8. fejezet II.

Nos akkor ismét köszönöm a 6 pipát és a két kommentet, most pedig itt az újabb rész, remélem ez is tetszeni fog. Ja és úgy döntöttem, hogy mostantól kétnaponta hozom majd a fejezeteket, mivel úgy van rá időm, és úgy lassabban fogy el a történet, meg persze majd ha kezdődik a suli, akkor is kevesebb lesz az idő.
                                                                                                                    
  

A melegítőm alját gyürkődve állok egy hatalmas műfa alatt. A faóriás hatalmas ágai olyanok, mintha az égbe nyúlnának, sűrű lombjában pedig akárki elrejtőzhetne. Nagyot nyelek, és megmasszírozom a nyakamat. Ez a fa hatalmas. Hogy a fenébe fogok tudni felmászni rá? Pedig eddig sikerült már egy két menedéket készítenem, megpróbáltam a tűzgyújtást és csapdaállítást is. Hihetetlen, hogy pont itt akadok el. Mármint nem teljesen. Régebben, amikor öt vagy hat éves lehettem, sokat másztam fára. Kimentünk a rétre, ahol állt egy hatalmas fa, és Katnissel mindig azon versenyeztünk, ki tud magasabbra mászni. Akkoriban sokkal kisebb és könnyebb voltam, és a nagyon vékony ágakra is fel tudtam mászni. Könnyen ment a mászás. Sőt, imádtam. Egészen addig, míg egyszer túl vékony ágra merészkedtem. Ami leszakadt alattam. Emlékszem, hogy eltört a csuklóm és megzúzódott a lábam. Borzasztó volt. Azóta soha de soha nem másztam fára, de nem is akartam. Sőt, ezután a rétre is kevesebbet merészkedtem, miután 1 hónapig ágyhoz kötött voltam. Azóta, titkon ugyan, de féltem a fáktól. Majdnem, hogy 8 éve. Majdnem, hogy 8 éve nem gyakoroltam. Nem is volt rá szükségem, persze egészen idáig. A fák menedékek. Élelemforrások. És éjszakai szállások is. Ha magasra tudok mászni, még a Hivatásosakat is elkerülhetem. Nagyot sóhajtok. Meg kell tennem! Meg kell tennem! Óvatosan felteszem a lábamat az alsó ágra és megkapaszkodom. A térdem megremeg, és jó erősen kell kapaszkodnom, hogy ne essek le. Menni fog. Óvatosan feljebb mászok, miközben nyugodtan lélegzek. Közel kell menni a fa törzséhez, és véletlenül sem kell vékony ágakra kapaszkodnom. Akkor nem fogok leesni, a többiek szeme láttára. A tenyerem izzad, de nem foglalkozom vele. Lassan kell haladnom, de biztosan. Nem gondolok a gyerekkori rossz emlékre, hátha úgy jobban megy. Már felértem a lombkoronához. Már ez is nagy eredmény, úgyhogy egy pillanatra kifújom magam és indulok is tovább. Ugyanolyan tempóban mászom, erősen kapaszkodom és hála az égnek nem csapok nagy zajt. Már a lombkoronában mászom, bent a sűrűben. Itt már nem látom a Kiválasztottakat. Jó kis hely. Olyan pihenő. És

nyugtató a sok zöld, levél, bár csak műlevél. De itt sem maradok. Megyek tovább, közel a fa tetejéhez. Átmászom a lombkoronán, így egészen magasan vagyok. Ez is hatalmas dolog. Már majdnem a tetején vagyok. Éppen, hogy kidugom a fejemet a levélrengetegen, egy alakot látok üldögélni a fa tetején. Nekem háttal ül, nem is messze és nagy csöndben. Eléggé rám ijesztett, természetesen nem tudtam, hogy akárki lenne itt. Az illető lány, a haja fekete és fürkészve bámul. Ez a lány Isabelle. Nem a fegyverekkel gyakorol. Nem úgy, mint a  Hivatásosak. Isabelle nem Hivatásos. Hanem egyedül üldögél a fa tetején. Egy pillanatig állok és gondolkozom. Nem tudom, mit keres ő idefent. Talán lemehetnék és újra felmászhatnék. De ehelyett hirtelen megszólalok.

- Szia! – csúszik ki a torkomon. Nem vagyok hatalmas társasági lény, és tudom, hogy nem kéne szóba elegyednem egy Kiválasztottal, de Isabelle nekem az Aratás óta szimpatikus. És amit tegnap tett az pláne. Egy köszönéssel nem lesz semmi gond.

- Szia! – fordul hátra és rám néz nagy fekete szemeivel

- Te meg mit csinálsz itt, ilyen jó magasan? – kérdezem. Nem tudom, miért van itt lehet, hogy csak pihen, vagy valami más. Tudom, hogy a Kiválasztottak nem nagyon beszélgethetnek, de ez csak egy kérdés.

- Nézelődöm. – válaszol, miközben a kezével maga elé mutat. Előrébb mászom és félretolom magam előtt a lombot. Hirtelen meglátom, mit mond Isabelle. Egy hihetetlen látvány tárul elém. Innen a fa tetejéről, ugyanis belátni az egész termet. Hogy mindenki mit csinál. Ki mit gyakorol éppen. Például Sarah az ehető növényekkel foglalkozik. Charlotte karddal gyakorol. És ekkor rájövök valamire. Innen mindent lehet látni. Hogy ki miben a legjobb és miben rossz. Például a Hivatásosak. Mit nem tudnak. Sőt, igaz halkan, de hallani a beszédfoszlányokat is. Hogy ki miről beszél. Mit tervezget. Milyen esetleges tervet sző. Innen téged nem láthatnak. De te láthatod őket. És láthatod a gyengéiket is. Talán még egy hivatásos tervet is meg lehet hallani. Tudom, mit csinál Isabelle. Ő így készül fel az Arénára.

ui: Hogy tetszett a Willow képválogatás? Ha gondoljátok, hozok majd Isabelle-ről és a többiekről is :)