19. fejezet III.

Sziasztok! Nos, hát látom, hogy sikerült összezavarnom titeket Isabelle-el. Nos, hát nem akarok spoilerkedni, de annyiban segítek, hogy nem bolondult ő meg, csak inkább rájött valami(k)re. És ez lehet, hogy nem ebben a fejezetben, de folyamatosan az Arénában ki is fog derülni. :) Kettő. Sajnos, mostanában egy kicsit megcsappant a blog élete. Emlékszetek régebben a 6-7 komira? Nos, az az érzésem, hogy ha bármely olvasóm azért pártolt el tőlem, amikor a pipákról szóltam kicsit durvábban, akkor sajnálom. Higgyétek el, ez akkor egyáltalán nem volt ilyen szándékú. Bocsi. Három. A játékra eddig ketten jelentkeztek, és még lehet ide is, chatbe is írni, ha valaki akar jelentkezni, erre az Éhezők Viadala kvíz-szerű játékra! És ha meglesz, akkor el is kezdhetjük :) De először is, most jó olvasást a fejezethez!
C :)
                                                                                                         

A kezemmel óvatosan végigsimítok a hatalmas hálózsákomon, amelyet a földre terítek. Így úgy néz ki, mintha legalább hárman elférnének benne, ami ez esetben nagyon is jó nekünk. Magamban hálát adok Isabelle-nek, aki kicsiny kutatás után lelt rá erre a helyre, egy fa tágas odvára a föld előtt, amely úgy néz ki, mintha egy barlang lenne. Kicsiny és sötét a belseje, de hogy Isabelle egy zöldes színű függönyféleséget tákolt, nehezebb felismerni, hogy ott van valaki. Isabelle. Délután meg is ijedhettem volna tőle, a szövetségesemtől, aki mindig csak vigyorog és viccelődik. Mintha valami eszébe jutott volna, ami miatt ezt kellett tennie. De aztán már is visszaváltott a rendes Isabelle-re, mintha semmi nem történt volna. Tudom, hogy ő idősebb, és érettebb nálunk. Ő figyelt a fákról az edzésen és róla gondolom azt, hogy okos. Talán megtudott valamit, vagy rájött valamire velem kapcsolatban, hogy vigyázzak az Arénában. Ez a lány figyelmeztetett engem valamire. Valamire, ami miatt óvatosnak kel lennem. De mi ez a valami? Sarah el fog aludni, illetve el kell aludnia, hogy

ki tudja pihenni magát holnap, amikor ugyanis el kell indulnunk. Ki tudja, hol vannak a Hivatásosak? Talán az egész Arénát körbe akarják járni, és mi van, ha közel járnak. Isabelle még mindig a függönnyel motoszkál, úgyhogy én előveszem az egyik cipót, és három részre töröm, majd az egyik sajtból három szeletet vágok, és átnyújtom a szövetségeseimnek. Szövetséges. Soha nem gondoltam bele, mit is jelent ez pontosan. Talán azt, hogy közösen döntünk a dolgokban, segítünk egymásnak, és alkalmazkodunk a másikhoz. És persze megbízunk egymásban. Teljesen, száz százalékosan meg kell bíznod a másikban. Nem szabad azt gondolni, hogy a másik valami rosszban, valami cselben sántikál. Nem szabad, mert ha nem bízol meg a másikban, az már nem szövetség. Mint Katniss és Ruta tavaly. Meg kell bíznom Isabelle-ben, és Sarah-ban. Nem akarok arra gondolni, hogy valaha, ha kevesen leszünk, felbomlik a szövetség. Örülök annak, hogy van kivel beszélnem, hogy vannak itt nekem. Soha életemben nem szerettem egyedül lenni, pláne nem egy Arénában. Lassan elmajszolom a vacsorámat, és iszom egy kicsit, mikor Isabelle befejezi a függönyt.

- Tökéletes! Fantasztikus! – kiált fel a levegőbe csapva, miközben vigyorogva méregeti a művét. Abba sem gondoltam bele, milyen egy Hivatásos szövetségesének lenni. Illetve aki Hivatásos körzetből jött. Mennyi mindent tudhat egy olyan a túlélésről és a csatáról, akit kiskora óta erre képeznek. Mi mindent tudhat még? Azt látom, hogy nem elveszett ebben az Arénában. Most ismét vigyorog és viccelődik, mintha semmi nem történt vele. De a szívemet még is összeszorítja egy furcsa érzés, miszerint ő tud valamit, ami miatt óvatosan kell lennem.

- Figyelj Prim, szívesen kezdem az őrködést. Nem vagyok valami fáradt. – néz rám Isabelle, miközben felteszi az éjjellátó szemüvegét. Nem fáradt. Én viszont az vagyok. A szemem majd leragad a fáradtságtól. Isabelle őrködik. És mivel ő a társam, meg kell bíznom benne. Nem szabad kételkednem

- Oké, kezdheted, de majd ébressz fel. – felelem, miközben feltolom a homlokomra a szemüveget, és bebújok az alvó Sarah mellé a hálózsákba. Meg kell bíznom. A kezem a fejem alá teszem, és egy pillanatig Isabelle-t bámulom. A bejáratnál ül, és szemével szorgosan nézelődik. Meg kell bíznom. Néhány percig a lányt nézem, majd magamban jó éjt kívánok anyunak, és Katnissnek, akik ki tudja, most mit csinálnak. Remélem, örülnek a szövetségnek. Remélem, a mentoromnak is tetszik. Ki tudja, mit gondol az én Kökörcsinem, ha engem lát a tévében. Magamban elmondok egy imát, míg igaz, a családunk nem vallásos, de hiszünk Istenben, és hisszük, hogy segít nekünk ebben a pillanatban is. Megdörzsölöm a szemem, majd lassan lehunyom.  Utoljára az alvó Sarah-t látom meg, míg becsukódik a szemem. A következő pillanatban, hangos kiáltásra ébredek, mire a szemem ösztönösen felpattan és idegesen ülök fel. Álmomban Katnissel találkoztam. De most csak az őrködő Isabelle-t veszem ki nagy nehezen a sötétben, amint diadalmasan a levegőbe csap, miközben fekete szeme megcsillan. Sokszor láttam így örülni a lányt eddig. Óvatosan felülök, még a fejem kissé kótyagos, a szemem pedig homályos, és ébredve kissé fázom is. De látom, amint a lány valamit motyog magában, így kissé fáradtan, de odahúzódom mellé, miközben egy nagyot ásítok.

- Rájöttem! –suttog Isabelle miközben diadalmasan, és csodálkozva bámul maga elé, s a szája szegletében lassan vigyor görbül. Álmosan nagy nehezen értem meg mit mondott, és még kissé rekedt is vagyok ebben az időben. Mindenen csönd, és sötétség honol, csak néhol hallok némi állatmotozást, és érdekes ciripelést. A sötétség. Ki tudja, igazi e az Arénában.

- Mi történt? – suttogom halkan a lánynak, miközben magam elé húzom fel a lábamat.

- Az Aréna…. – bámul maga elé.

- Milyen Aréna? – ismétlem csodálkozva a kérdését, miközben a sötétben pásztázom az arcát. Nagyon hasonlít Clove arcára. Nem csoda, ha ikertestvérek.

- Az Aréna. A sivatag. Nekünk a suliban mindig meg kell néznünk az összes Viadal felvételeit. De eddig csak egy, csakis egy volt, amelyben sivatagban kellett küzdeni. Az 5. Éhezők Viadala. Az ottani Aréna szinte szakasztott olyan volt, mint az itteni sivatag. Csak néhány különbség. A játék nem tartott sokáig, mert nagy volt a szárazság, sokan nem bírták a meleget. És ezért ezt nagyon veszélyesnek nyilvánították. – magyarázza a lány, miközben fekete szeme csillog.

- És a dzsungel. szerű Aréna. Az ötvenedik Éhezők Viadala, amely dzsungele szinte szakasztott mása ennek. Sőt, a Viadal történetében több hasonlóval is találkoztunk. Tudjuk, hogy a Nagy Mészálásokon, az Aréna nem egyszerű, emlékszel a négy évszakosra az 1. Nagy Mészárláson?

 És idén mi a mottó? Emlékezünk az elmúlt Viadalokra. Van egy érzésem. Egy furcsa érzésem. Szerintem az idei Aréna magában foglalja az eddigi legveszélyesebb Viadalok, és legfurcsábbak Arénáját. Szerintem nem csak ez a kettő van. Tovább kell mennünk! Meg kell néznünk! – fogja meg a kezem hirtelen a lány, és csodálkozva magyaráz nekem. Az eddigi legveszélyesebbek? Igaz lenne? Tényleg nem csak ez a kettő van? Hirtelen összeborzongok. Isabelle-nek igaza lehet. Több Aréna is van? Ki tudja, mi vár ránk ott? Isabelle okos. Hihetetlenül okos. Én magam sem jöttem rá erre. Veszélyes Arénák? Hirtelen összerázkódik a gyomrom. Ez itt a 3. Nagy Mészárlás. Ahol az elmúlt Viadalokról emlékezünk meg. Az Aréna pedig talán a legveszélyesebb. A legveszélyesebb az eddigi összes közül.

ui: A megemlített 1. Nagy Mészárlás Arénája Vanilla R. ötlete :)