3. fejezet III.

Halihó mindenkinek! Elnézést kérek, hogy egy napot csúszott a fejezet, volt néhány dolgom, de remélem kárpótolni fog titeket a rész. Ja és a fordítás végén járok, hamarosan jönnek a Willow érdekességek. De mielőtt elkezdeném, egy nagyooon szuper dolgot szeretnék megosztani veletek. Megszereztem Willow Shields, a mi Primünk, a főszereplőm aláírását, és olyan olyan boldog vagyook. Még februárban küldtem neki levelet, és tegnapelőtt érkezett meg a válasz. A fejezet végén ott is van a kép, Willow aláírása. ÁÁÁ :))))
C. <3
                                                                                                                     
      

A nap első sugarai lassan csillantak fel az égbolt peremén, hogy lassan szép színekkel árasszák el a Győztesek Faluját. A halványrózsaszín függönyön, mely csak félig van behúzva, átfurakodik néhány kis sugár, hogy a bentieket is felébressze.        A takaró lágyan simul a testemre, egyedül a lábam lóg ki, mely talán eddig fázott, valami hirtelen felmelegíti. Az aprócska fénynyaláb beférkőzik a szobába, s lassan felém veszi az irányt, hogy felmelegítse fázós végtagjaimat, és engem is felébresszen egy napra. Egy hatalmas napra. Mintha csodás megtiszteltetése lenne ennek a kis fénynek, hogy a többi közül csak neki sikerült beférkőznie ide. Lassan az oldalamra fordulok, miközben a kezemmel lassan magam alá gyűröm a pihe puha párnámat, melyről régebben csak álmodni tudtam. De a fény nem tágít. Most egyenesen az arcomat veszi célba, egy olyan ponton, mikor minden rendes ember felébred. Mintha csak Effie Trinket lenne, az a nő, aki imád felkelteni, a sugár is így tesz, egyenesen a szemembe világít. Idegesen megdörgölöm magam, miközben lassan lerugom magamról a takarót, és egy pillanatig nagyot nyújtózom. Gratulálok sugár, most nyertél! Egy pillanatig csak plafonra bámulok, miközben a kintről beszűrődő hangokat hallgatom. Távolról ugyan, de kiveszem Katniss hangját, aki éppen hangosan nevet, és mintha valamilyen magassarkú cipő is kopogna valahol.

Az is lehet, mintha egy kocsi motorját hallottam volna felbúgni a házunk előtt, ami csak egyet jelenthet. Megérkezett Gloria, a csapatommal, és Effie is, hogy elinduljunk a hatalmas nagy győzelmi körútra. Győzelmi körút. Odakint már elmúlt a nyár, és javában tombol a hideg, ami azt jelenti, hogy már vagy fél év eltelt a koronázás, és a hazatérésünk óta. Fél év, melyben azt is lehet mondani, hogy ,megváltozott az egész életem. Talán attól a pillanattól, mikor a vonatunk befutott a poros állomásra, és mikor átadták a házakat. Soha nem láttam még akkora tömeget, mint akkor. Az egész nagy Körzet, mind kigyűltek a pályaudvarra, hogy üdvözöljék a két győztest, a 12. Körzet két győztesét. Akkor láttam életemben először a Black családot, amely nem csak hatalmas nagy, de boldog is. Harry apja még élt, és most is élt, hála a fia győzelmének, és anya, talán az én ügyességemnek is, de már egészen jól gyógyulgat. Ott volt anya is, egyik kezében Kökörcsinnel, a másikban pedig Ladyt vezetve, hogy üdvözöljön bennünket. Még soha nem láttam olyan megható pillanatot, mikor apa és anya találkoztak, sőt mi több, Harry is elkezdett szipogni, mire Katniss vigyorogva nyugtázta, hogy milyen barátja lett Primnek. Igen, barát. A Viadal óta, az óta a bizonyos pont óta, mikor Harryvel tisztáztuk a dolgokat, hivatalosan azt lehet mondani, hogy én és Harry… bár én ezt nem szeretem hangozatni. Anya persze jól megismerkedett a fiúval, de nem volt ellene nem baja, sőt mi több. Ő maga is megszerette a Black családot, akik már a szomszédaink. Harryvel azóta sokat vagyunk együtt, vagy átjön mihozzánk, vagy én hozzá, de az is előfordult, hogy az erdőbe mentünk. Nem, az nem egy kettes program volt, hanem Katniss vitt be, azzal az indokkal, hogy felmér bennünket ha már győztesek vagyunk. Persze szegény Harry meg volt ijedve, főleg miután előadtam neki a vadkutyás történetet, kissé átszínezve. Rólam és Harryről nem azt lehet mondani, amit sokat láttam a Körzetben és a Kapitóliumban. Nem egy nyálasan csókolózó pár, akik vakon andalognak, és senkit nem engednek maguk mellé, akik úgy hívják egymást, hogy „szívem.  Nekem ez nem tetszik, d szerintem Harrynek sem, mi inkább együtt sétáltatjuk Ladyt, aki mostanában elég nagy tiszteletnek örvend a Körzetben.  és igen, fogjuk néha egymás kezét, igen, van, hogy éppen megcsókol engem, míg az is van, hogy dühösen kezdem el ütlegelni egy párnával, vagy elmesélem neki a tizenkettedik Körzet rejtélyes vadkutyája című történetemet. Harry pedig énekel nekem, méghozzá örömódát, amire a legtöbbször egyszerűen csak elkap a röhögőgörcs. De nem csak Harryt ismertem meg. Sokat beszélgettem Harry anyjával vagy éppen vigyáztam a kistestvérére. Volt, hogy a nagymamájával mentem el a Zugba, aki mindenképpen szeretett volna menni oda, ezért befogtak engem és Katnisst. De ott van ő, akiről legelőször sok érdekes dolgot gondoltam. Ő Annie Black, Harry húga, aki hasonló koru, mint én, pontosabban míg én a nyári melegben születtem, ő a hidegben látta meg a napvilágot, hamarosan a születésnapját fogjuk ünnepelni. Annie Black. Egy szerény lány, halk hangú, de közben még is vicces, olyasmikkel képes feldobni az embert, mint Isabelle. Vöröses hajú, szeplős arcú, és nagy kék szemű lány, akivel Harry össze akart bennünket barátkoztatni. Én nem vagyok az a típus, aki könnyen barátkozik. Nekem a nővérem volt mindig is a barátnőm, az osztályban sem szerettem odamenni valakihez, és beszélgetni. De Annievel elkerülhetetlen volt a találkozás, melytől már előre féltem. Egyszer ugyanis a Főtéren szembetalálkoztam a lánnyal, és mivel mind a ketten hazafelé igyekeztünk együtt mentünk. Kezdetben csak egy egy dolgot beszéltünk, Annie mesélt egy kicsit magáról, én pedig magamról. Egyszer szépen elmeséltem neki a Viadalt, hogy mit gondolam róla, hogy éreztem és érzem magam, amikor Annie elmesélte, hogy ők otthon hogy voltak. Volt, hogy néha együtt sétáltunk be a Főtérre, vagy átmentem hozzájuk, és igaz, szépen, de lassan kezdett épülni közöttünk valami. Annie sokat mesélt  arról, hogy ő is bizalmatlan volt, hogy nem megy neki a barátkozás, és én is meséltem neki. Egyszer délután kiültünk a rétre, és arról beszélgettünk, hogy milyen ruhákat tervezhet nekem majd Gloria a körútra, mely a lány érdeklődését is felkeltette. Aztán együtt összeültünk és ő lerajzolta a tippeket, és megbeszéltük, hogy majd felhívom a körúton, és elmondom milyen a Körzet, hogy azt lerajzolhassa. És mostanában sokat beszélgetünk, ruhákról, ételekről, még minden másról is, én pedig kezdem azt látni, hogy Annievel végre tényleg jó barátnők lettünk. És ha már másokról van szó, most egy ismételt találkozás jut eszembe, amely egy kora délutánon történt meg velem. Gloriával sajnos mostanság csak a telefonon tudom tartani a kapcsolatot, ugyanis teljesen beletemetkezett a munkába, hogy megcsinálja az én ruháimat a Győzelmi Körútra. Viszont azt újságolta nekem, hogy fog érkezni valaki hozzám délután látogatóba. Az volt az a délután, mikor éppen a virágokat tettem rendben Harryvel, illetve Harry ásta a földet, és meg tettem bele a virágokat, mind anya utasítására, amikor egy autó megállt a házunk előtt. Régen érkezett hozzánk vendég, és aki akkor jött, egy nagyon érdekes személy volt, egyenesen a távoli Kapitóliumból. Nem más, mint Cinna, Katniss stílustanácsadója. A nővérem magán kívűl volt a boldogságtól, hogy végre láthatta őt, aki most fejezte be a ruháival való nagy körutat, és minket is meglátogatott. Anyuékkal azon a délután vendégül láttuk Cinnát, akivel együtt beszélgettünk, és vacsoráztunk azon a napon. Cinna hihetetlen kedves, halk és még is szerény, szinte Gloria szöges ellentéte, viszont még is nagyon szereik egymást. Azt mondta, hogy ő is eljön a győzelmi körútra, ugyanis Harry stílustanácsadója sajnos felmondott, bár az okokat nem firtatta, de közölte, hogy most ideiglenesen is, mert hogy vissza fog jönni, de a fiú stylistja lesz. Már ők is itt lehetnek. Tudom, hogy megérkezhettek a Kapitóliumból, a kinti hangok ugyan is ezt mutatják. Lassan ülő helyzetbe tornázom magam, és egy utolsó nagyot ásítok. A lényeg, mióta megérkeztem ide, én rám is máshogy tekintenek. Most már én vagyok a lány, akinek odaköszönnek az utcán, akinek gratulálnak, sőt egyszer valaki autogramot akart kérni tőlem. De én ugyanaz maradtam. A lány, aki igaz már nem jár iskolába,. de ismét a gyógyítással foglalkozik, mint talentum, együtt beszélget a nővérével, nevet, és viccelődik. Ő Primrose Everdeen.