9. fejezet II.

Nos, itt vagyok, nagyon örülök, hogy tetszik nektek az új dizi :3 Lehet, hogy nem a leghosszabb fejezet, de a vége... elnézést mindenkitől de muszáj volt.... na de kíváncsi vagyok, mit is szóltok hozzá, szóval nem is fűznék többet hozzá, jó olvasást :)
                                                                                                        

A Tizenharmadik Körzet. A fejemben ösztönösen megugrik egy kép, amelyet annak idején minden egyes Viadal előtt megmutattak a televízióban. A 13. Körzet poros romjai előtt mindig is egy riporternő állt, s közölte, hogy a Körzetben még mindig erősek azon bombák  sugarai, melyek egykor elpusztították a Körzetet. Annak idején Panemnek nem tizenkettő, hanem tizenhárom Körzete volt. Csak hogy a Sötétség Napjai idején ez volt az első fellázadó Körzet, éppen ezért ezen torolták meg először, és a legbrutálisabban a lázadást. Méghozzá úgy, hogy a Kapitóliumi bombázók porig rombolták a helyet. Az elmémben felrémlik a történelemtankönyvünk, amint arról mesél, hogy annak idején ez volt a legnagyobb és legerősebb Körzet. Csak hogy már nem létezik, szétrombolták, már nincsen. Akkor hogyan ülhetek most itt egy steril szobában a Tizenharmadik Körzetben? Lehetetlenség, őrültség. A szívem még mindig hevesen kalapál, ahogyan az előttem ülő öt emberre pillantok, tekintetemmel lassan végigpásztázom őket.

-       De a Tizenharmadik Körzet nem is létezik. – a hangom elesett és bágyadt, és a kezemmel ösztönösen megcsípem magam, hátha csak álmodok, és ez az egész csak a képzeletem szüleménye. Nincsen 13. Körzet. Nincs, nincs. Porig rombolták. Egy fehér köpenybe öltözött ember, egy orvos egy pohár vizet ad nekem, és hiába kezdem kortyolni a hideg cseppeket, ne ébredek fel, az emberek még mindig ugyanott ülnek előttem, mintha csak a valóság lenne.

-       Sokan ugyanezt mondták. Nem hittek nekünk. És minden bizonnyal most azt hiszed hogy álmodsz. – a szőke hajú nő pontosan eltalálta azt, amire gondolok. De hiába csipkedem magam vagy pislogok, nem ébredek fel, mintha az egész túlságosan is valóságos lenne.

-       Nos, tudod, hogy mi voltunk a legerősebb és legnagyobb Körzet. Miután lerombolták, sok évig csak a pusztaság volt itt. De egy ilyen Körzetnek könnyű megerősödnie, és úgy tennie, mintha nem létezne. Képesek voltunk kialakítani egy ilyen rendszert. Prim, ez itt a 13. Körzet, amelyet porig romboltak. – kezdi a nő, miközben mélyen a szemebe néz.

-       De feléledtünk.

-       Még is hogyan? Létezik a Körzet? Hogy kerültem én ide? Mi történik? – a kérdések csak úgy záporoznak belőlem, és nem hagynak nyugodni. Ebben az öt percben olyan

dolgokat tudtam meg, amiket teljességgel lehetetlennek képzeltem. Az ujjaimmal végigsimítok a takarómon, lassan, miközben elképzelem, hogy ez is 13. Körzeti. Tudom, hogy ez volt a legerősebb Körzet. Tudom, hogy ez volt a legnagyobb, és talán valahogy…. A fejemben csak is egy szó jár, egy mondta, ami miatt kiráz a hideg. Porig rombolták. De feléledtünk.

-       A vonatotokat Kapitóliumi bombázók vették célba, szerintem nem ismeretlen, hogy miért. De sikerült kimenekítenünk mindenkit onnan, akit csak tudtunk. És a Körzetekből is. Édesanyád, és édesapád, és Katniss nővéred már itt vár rád valahol. Most elmész innen aludni, és aztán újult erővel visszatérsz, és mindent elmagyarázunk. Hogyan éledtünk újra, mit teszünk, és legfőképpen, hogy miért vagy itt. De azt hiszem, hogy most szükséged van egy alvásra, hogy minden le tudjon ülepedni a fejedben. Sokan beleőrültek a tudatba, hogy létezik a Körzet. De most annyi is elég, hogy itt vannak a szeretteid, és a 13. Körzetben vagy. – a nő lassan hátradől, miközben végigpillant a többieken, akik helyeslően bólogatnak. A fejemben csak is a Körzet képei zakatolnak, és az agyam próbálja felfogni, és megérteni, hogy én itt vagyok. Primrose Everdeen a 13. Körzetben van, egy Körzet, ami megerősödött, és felemelkedett. A hátamon rögtön végigfut a libabőr, és a fejem fájni kezd, ahogyan rájövök, hogy jót tenne az alvás. Még nem vagyok felkészülve a többi dologra.

-       És kik vannak itt a Körzetben?

-       Katonák, menekültek és olyan emberek, akiket sikerült kiszabadítanunk. – a szívem akár a katonák szóra is megállhatott volna. A Tizenharmadik rendelkezik katonával. De mivel az agyamnak még a Körzet létét is nehéz felfogni, ezért nem ezen csodálkozom el.

-       Valakiket nem sikerült kimenteni? – halkan és bágyadtan szólalok meg, és érzem, hogy nem vágyom másra, mint az alvásra.

-       Kiket nem sikerült? Volt olyan? – a hangom remeg, ahogyan az öt ember előttem összetekint, mintha gondolkodna valamin. Nem tetszik ahogyan néznek, ahogyan tanakodnak. A szívem hevesen kezd dobogni, és szinte kedvem támadna itt elájulni.

-       Az a helyzet… - kezdi ismét a göndör hajú nő, akit valószínűleg szószólónak neveztek ki. Érzem, hogy az erőm lassan elhagy és a kezemet ökölbe szorítom a takaró alatt. Csak ne! Csak ne!

-       A vonat hátsó kabinját egy erős találat érte. Hárman tartózkodtak benne. Ők nincsenek itt.

-       Hol vannak? KIK azok? – az egész testem remeg, ahogyan a nőre nézek, aki mintha nem akarná velem megosztani az igazságot. Mintha a percek csak lassú ólomlábakon mozognának, és nem akarnának haladni. Valaki nincsen itt? A fejemről folyik az izzadság, és el sem képzelem milyen sápadt lehetek.

-       Ők most a Kapitóliumban vannak. A Kapitólium….. Snow emberei elfogták őket. – hirtelen a számból egy fojtott sikoly szabadul ki, mire a kezem ösztönösen a szám elé emelem. Érzem, hogy az adrenalin áramlik az ereimben, szinte szétrepeszti őket, de a mellkasom remeg. Olyan erővel remeg, ami miatt én magam is megijedek. Érzem, hogy a világ lassan forogni kezd körülöttem körbe körbe mint egy búgócsiga, és a beszélgetőket is alig hallom.

-       Cinna és Gloria. Peeta Mellark is majdnem csapdába esett, de kivel a folyosó végén volt ki tudtuk szabadítani. Egy hajszálon múlt, és igen súlyos sérülései vannak. – kezdi a nő, mire én már alig bírom tovább. Ne! Csak ne! Eddig csak két embert mondott, akit el is fogtak. Érzem, hogy mindenem megremeg, s a szívem kalapál, szinte imádkozom, hogy ne mondja ki, ki ne mondja azt a nevet….

-       És Harry Black.