ólmos fáradtság nehezül mindenemre, ahogy a lábam sajog, a fejem hasogat, és a szempilláim úgy nehezülnek el, mintha valami nehezet pakoltak volna rá. Aludj egyet. Talán holnap majd mindent szépen fogsz látni. Szépen. Nem hiszem. Lassan becsukom a szememet, és a fejemet a fa durva törzsére hajtom. Nem fogom megvárni a Himnuszt. Nem érdekel most. Mindenem teljesen fáradt. Érzem, ahogy lassan mindenemet átjárja az álom. Talán álmomban hazamegyek. Talán valami szépet álmodok. Mondjuk, hogy játszom Kökörcsinnel, vagy Ladyvel. Hogy anyával beszélgetek. Bárcsak jót álmodnék. De ekkor hirtelen hatalmas reccsenést hallok, majd hangosan csendülő vitatkozást. Érdekes álom. Valakik vitatkoznak benne? Ez…. Hirtelen ösztönösen felpattannak a szemhéjaim, ahogy lassan kilépek az álmom világából. Nem igaz. Ez nem álom. A szívem erősen dobogni kezd, ahogy meglátok egy halvány fénycsóvát odalent a fa közelében, majd meghallom a vitatkozást. Majd lábak dobogását. Hirtelen mindenem megremeg, ahogy leesik nekem mi is ez. Hivatásosak. Remegve húzom össze magam odafent, olyan picire amennyire csak tudom, aprócskára, mint régen voltam. Mindenem remeg, ahogy hallom a közeledést, fizikailag érzem, hogy itt vannak. Még soha nem voltak ilyen közel. Itt vannak. Hirtelen meglátok odalent négy árnyékot, mind a négyen magasak, de ketten főleg, Carlos és Phoebe. Carlos és Phoebe. A fülemben dobol a vér, ahogy meglátom őket, idefentről is, arcuk kirajzolódik a fáklyák fényében.

- Alex add már ide a késem! Az az enyém hallod! – kiált valamelyik, miközben meglöki erősen Alexandert.

- Charlotte, a francba, hagyj már békén. Az a legjobb minőségű, és nem hinném, hogy te ilyen helyzetben tudnád használni. – ilyen helyzetben? Látnak engem? Megtaláltak? Mindenem remeg, ahogy visszatartott lélegzettel figyelem a lentieket. Nem a fa alatt állnak. De mi van, ha kiszúrnak a ruhám miatt. Idegesen próbálok beletemetkezni a lombokba, hátha. Még lélegezni sem merek, csak hallgatom őket.

- Ha akarod menjél, és keresd meg Isabelle-t. A te Isabelledet. Ne titkold, hogy tetszik.

- És ha igen? Nekem közöd sincs hozzá Charlotte? Phoebe leszednéd? – fordul a legmagasabb árnyékhoz Alex, mire az teljes erejéből fellöki Charlotte-t és valamit kiabál neki. Isabelle és Alex? Új szerelmespár a Viadalon? Hirtelen a pupilláim nagyra tágulnak, ahogy egy hangos, és érdes kiáltás szeli át a levegőt.

- Elég volt. Mindketten. Húzzatok előre a jegeshez, és tartsátok a két méter távolságot. – szól rájuk Carlos, miközben egy nagy lándzsát tisztít a pólójában, melyre vetülő fény megcsillan odalent. Alex és Charlotte idegesen indulnak előre, miközben még mindig vitatkoznak, mint egy házaspár. Lehet, hogy furcsa, de a Hivatásosaknál igen gyakori a hasonló. Valamelyikük mindig szívatja a másikat. Gyakori a veszekedés. Természetesen, hiszen nekik a vérükben van az ilyen. Ahogy a két alak eltávolodott, csak Carlos és Phoebe maradt odalent. Remegve hallgatózom, ahogy eszembe jut, mi van ha meglátnak engem. Remélem nem. Remélem nem.

- Elegem van ezekből. Nem nyírjuk már ki őket is, mint Christiant? – kérdezi Carlos. Christian. Megölték Christiant. Mindenem megremeg, ahogy erre gondolok. Még is micsoda? Összefogtak, csak ők ketten?

Eszembe jut, mit mondott Haymitch. A szüleik megparancsolták nekik, hogy nyerjék meg ezt a  Viadalt. Hivatásosak. Ezért nincs velük a fiú. Ilyen még nem volt. Soha, egyik Viadalon sem, pedig a Hivatásosak minden évben tartogatnak kegyetlen, és észveszejtő trükköket. Hihetetlen. Talán azért nem hallottam az ágyút, mert éppen majdnem halálra fagytam? Érzem, hogy hirtelen a szívem erősen kezd kalapálni, ahogy megkapaszkodom a fa durva törzsében.

- Nem, majd később Carlos. Lesz rá időnk. Először levadásszuk a tizenketteseket. – a tizenketteseket? Érzem, hogy a szívem olyan erősen kezd kalapálni, hogy félek, hogy meghallanak. Tizenkettesek. Azok mi vagyunk? Én, és Harry Black.

- Illetve már csak Everdeent. A másik jól ellesz a Szarunál. Hogy is hívják? Harry?

- Everdeen is oda fog menni. Ismered őt. Valahogy meg fogja tudni, hogy a társa a szarunál van, a mi fogjunk. Vagy ha nem, akkor Harrynek vége, Everdeent meg felhajtjuk. – válaszol Phoebe miközben kuncog egyet. A szívem hevesen ver, olyannyira, hogy alig hallom a beszélgetést. Az agyam lassan fogja fel a hallottakat. Mi történt. Elfogták Harryt? Eszembe jut, amikor hallottuk, ahogy valakit elfognak. Harry volt. A gyomrom egy hatalmasat szaltózik.

- Ja, hamarosan. ÓÓ hogy kiáltozott, azt gondolta, valaki meghallja. Fájdalmas, hogy idén is milyenek a Tizenkettes Körzet Kiválasztottai. – röhög egyet Carlos, mire Phoebe is rákezd. Olyan, mint a sátáni kacaj. Összerázkódom erre.

- Szóval várunk Everdeenre. Ha nem, akkor Blacknek vége. Remélhetőleg az egész televízió közvetíteni fogja a kivégzését. Kíváncsi vagyok, mit gondolnának a Tizenkettedikben élők, és jajj, az a szegény kis család. – fújtat gúnyosan Phoebe, majd megfogja a testvére kezét, és elindulnak a sötétben. A fáklya fénye minél jobban távolodik, annál jobban jövök rá mi történt. Harryt elfogták. Harry a fogjuk. És ki fogják végezni. Az eddigi legkegyetlenebb módon. A szívem erősen zakatol, a fejemen izzadságcseppek folynak. Ha nem megyek oda. Akarom ezt? Végignézném, hogy ölnek meg egy versenyzőt a Hivatásosak? Pont, a Tizenkettedik Körzetből. Azt a fiút, akinek én talán tartozom, az apja miatt? Vagy egyáltalán….Hirtelen görcsbe rándul a gyomrom. Oda kell mennem!