17. fejezet I.

Sziasztok! Nos, nagyon örülök, hogy tetszett az előző rész, viszont sajnos ki tudja milyen régen érkezett már egy komi, kíváncsi lennék, mit is szóltok a történésekhez. De persze nagyon örülök hogy itt vagytok, pipáltok, és remélem azért ez a rész is elnyeri a tetszéseteket :)
Clove <3
                                                                                                             

-       Prim, ébresztő, kelj fel gyorsan! – érzem, hogy valaki erősen rázza a vállamat, miközben halkan suttog a fülembe, mintha csak nem akarná, hogy a többiek, akik a szobában vannak felébredjenek. Óvatosan próbálom kinyitni a szemeimet, de az álmosságtól olyan, mintha ólmot pakoltak volna rá, és legszívesebben a fejemre húznám a takarót, s folytatnám a nyugodt alvást. De abban a pillanatban, amikor meglátom a nővérem szürke szemeit megcsillanni a sötétben hirtelen ösztönösen is felkapom a fejemet, s rögtön felpattannak az eddigi még nehéz szemhéjaim.

-       Mi történt, minden rendben, jól vagy? – kérdezem kissé hangosabban, mire Katniss ösztönösen is a szája elé emeli a mutatóujját, jelezve, hogy ha így folytatom ezzel a lármával könnyen felkeltem az egész Tizenharmadik Körzetet. Talán jobban fogok én elfáradni a terhességébe, mint őmaga, mostanában ugyanis mindig a nővérem nyomában járok, kérdezgetem a hogyléte felől, s minden egyes rosszullétnél igyekszem segíteni, néha talán már túlságosan is. Anyu és apu jól fogadták a hírt, s mi több, mivel a nővérem már elérte azt a korhatárt, aminél a Körzetünkbe lehet gyereket vállalni, egyáltalán nem haragudtak, hanem ők is megígérték, hogy igyekeznek majd mindenben segíteni. És még Peeta….. egyes hírek szerint nagyon elérzékenyült a híren, s kissé megijedt, de biztosította Katnisst, hogy vele lesz, és teljes erejéből igyekszik ellátni az édesapai kötelességeket. Sharona és a vezetők kissé bajban voltak, de mivel a nővéremet a katonai, azaz a Kapitólium támadásán kívűl nem tiltották el semmitől, ezért ő is megígérte, hogy igyekszik megjelenni a gyűléseken, de még is van egy titkos, ki nem mondott szabály, melytől én előre rettegek. Ha Katniss, azaz a Bátorság jelképe nem mehet majd a Kapitóliumba, akkor ki fog menni helyette? De inkább nincsen kedvem ilyesmiről gondolkozni, ahogyan a lány halkan megszólal:

-       A vezetők hívatnak bennünket a felszínre, azaz az összes bevethető győztest. – suttogja, miközben egy mozdulattal felránt engem az ágyból, úgy ahogy vagyok- fekete melegítőnadrágba, és szürke színű rövidujjú pizsamapólóban, éppen annyi időm van, hogy összefogjam a hajamat, amikor Katniss erősen megragadja a csuklómat, és húzni kezd, egyenesen ki a szobából, a hideg és rideg folyosóra. Egy pillanatra fel sem bírom fogni, hogy mi történt, ahogyan a halovány világításban sietünk, csak egy dolog kattog a fejemben, szinte zakatol, melyet nem értek, kik lehetnek azok a bevethető győztesek? És én hogyhogy köztük vagyok? Lassan érzem, hogy az álmosság kezd visszatérni belém, s lassan a libabőr végigkúszik a karomon, és a fogaim összekoccannak a hirtelen felébredéstől és az álmosságtól. Még én kezdem el figyelmeztetni Katnisst, aki kismama létére, pontosabban, ha jól számoltuk, éppen nyolchetes terhesen, gyorsabban halad mint én, s olyan erővel ránt be a liftbe, hogy megfájdul a csuklóm. Durva, hogy Katniss Everdeennek még ilyenkor is mekkora ereje van. Érzem, ahogyan a lift nyikorgni kezd, s megindul felfelé, s én pedig próbálom dörzsölni a szemeimet, s a karomat is, hogy elűzzem a fáradtságot és a remegést is. De abban a pillanatban, hogy a lift nagy kattanással jelzi, hogy megérkeztünk, s amint lassan kinyílnak az ajtajai, az eddigi fázásból már szinte fagyoskodás lesz, s egy pillanatra úgy érzem magam, mint akit visszarendeltek a 3. Nagy Mészárlás sarki Arénájába. A kinti levegő általában is hideg, de így éjjel akár mínuszokra is hűlhet, s ezt amint megérzi a karom felrémlik bennem az emlék, az emlék, amikor elvesztettem a szövetségeseimet, s majdnem halálra fagytam a hóban. De erre ösztönösen is

eszembe jut Harry, Harry, aki ugyanazon a Viadalon volt ott velem, akiről ki tudja, hány napja, hónapja álmodok rosszabbnál rosszabbakat, de mielőtt hagynám, hogy úrrá legyen rajtam a kétségbeesés, Katniss elkezd vezetni odafönt a nagy sötétségben. Fent vagyunk, ott, ahol egyszer kiszöktem, rögtön megérzem a fenyves még kissé égett szagát, mely lassan az orromba ér. Óvatosan hunyorítok a szememmel, hogy tudjak látni valamit a sötétben, annak idején ez ment nekem, s talán most sem veszett kárba, amikor hangokat hallok meg, több halk hangot, s egy pillanatra egy fénycsóva villanását. A sötétben pedig tizenöt alakot veszek ki, öt vezetőt, s tíz győztest, aki csekély száma az összes bajnoknak. Na meg persze én és Katniss.

-       Na, végre ti is megjöttetek, gyertek csak ide. Fontos feladataitok vannak ma, és számítunk rátok. – hallom meg Sharona halk, de tiszteletet parancsoló hangját a sötétben, ahogyan lassan Katnisszel odaállunk két fekete alak, talán Gloss és Brutus mellé, ahogyan érzem, hogy a hideg lassan kezdi vacogással átjátni a testemet. Nem csak a fogaim vacognak, hanem a térdem is, úgy remeg, mint a nyárfalevél, s ez a ruha alig véd valamit, így próbálok egy kicsit ugrálni, s a karomat lengetni, hátha segít legalább egy picikét. De látom, hogy a többi alaknak sem tetszett ez az éjféli felkeltés, több helyről hangos ásításokat hallok, s sokan a szemüket dörzsölgetik, hogy kiűzzék belőle az álmot és a feladatra koncentráljanak. Azért megnézném, hogy néz ki az álmos Finnick Odair.

-       Nos, mint tudjuk, a Kapitólium egy légitámadást intézett a Körzetünkhöz, de ezt Harry Black nélkül nem tudtuk volna meg. – pillant itt rám, mire idegesen húzom összébb magamat.

-       Ezért mostantól állandó felügyeletben fogjuk tartani a Körzetünket. Négy őrhelyet helyeztünk ki, s mostantól állandóan őrök fognak tartózkodni, hogy megfigyeljék, és szóljanak, ha légitámadás közeledik. Ez éjszaka még könnyebb ugyanis aki ismeri a Kapitólium légpárnásai fények nélkül nem tudnak tájékozódni…

-       Jó, jó, de mi van velünk? Mert nem valami jó érzés, ha hajnali háromkor rángat ki az ágyadból egy idióta. – hallom meg valahonnan Johanna dühös hangját, melyet több nevetés is kísér, én pedig hirtelen rájövök, hogy inkább nem akarok ujjat húzni az álmos Johannával.

-       Ott a pont. Nos, ti vagytok az első őrök. Mivel győztesek vagytok, van egy bizonyos érzéketek, melyek tökéletesek az ilyenekhez. Most négy csoportba foglak benneteket osztani, s ezután elindulhattok, négy órára körülbelül az első megfigyelésre, melyről holnap az egész Körzet előtt beszámolhattok. Még megbeszélünk pár dolgot, de most, a csoportok. – szólal meg hirtelen Sharona, mire idegesen kapok a nővérem kezéhez, aki szintén megszorítja az enyémet, tudom, hogy mire gondol. Óvatosan megdörzsölöm a szememet, és próbálom kihúzni magamat, hogy lássam a sötét alakot, Sharonát, aki néhány győzteshez lép oda.

-       Enobaria, Gloss és Peeta, ti kapjátok meg az Északi őrhelyet. – néz rájuk, de tudom, hogy ha akarnának sem lehetne tiltakozni. Idegesen rándulok össze, ahogyan a nő lassan tovább lép, hogy elosszon bennünket. Tudom, hogy azoknak, akik az Arénában jártak már, van valamiféle tudásuk a dolgokhoz. Csak most kénytelen vagy együttműködni a győztesekkel, és ki tudja, hogy közülük melyikkel,

-       Chaff, Beete és Wiress. A tiéteknél számíthatunk a legkevesebb gépre, ez a keleti őrhely. De viszont az észre, és az állandó összeköttetésre annál inkább szükség van. – Sharona a kezükbe nyom egy egy fekete zsákot, miközben érzem, hogy engem már teljesen bekerít a hideg és a vacogás. És a félelem, hogy mi jön azután. Idegesen markolom Katniss kezét és hiszek a csodában, a csodában, ami tudom, hogy lehetetlen.

-       Brutus, Cashmere és Katniss. Déli őrhely. Viszonylag sok támadás. – látom, hogy a nővérem idegesen szorítja össze a száját, s vissza akar szólni, de Sharona megrázza a fejét.

-       Nincs reklamálás, így kellett összeállítanunk. Nos, és végül pedig, Finnick Odair, Johanna Mason és Primrose Everdeen. Nyugati kapu. Legyetek figyelmesek. – idegesen rándulok össze, és húzom össze a szememet, ahogyan eszembe jut Sharona hangja. Nincsen reklamáció. Érzem, hogy a hideg, a félelem és az idegesség szinte összerántja az izmaimat, ahogyan az elmémben lassan tudatosodik, hogy mi történt, és hogy megszívattak. Hosszú és fárasztó dolognak nézünk elébe.