C. <3
Hirtelen
olyan erősen ölelem át a nővéremet, mint annak idején, a Viadalom előestéjén. A
fejemben ezernyi szürke gondolat kavarog, a fájdalom, és azok a dolgok,
melyeket az előző egy óra leforgása alatt tudtam meg. De most inkább csak
erősen átölelem, és a fejemet a vállára hajtom, akár csak annak idején, amikor
kicsi voltam. A nemzetek reménye. Kitört a forradalom. Én pedig benne vagyok. A
szemeimet ismét könnyek lepik el, ahogyan csöndben és összeölelkezve ülve
nézzük a 13. Körzet távoli néhány fényét.
-
Megvárjuk a napfelkeltét? – kérdezi tőlem
halkan Katniss, miközben megsimítja a hátamat. Csak némán bólintok, miközben a
fejemben megpróbálom rendszerezni a gondolataimat. Idehoztak engem ebbe a
Körzetbe, és megtudtam, hogy van felkelés. Nekem is be kell állnom, mert én
vagyok a remény. A többi régi győztes is itt van, és már felkészültek a támadás
megkezdésére. Rám várnak. Rám, aki egy óra alatt sírógörcsöt kapott, utána
pedig kirohant az erdőbe. Talán már megkezdhették volna a megbeszéléseket, ha
én nem borulok ki ennyire, ha nem akadok ki mindenen és zavarodom össze. A nap
lassan felkel, a nővérem pedig feláll a kemény és durva fatörzsről amin eddig
ült, hogy engem is felhúzzon. Most szürkés ruhában, semmiféle Kapitóliumi smink
nélkül, hátán az íjával és megszokott fonatával úgy néz ki mint az a Katniss,
aki annak idején a 12. Körzet erdeiben vadászott, aki még nem ment Viadalra. Ha
talán nem jelentkezett volna önként, akkor én mentem volna oda, ahol a biztos
halál várt volna rám. Ha meghalok, talán Cato megnyeri a versenyt és…..
hirtelen elkapom az agyamban a mondta végét, mert tudom, hogy az azzal
fejeződik be, hogy akkor nem lenne lázadás. De most jó nekünk ez az egész.
Talán a nép lát valamit, ami miatt érdemes küzdeni. A fejemben megjelenik a
lángokban úszó Kapitólium és a béke. Ez nehéz dolog, szinte lehetetlen.
-
Katniss. Most hova megyünk? – kérdezem a
nővéremet, aki lassan oson az erdőbe, minden neszre figyelve, mintha csak jól
érezné magát.
-
Most találkozunk a Viadal régi győzteseivel,
és utána megmutatom neked részletesen a Körzetet. És addig eldöntheted, hogy
mit szeretnél. Mert ha tényleg nem akarod, ha az kiborít….
-
Őrültnek fognak nézni, Katniss. Ők tudják,
hogy először sírógörcsöt kaptam és utána kiszöktem az erdőbe? – a nővérem
idegesen és alig láthatóan bólint, mire engem kiráz a hideg. Persze, a
győztesek mindent tudnak, azok, akikkel éppen találkozni készülök. És nekem
találkoznom kell velük, azokkal a
hatalmas győztesekkel, akik régen csak legendák voltak a számomra. Beugrik,
ahogy anyuval a televízió előtt ülünk, miközben megnézzük Johanna Mason,
Finnick Odair vagy éppen Annie Cresta Viadalának ismétlését. Még egyik
győztessel sem találkoztam, pedig már jó ideje fél éve én is az vagyok. De most
a lelkem mélyén megremegek, és a szívem hevesen kezd kalapálni ezen
gondolatokra. Ők sokkal nagyobbak nálam, imádja őket a Kapitólium és már
gyilkoltak is. Én vagyok az egyetlen győztes… én és Peeta, akik nem öltek meg
senkit a Viadalon. A legendákat csak látni szeretjük, de nem igazán megismerni
őket. Én nekem nincsen kedvem, egyszerűen félek a találkozástól. Ahogy Katniss
bevisz a Körzetbe, és levisz egy kis folyosóra, aminek a végén minden bizonnyal
az étkezde van, a szívem majd kiugrik a torkomból, és a lábam hirtelen a földbe
gyökerezik.
-
Nem mutatnád meg először a Körzetet? – a
hangom remeg, ahogyan a fejemben megjelennek a hatalmas Kapitóliumi legendák.
Ki tudja, hogyan fognak velem viselkedni? Mi van, ha a szemükben én is csak egy
gyenge kislány vagyok. Biztosan az vagyok. A szívem eszeveszetten kalapál,
ahogyan megmarkolom a nővérem kezét.
-
Prim, figyelj, ők is a lázadás, a terv részei.
– ahogy a terv szót kimondja megborzongom, de folytatja.
-
És vannak dolgaik, csak most vannak itt. Te is
közéjük tartozol most már. Talán egy kicsit mások, és hangosan, de már régóta
így élnek. Hidd el, meg fognak szeretni. Csak…. Csak mosolyogj. – a számon
majdnem egy sikoly csúszik ki, ahogy Katniss szabályosan berángat engem az
étkezdébe, és hiába próbálnék bármit is tenni, ő erősebb. Nagyok, erősen és
legendák. A szívem vadul kalapál, miközben érzem, hogy egy izzadságcsepp
csúszik le a homlokomon, majd a nyakamon. Én vagyok az egyik legfiatalabb
győztes. Gyenge vagyok, nem gyilkoltam, senki sem vagyok. A fejemet elárasztják
a baljós gondolatok, ahogyan a nővérem az étkezde kis sarkában ücsörgő csapat
felé visz. Egyesek maguk között társalognak, de a nagy része együtt
hangoskodik, és éppen hangosan nevet fel egy bolond poénra. Látom, hogy az
étkezdében sokan végigkísérnek a tekintetükkel, miközben én úgy érzem, hogy itt
helyben elájulok. A szemeim előtt pontok táncolnak, megrémülök a nevetéstől, a
zajtól. Megrémülömka győztesektől.
-
Helló mindenki, itt van. Bemutatom nektek
Primrose Everdeent, a Harmadik Nagy Mészárlás győztesét. – Katniss erős
mozdulattal előre lök, miközben az asztalnál ülők mind egyszerre néznek fel.
Ösztönösen és remegve kapom el a tekintetemet, és a fal felé nézek. Tehát ők
azok. A nagy legendák. Érzem, ahogy a gyomrom egy hatalmasat szaltózik, s
szinte átfúrnak a tekintetek.
-
Szervusz Prim! – az asztal széléről egy szőke
hajú és igen csinos nő ugrik fel, és kedvesen megölelget engem, miközben két
nagy puszit nyom az arcomra.
-
A nevem Cashmere. Ő pedig Gloss a bátyám –
mutat a mellette álló szintén igen erős testalkatú és szőke férfira.
-
Örülök, hogy idejöttél. Annyira hasonlítasz….
Az én tizennégyéves énemre. Egy kis smink és határozottság Prim, ennyi az
egész. – Hogyne, én hasonlítok rá. a
testvérpár egymás utáni évben győzött a Viadalon, és mind a ketten az elsőből
érkeztek. Nem tudom, hogy mit kereshetnek itt, de úgy tűnik, hogy már az a
Körzet sem biztonságos. Próbálok kedvesen elmosolyodni, de izzad a tenyerem és
erősen ver a szívem, ezen emberek láttán.
-
Üdv, Brutus vagyok. – egy erős és izmos
negyven év körüli férfi hirtelen erősen hátba vág, mire ösztönösen is elvesztem
a mosolyomat és köhögni kezdek. Erős. Hivatásos. Ezután egy nő, Enobaria
mutatkozik be, akinek nagy, aranybevonatú, tűhegyes fogai vannak. Hirtelen megrémülök
a nő láttán, akiről tudom, hogy győzött, átharapta az egyik ellenfele torkát,
Kiráz a hideg a gondolatra, de aztán egy kedves és halk házaspár, Wiress és
Beete köszönt engem, akik a Harmadik Körzetből érkeztek. A nő kedves tekintetű
és a férfi is rokonszenvesnek tűnik, olyanok, akikkel egy Viadalon akár
szövetséget is köthetek, és akiket Gyogyósnak és Feszkósnak csúfolnak a hátuk
mögött. Sok győztes mutatkozik be, és mindegyikre igyekszem mosolyogni, és
kedvesen beszélni velük. De még is, a lelkemben félek attól, hogy kislánynak,
gyengének néznek, mi van, ha a hátam mögött nevetnek rajtam most. Nagyok, és
olyan dolgokat tettek, amelyekről legendákat zengenek. És nem tudom, hogy
miként fogok egy ilyen közösség, egy hangos és lázadó közösség részévé válni.
Egyedül a Negyedikből érkezett Annie Cresta, aki halk, de még is egy kissé
labilis, ám látszik rajta a szeretet és a kedvesség, valamint az egyik réges
régi győztes, az idős de végtelenül rokonszenves Mags nyerik el a bizalmam.
Ahogyan a mellettem ülő és győztesekkel viccelődő nővéremre nézek, azonban
rájövök, hogy van akik jól be tudnak illeszkedni egy ilyen közösségbe, de én….
A gondolataimból hirtelen egy hatalmas nagy tengerzöld szempár ránt ki, aki
egyenesen engem bámul, mire ösztönösen is hátraugrom egy lépést. Finnick Odir
az, napbarnított bőrű, és hihetetlenül jóképű győztes, aki, akárcsak én,
tizennégy évesen győzött a Viadalon. Viszont neki az ellenállhatatlansága a
taktikája is, nem mondom, milyen dolgokat hallottam, miket művel ő egyes
Kapióliumi nőkkel. Egy nőcsábász típus, olyan, mint Christian….
-
Szervusz Prim. Nagyon sajnállak a pasid miatt.
Ó Harry… látom neked nagyon bejönnek a csendes és kedves fiúk…. – hirtelen
megijedek, ahogyan Finnick közelíteni kezd felém, és ösztönösen a nővéremet
keresem
-
De, ha gondolod, megkínállak ezzel a kis
édességgel…- a kezében megforgat valami fehéret, miközben kacéran rám kacsint.
Egy kockacukor! Finnick Odair, vigyorogva bedobja a szájába az édességet.
-
A lányok szeretik a kockacukrot. – hirtelen
hangos nevetés csattan fel mögülem, és
olyan hangok, amelyek csak ilyeneket mondana: Már Primnek sem lehet nyugta,
ejnye Finn, ilyen fiatalokkal kezded. Mintha a nővérem hangját is maghallanám,
aki azt mondja, ismerős neki a helyzet. Vele is ezt tette Finnick Odair? Az
arcom ösztnösen is elvörösödik, ahogy meglátom, hogy még Katniss is
elmosolyodik, a többi győztes pedig önfeledten nevet. Rajtam? Érzem, hogy a vér
kifut a lábamból és majdnem elájulok szégyenemben. Egy hülye kockacukor miatt!
Legszívesebben most azonnal itt helyben sikoltanék egyet, vagy elfutnék, és
hiába találja ezeket viccesnek a többi győztes, úgy érzem, hogy a sárga földig
lealáztak. És hiába, képtelen lennék visszaszólni Finnick Odairnak.
-
-
Üdv a 13. Körzetben remény lányka. Aztán el ne
szúrj valamit. – kacsint rám Johanna Mason.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése