9. fejezet III. +I.

Sziasztok! Nos köszönöm az újabb 6 pipát, valamint Abby és Sweet kommentjét :) Nos hát itt van ez a fejezet. Kezdjük ott hogy nagyon nagyon kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, mert igazából ez egy nagyon... szóval kíváncsi vagyok mit szóltok ahhoz, ami  a fejezetben lesz :) Nagyoon :)
C.
                                                                                                                       

A múlt éjjel végig a testvérpárról álmodtam. Főleg Phoebe – ről. Még mindig nem tudom elfelejteni ezt az esetet. Nem szeretném, hogy a Viadal más embert neveljen belőlem, olyat, mint Phoebe. Nem leszek harcos. És nem leszek gyilkos. Én Primrose Everdeen maradok. A gyógyító Primrose Everdeen. Az átlagos Primrose Everdeen. Éppen ezért ma reggel felhúztam a csörgőórát, hogy fel tudjak kelni a napfelkeltére. Már régen láttam, még a Körzetben. Itt az ideje újra megnézni. És ez nyugtató is egyben. Ugyanis ma van az, hogy bemutatjuk a tudásunkat a Játékmestereknek. Az előző nap végig gyakoroltam. A famászást, a csúzlizást, a tűzgyújtást és egyszer megcsináltam az ehető növényeket is. Már akkor is görcsöl a gyomrom, mikor erre gondolok. Mit mutassak én egyáltalán be nekik? Talán valami ehető növényeset. Sajnos nem tudom. Ma mindenképpen el kell döntenem. Itt nem lehetek tehetetlen. Csak tíz percem lesz, hogy meggyőzzem őket. És pontot kell szereznem. De úgy döntök, hogy megpróbálom kialudni magamat, a nagy csönd, halvány fény és puha párnák pedig segítenek ebben. Álmomban nem is tudom hol járok, talán otthon a 12. Körzetben, amikor valami nagy sípolásra leszek figyelmes. Ösztönösen felpattannak a szemeim és a hang forrásába nézek. A falon lévő televízió hirtelen nagy sípolással bekapcsol, úgy, hogy nem is tettem semmit, s a szobát hirtelen fényár borítja be. Hunyorogva felülök és megdörzsölöm a szememet, hogy jól lássak. Nem értem, miért kapcsolt be a tévé, de hamarosan megtudom, mikor Caesar Flickerman vigyorgó arca jelenik meg a képernyőn. Egy asztal előtt ücsörög, kissé fáradtnak látszik, s a haja most idén citromsárga színben pompázik. Miért ébreszt fel hajnalban minket Caesar? Valami fontos dolog lehet, mert ritka az ilyen alkalom. Magam alá húzom a térdemet és a műsorvezetőt figyelem, aki megköszörüli a torkát és belekezd a mondandójába.

- Kiválasztottak figyelem! Mindenkitől elnézést kérek a korai ébresztés miatt, de egy sürgősen fontos dolgot szeretnék megosztani veletek. – szól és kezébe vesz egy fehér papírt. Nem is tudok elgondolkodni rajta, mi az a furcsaság, mert Flickerman folytatja.

- Mint tudjátok, ma van a bemutatás napja, és megértem, ha mindenki izgul. Hogy mit fog bemutatni a Játékmestereknek. De most mivel ez itt a 3. Nagy Mészárlás, ahol az elmúlt Viadalokról emlékezünk meg, erre az alkalomra is egy különlegességet tartogatunk nektek. Idén ugyanis nem ti döntitek el, mit mutattok be. – ez már nem semmi. Hogy hogy nem mi? Akkor talán valaki más? Feszültem bámulom tovább Flickerman arcát.

- Nos, az elmúlt Viadalokat sok izgalmas és különleges fordulattal tettük színessé, mint például a mutánsok, esetleg földrengés vagy árvíz. És a mai napon a Kiválasztottak egy- egy különleges szimulációval fognak szembesülni, melyek az elmúlt Viadalok egyes különlegességei lesznek. Tudom, sokatok nem érti, de épp ezért különleges.  A Kiválasztottak sorsolásszerűen kapnak egy szimulációt, egy helyzetet az elmúlt Viadalokról, melyet ők sem tudnak, hogy mit kapnak. Lehet, hogy valaki földrengéssel szembesül, valaki például mutáns állatokkal. Ebben a helyzetben kell a Kiválasztottaknak cselekedni, melyben a Játékmesterek felmérhetik a játékosok reflexét, vagy hidegvérét.  Persze ezek nem olyan komolyak vagy bántalmazóak lesznek, mint egyébként egy Arénában. Csak megtudhatjuk, hogyan cselekednek egy adott helyzetben. A Játékosok 5 percet kapnak, abban mutathatják meg, hogyan oldják meg a szimulációt. Lehet, hogy aki erős, egy phcihés helyzetben kevés pontot kap, és lehet, hogy aki gyenge pedig sokat. Mint mondtam, senki sem tudja mivel szembesül. Úgymond nem lehet készülni rá. De mint mindig is mondtam: soha ne hagyjon el a remény! – vigyorodik el Caesar, majd a képernyő egy pillanat alatt el is sötétül.