2014. június 20., péntek

11. fejezet III.

Sziasztok, elnézést, tegnap sajna nem nagyon jutottam wifi közelébe, szóval most hozom. Hogy telik eddig a nyár? Én részt vettem egy búvár-próbamerülésen, és tényleg, hatalmas élmény volt :) Na meg írni is lehet, bizony, én is dolgozom egy kis sztorin, de nem is húzom tovább a szót, jó olvasást :))
Clove <3
                                                                                    



Csak a hangos zihálásomat és csizmám koppanásait hallom, ahogyan végigszáguldunk a nagy folyosón. Az elmémbe lassan jut el az információ, néhány percig fel sem tudom fogni, miközben Katniss erősen szorítva a kezemet húz engem. Nyolcadik Körzet? Miért kell a Nyolcadik Körzetbe mennünk, amikor itt a 13. Körzetben éppen, hogy békében és nyugalomban lettünk. Illetve, egy lázadás idején senki sem lehet nyugalomban. Lehet…. Lehet, hogy ennek köze van a lázadáshoz? A folyosót csak néhány halvány lámpa világítja meg éjszakai világítás gyanánt, amely nekem mindig is különleges volt, ugyanis annak idején a 12. Körzetben éjjel csak a vaksötétség uralkodott. Érzem, hogy a térdeim remegni kezdenek, és a gerincemen felkúszik a vacogás, ahogyan Katniss bevágódik a liftbe és engem is maga után húz. De amint, hogy megfordulok, hogy egy pillanatra kipihengjem magam, miközben ez a nagy vasszerkezet lefelé tart, hirtelen egy nagy kék szempárral, és egy mosolygó, vörös hajú arccal találom szembe magamat.
-       Annie? – döbbenek rá arra, hogy a liftben nem csak én és a nővérem van, hanem Annie is, aki minden bizonnyal utánunk rohant, amikor Katniss errefelé kezdett vonszolni.
-       Katniss, eljöhetek én is a Nyolcadik Körzetbe? Kérlek, hidd el, hasznomat vehetitek…. – Annie kedves hangon szól, miközben kék szemeit hatalmasra nyitva bámul rá Katnissre, aki most éppen csodálkozva nézi a lányt, amint azt kéri, hadd jöjjön ő is. Nem tudom, hogy miért megyünk a Nyolcadikba, de tudom, szívem mélyén tudom, hogy veszélyes lesz, és köze van a lázadáshoz. És nem akarom, hogy Annie, az a lány, aki talán jó barátnőm, aki kedves, és akár baja is eshet, velünk jöjjön. Féltem Anniet. De mielőtt bármit is mondanék, a nővérem idegesen biccent egyet, miközben a lift hirtelen egy hatalmasat kattan. Hirtelen megcsap a hideg levegő, és furcsa szagok keveréke jut el az orromba, miközben Annie egy hatalmasat tapsol, és mosolyogva követi  a nővéremet. Érzem, hogy a hideg levegő végigkúszik a gerincemen, és lassan, de egyre erősebben dobban a szívem, ahogyan én is kilépek a liftből, s szememmel óvatosan pásztázok körbe. A repülőgépfelszálló. Az a hely, ahol a hatalmas Kapitóliumi
légpárnásokat tárolják,az a hely, ahol a szám ösztönösen is tátva maradt, amikor beértem. Ez a repülőgépfelszálló. De mielőtt bármit is szólnék, körbenéznék, vagy feltérképezhetném a helyzetet azon kapom magam, hogy már is egy nagy kötélhágcsóba kapaszkodom, ami egyenesen egy légpárnásra húz fel bennünket. Érzem, ahogyan remegni kezdenek a térdeim az emlékre, hogy annak idején, az Arénába is ugyanúgy vittek, arra a helyre, ahol az emberek a halálomat akarták, egy nagy halálkelepcébe, melyet Snow parancsára terveztek. A gép belsejében hirtelen világosság gyúl, miközben óvatosan megdörzsölöm a szemet, hogy körbenézzek. A nagy légpárnás úgy néz ki, mint az, amivel a 3. Nagy Mészárlásra mentem, mintha ez a hatalmas is egyenesen a fővárosból érkezett volna. Hirtelen megjelenik a szemem előtt a lángban úszó Kapitólium, amivel már több este óta álmodom, mire a szívem még hevesebben kezd dobogni. A gép belsejében Paylor elnöknővel és Seneca Crane-nel, azaz a Kapitóliumi lázadóval, aki majdnem megölt engem és a nővéremet, találkozunk, valamint a halvány világban néhány győztes alakját veszem ki kicsit távolabb, de nem foglalkozom vele, mert Paylor egyenesen hozzánk lép.
-       Most kaptuk az információt, hogy a Nyolcadik Körzetet Kapitóliumi bombázórepülők támadták meg. Igen is el fogunk menni, három légpárnásunkkal, és szükség lenne néhány emberre, aki tudja, hogy kell lőni. – biccent a nő Katniss felé, aki csak fagyosan bólint.

-       Valamint, néhány gyógyítóra. Van egy kórház, ott kellene segédkezned Prim. És úgy látom, hogy ez a lány is, nos ő is oda fog menni. Kaptok egy egy kis mikrofont a fületekbe, amivel majd tudjuk tartani a kapcsolatot a Körzetben maradt Sharonával és velünk is. Prim, vegyétek fel ezt kérlek. – Paylor egy egy fehér ruhát ad nekünk, miközben kiosztja azokat a bizonyos mikrofonokat, majd óvatosan végignéz a légpárnás belsején. A Nyolcadik Körzetet megtámadták. Az agyamba lassan jut el az információ, de betölti és körüljárja azt. És sebesültek vannak, olyan sebesültek, akiken segíteni kell. Érzem, hogy a gyomrom megremeg erre a dologra, hogy most ismét találkozni fogok betegekkel, és segíteni kell nekik. Az első a beteg ember, anyu mindig is ezt tanította. Rögtön felveszem a fehér ruhát a szürke nadrágomra, és fekete felsőmre. A ruha fehér, csak a jobb oldalán található egy vörös kereszt, a gyógyítok jelképe, és egy kicsit bő is, az ujjainál ha feltartom a kezemet, egy része nem simul rá, hanem úgy néz ki, mintha apró szárnyak lennének ott. Az eddig kiengedett hajamat gyorsan laza kontyba kötöm, de félek, hogy nem fog sokáig tartani, mivel nem tudtam gyorsan rögzíteni. Óvatosan leülök a legközelebb lévő ülőhelyre, miközben lassan a fülembe csiptetem a kis fém mikrofont, mely most olyan hideg a füleimnek, akár a frissen fagyott jégcsap. Látom, hogy Paylor még Katnissel és néhány győztessel beszél, de tudom, hogy nekem most nem oda kell mennem. Ők azok, akiknek a bátorságukra és ügyességükre van szükség, viszont én és Annie a kórházban fogunk segíteni. Óvatosan oldalra pillantok a lányra, aki éppen a ruháját vizsgálgatja, mire a szívem egy hatalmasat dobban, olyan érzés, mintha valaki erősen megmarkolná. Nem kéne jönnie. Érzem, hogy mindenem megremeg, ahogyan a gép lassan felemelkedik, a hangja olyan, akár annak idején, az a légpárnás, ami az Arénába vitt. Hangosan és vészjóslóan berreg, szinte visít, ahogyan elindul, egyenesen a Nyolcadik Körzet felé. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és megpróbálom átgondolni a dolgokat. Prim, ott lesz egy csomó sebesült, olyan emberek, akiknek szükség van a segítségedre. De ugyanakkor, ez részben miattam is van. Én is egy vagyok a fő lázadók között, én adom nekik a reményt. De vajon sikerülni is fog? Mi van, ha emberek ezrei halnak meg azért, mert lázadás tört ki. Ha Snow így akar lesújtani, és megpróbálni meggyengíteni. Érzem, hogy a szívem egyre hevesebben és hevesebben dobog, ahogyan a homlokomon lassan lecsordul az izzadság. Megyünk a Nyolcadik Körzetbe. Először fogok szembesülni azzal, mi is az a Kapitóliumi bosszú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése