19. fejezet I.

Kedves olvasóim! Meghoztam nektek a legújabb részt. Remélem tetszettek az érdekességek Willowról, de most folytassuk az Arénát. Előre szólok, hogy mivel most szó lesz a gyógyításról, én csak a képzeletemre hagyatkoztam. Szóval, ha bárki talál benne orvosi jellegű hibát, bocsi. Egyébként, csak azért is elmondom nektek, elkezdtem elsősegélyt tanulni, elméletet, és gyakorlatot, szóval később még jobban fogok tudni azaonosulni a főszereplőmmel :) Mindenkinek jó olvasást!
Clove 
                                                                                                                      

Egy apró izzadságcsepp gördül le a homlokomon, ahogy végigpásztázom a kikészített holmit. Egy üveg fertőtlenítő, és egy tekercs kötszer. Isabelle nem tudott semmit adni, a táskája csakis ételekkel van tele, két nagy vekni cipóval, három nagy sajttal, és kukorica, valamint bab konzervekkel. Hihetetlen, hogy tudott szerezni egy olyan táskát, amiben csak is ételek vannak. Mázlista. Ebben az Arénában hatalmas mázlista. Szóval meg kell tennem. Meg fogom gyógyítani a kis Sarah-t. De még is izgulok, sőt rettegek. Mi lesz, ha valamit rosszul csinálok. Tudom, hogy engem mutatnak a kamerák, és emberek százai várják, hogy megtudják, Primrose Everdeen tényleg gyógyító e. Otthon minden könnyen ment, csak gyógyítottam, beleéltem magam, senki sem háborgatott, csak én voltam, anyu és a beteg. Mindent ki kell zárni. Mindig ezt tanította anyu. Hogy legyen egy saját szférád, amibe csak te és a beteg léphet be. Nagyot sóhajtok, és a lányra nézek. Még mindig eszméletlen, nem kelt fel. Remélem addig nem is fog, ameddig nem végzek. Isabelle mellettem ücsörög, azt mondta, hogy majd segít adogatni a kötszereket, vagy hasonló, nem megy el. Talán lesz egy szövetségesem? Isabelle nem hagy ott engem. Legelőször is lehúzom Sarah pólóját, Isabelle tisztességesen el akar fordulni, de engem valahogy nem érdekel a dolog, kiskoromtól fogva láttam betegeket meztelenül. Ez egy természetes dolog, anyu mindig is ezt tanította nekem. Megszoktam, ha behoztak egy meztelen férfit, vagy nőt a házba, nekem segíteni kell. És most is ezt teszem.  Megtisztítom a felsőteste sebeit, amelyek részben csak horzsolások, amik nem fájnak, és remélem neki sem fognak. A haját kissé összekötöm, majd a pólóját ahelyett, hogy feladnám rá, csak ráterítem, mert nem szeretnék ezzel bajlódni, és mi van, ha felébred. A lábát is ugyanúgy megtisztítom, kivéve a bokáját, ahol egy nagyobb sebet találok, ezt később szeretném megkötözni. Isabelle végig mellettem ül, és engem figyel, miközben néha fel fel- sóhajt,

sóhajt, vagy a kezembe ad, egy- egy kötszert. Nem tudom, hogy a Másodikban mennyire ismerik a gyógyítást. Azt hallottam, hogy az ottani gyerekek kiképzőiskolában tanulnak, ahol a Hivatásos életre készülnek, és gyakran kell orvoshoz sietniük, mivel gyakori a sérülés a puszta kezes harcnál, vagy a fegyveres küzdelemnél. Ezt mesélte nekem Katniss a vezetékes telefonon, mikor a Győzelmi Körúton volt, és szinte minden nap felhívott, tájékoztatni, hogy mi történt vele. És végül pedig itt van. Elérkeztem e nagyobb sebhez. Sarah bal bokája ugyanis nagyon dagadt, valószínűleg meg lett zúzódva, ami nem éppen a legjobb sebesülés. Több napig segítségre lesz szüksége a közlekedés során. Nem lehet, hogy itt hagyjuk a kislányt. Zúzódás. Jó erős kötés. Ez ugrik be nekem első körben, így lehúzom a lábáról a cipőt és a zoknit, hogy megbizonyosodjam, ez tényleg zúzódás e. Ha hibát vétek, akkor az nem fog tetszeni a közönségnek. Az az érzésem ugyanis, hogy most minket mutatnak a kamerák. Remélem a nézők elégedettek ezzel. Óvatosan lefertőtlenítem a sebet, majd elkezdem kötözni. Teszek rá egy réteget, majd egy újabbat, végül egy harmadik kötésréteggel fixálom az egészet. Talán mankóra lesz majd szüksége a közlekedéshez. Nem tudom, de így, hogy sikerült segítenem jobbnak tűnik a helyzet.

- Tyűha Prim ez nem semmi. Hallottam, hogy tudsz gyógyítani, de így… a Hatodikba kéne menned orvosnak tanulni. Ott van a gyógyszergyártás.  – néz rám Isabelle miközben leülök a fa törzsére a lány mellé.

- Ó, oda ahol Phoebe van. Inkább nem. – nevetek fel, miközben bepakolok a táskámba.

- Figyelj az a helyzet, hogy Sarah-nak a következő napokban segítségre lesz szüksége. Nem biztos, hogy tud járni olyan egyszerűen. – kezdem, mire Isabelle közbevág.

- Ne hülyéskedj! Most már szövetségesek vagyunk. Te, én és Sarah. Csak nem hagylak itt titeket? Most már együtt vagyunk – néz rám a lány, miközben fekete szemeiben huncut fény villan. Szövetséges. Egyszerűen természetesnek vette, hogy szövetségesek vagyunk. Hirtelen megkönnyebbülés száll el. Van kettő szövetségesem. Tudom, hogy nem egy örök dolog, de még is többen talán többre is jutunk. Örülök neki. Isabelle és Sarah most már a szövetségesem.

- Nos, akkor gondolom, még nem megyünk sehová. Szerintem várjunk egy kicsit, aztán majd készítünk menedéket. – nézek a lányra, miközben a táskámat leteszem magam mellé.

- Naná, hogy sehova. Tudok, én csinálni rejtekhelyet. Tanultuk a suliban. Ja tényleg, itt, a menedék….ajánlom, hogy vigyázzunk a négyes lánnyal. Nem Hivatásos, de láttam az edzéseken. Nagyon okos. Baromi jó csapdákat csinál. Okos. Mint tavaly a rókaképű. – mondja Isabelle mire kissé meghökkenek. Tudom, ő az edzéseken a fákról figyelte a többieket. Igen, de ilyen jól. Tudja, hogy valaki jó csapdákat csinál. Nem semmi.

- És a Hivatásosakról tudsz valamit?

- Hát az egyesek, Alex és a hatosak kötöttek szövetséget. Tuti, hogy elfoglalták a szarut. De van egy tippem, hogy a dzsungelre is rá fognak találni. Nem bírják ők se sokáig a sivatagban. Szerintem senki sem bírja. – feleli Isabelle miközben Sarahra pillant. Még nem kelt fel. Várunk. Ennyit tudunk.

- Valami más? – kérdezem hirtelen, mire Isabelle felnéz az égre egy pillanatra és elgondolkodik.

-Hát a te Körzettársad azt hiszem egyedül bolyong valamerre. De annyit tudok, hogy még él. – mondja, miközben rám néz. Harry Black még életben van, azaz a 12. Körzetnek még mind a kettő játékosa bent van az Arénában. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy ez mit is jelent. Tizenegyen még itt vagyunk az Arénában, ami ki tudja, hogy mekkora. De vajon mikor lesz, hogy már csak az egyikünk marad itt. És egyáltalán, ki lesz ez?

- Héééé hallottad?? – pattan fel hirtelen, miközben megragadja a karomat.

- Valami bokorba esett! Tuti hallottam! – kiáltja, és eliramodik a bokor felé, ahonnan az állítólagos hang jött. Katniss is észrevette volna. Aki vadászik, vagy van érzéke, annak megy. Egy pillanatig hallom, ahogy Isabelle kotorászik valamit, majd hirtelen felkiált, mintha egy győzelmi indulót énekelne. Visszatér a bokorból. De van valami a kezében. Egy szürke ejtőernyős csomag.