4. fejezet II.

Valami iszonyatos zötykölődésre ébredek. A vonat szinte minden másodpercben hatalmasat döccen, mintha köveken gurulna, a kabin is össze- vissza reng, és hatalmas a zötykölődés. Felpattanok az ágyamból és kinézek a kocsi ablakán. Ez itt bizony már nem a 12. Körzet. Mindenhol, amerre a szem ellát hatalmas hegyek emelkednek, némely csúcsán még egy kis havat is látni.  Valahol a távolban egy hatalmas kaput veszek észre, amely valószínűleg az egyik déli Körzeté, például a 2. – é. Ezek a hatalmas hegyláncok veszik körbe a Kapitóliumhoz közel eső Körzeteket és magát a Kapitóliumot is. Ez a hegység pedig a Sziklás- hegység nevet viseli. Ez pedig csakis egyet jelent, hamarosan megérkezünk a fővárosba. Panem országának legendás, ragyogó és egyben gyilkos fővárosába is. A Kapitóliumba. A szívem egy hatalmasat dobban. Nincs kedvem látni a fővárost. Nem akarok találkozni azokkal az emberekkel, akik azt várják, mikor mészároljuk le egymást. Akik élvezik a Viadalokat. Nem akarok velük találkozni. Pedig vészesen és vészesen közeledünk oda. Legalább egy óra és ott leszünk. Idegesen veszek egy jó hideg frissítő zuhanyt, majd benézek a szekrénybe. A sok csicsás, tollas és flitteres ruha között találok egy fehér nadrágot, rózsaszín inggel, úgyhogy felöltözöm, a hajamat kontyba fogom és lassan elindulok reggelizni. Remélem ott találom a nővéremet is, akivel tegnap sikerült beszélnem. Katniss nagyon makacs és még mindig dühös, de végre elmondhattam neki minden egyes ötletemet és elméletemet a Kapitóliumról. Ő is egyetért. Száz százalékosan utálja ezt az egészet. De még mindig mérges magára, amiért kihúzott. De végre kitört köztünk az a láthatatlan fal, ami eddig ott volt, amikor nem beszéltünk az Aratásról és a Viadalokról. És talán sikerült vissza is nyernem a nővéremet. Nem teljesen, de még ez is, ami tegnap történt, nos ez is nagy eredménynek számít. Ahogy belépek az étkezőkocsiba, meglátom az egész csapatot, a hevesen gesztikuláló Effie-t, az asztalra borult, alvó Haymitch – et, Peetát és Harryt akik egymás közt beszélgetnek, és Katnisst, amint kenyérkarikákat tunkol, forró csokiba. Lényegesen jobban néz ki, mint tegnap, ezért egy pillanatra elmosolyodom. Jó reggelt kívánok mindenkinek, rávigyorgok Katnissre és leülök az üres helyre. Hirtelen mintha teljesen elmúlt volna a hányingerem, mivel tegnap semmit nem vacsoráztam győzedelmeskedik az éhség, és mindent megeszek, ami a tányéromon van. Finom virsli, két sajtos croissant, narancslé, csokis palacsinta és forró csoki. Így, hogy elmúlt a hányingerem, igyekszem mindent megenni. Nem foglalkozom senkivel, csakis a kajával, egészen addig, amíg meg nem hallom, hogy Effie a nevemet mondja. Felkapom a fejemet és Effie – re nézek miközben a forró csokimat iszom.

-       Nos, azt szeretném kérdezni, hogy nincs e kedvetek megnézni az Aratás összefoglalóját. Tegnap este adták, de akkor nem láttátok. -  Az összefoglaló. Amiben megnézhetjük kik lesznek a vetélytársaink. Valószínűleg épp kint beszélgettünk mikor ők nézték. Hát igen. Kíváncsi vagyok, kikkel kell majd szembenéznünk.

-       Igen, hogyne. – bólint Katniss. Lenyelem az utolsó falat ételt és én is bólintok

-       Volt benne valami nagyon furcsa? – kérdezem , miközben felkászálódok az asztaltól

Mit mondjak, nagyon érdekes az idei mezőny. – köhécsel Effie, majd beterel minket a nappal