5. fejezet III.

Nos egy kicsit alakítottam a blogon, most a narancssárgát felváltotta a kékes zöldes feketés. Remélem tetszik. Ja és fontos a véleményetek ebben a fejezetben, ugyanis részben itt derül ki, hogyan fognak felvonulni Prim - ék. :) Úgyhogy ha elolvastad és persze tetszett akkor tegyél egy pipát és persze a komikra is kíváncsi vagyok. :) 
                                                                                                                                          

A kiszolgált ebédet a Kapitóliumban hidegtálnak hívják. Egy nagy tálca, telerakodva különböző ízű és formájú húsokkal, és finom salátákkal. Az éhség ismét diadalmaskodik rajtam, úgyhogy minden egyes húst és salátát igyekszem megkóstolni, miközben Gloria kérdéseire válaszolgatok. Minél többet vagyok vele, annál jobban megszeretem ezt a lányt. Kedves, egyáltalán nincsenek tolakodó kérdései és önmagáról is sokat mesél. Mint megtudtam, csak 20 éves, a szülei kutyatenyésztők és a saját pénzéből fizette a divattervező egyetemet. Na és ami a legfontosabb: emberként tekint rám, nem csak egy valamire, amit majd el kell készítenie, és kitolni a nagyközönség elé. Katniss szerint ilyen volt Cinna. Nos, Gloria is hasonló. És még nevetünk is. A stylistom, ugyanis rögögőgörcsöt kapott, mikor elmeséltem neki, hogy Katniss majdnem vízbe folytotta Kökörcsint. Na igen, régen történt az az eset, de még mindig mosolygok, ha visszagondolok rá

-       Nos, és ha te lennél stylist, milyen ruhát adnál a 12. Körzetnek? – kérdezi tőlem Gloria, miközben egy nagy adag krumplisalátát tuszkolok a számba.

-       Hát, nem is tudom. – válaszolom.

-       Szénbányász Körzet, elég nehéz belőle valamit kihozni. – bár tavaly Cinna ötlete hihetetlen volt, gondolom Gloria nem akarja leutánozni.

-       - Hát, Prim, ahogy én belegondoltam, ti igen különlegesek vagytok. Téged tavalyról ismer egész Panem, és úgy döntöttem, nem a Körzetetekkel kapcsolatos ruhába öltöztetlek – válaszol, és ujjaival izgatottan játszani kezd

-       - Hanem a múltatokkal a jelenetekkel és a jövőtökkel. – Mi a fene? A múlttal, jelennel és jövővel. Ez érdekes. Nem is értem, hogy lehet ezt kivitelezni. Mivel Gloria látja rajtam, hogy elcsodálkozom, újra megszólal

-       - Téged idén ismét kihúztak igaz? Harry pedig, ha jól tudom egy nagyon szegény családból származik. Te mit gondolnál egy szegény, sovány fiúról és egy lányról aki nem menekült meg. Bocsánat, ha megsértelek, csak egy Kapitóliumi szemével, mit gondolnál?

-      - Hát.. hogy elhagyta őket a remény. – suttogom halkan. Gloria nem sértett meg. Csak kissé kiemelte nekem, ezen emberek gondolkodási módját. Hogy ők mindig az erősekre, Hivatásosakra szavaznak. És, hogy talán két ilyen, és pláne fiatal Kiválasztottról, pedig sajnos ezt gondolnák. Hogy elhagyta őket a remény

-     -  Pontosan. – csillan fel Gloria szeme

-      - De nekünk van egy jelmondatunk: Hogy: sose hagyjon el benneteket a remény. És mi a remény pontos jelképe?

-       Hát a madarak. Vagyis a fehér madarak. – válaszolom. Nem értem Gloria hova akar kilyukadni. Régebben volt egy galamb nevű madarunk, ami fehér volt. Olyan földöntúli szépségű. Mintha maga a mennyből szállt volna le. Olyan különleges hatása volt. Mintha ezek a madarak maguk lettek volna a remények. Már a fehér szín, és a fény is erre utal. Hogy nem adjuk fel. És a békét is jelképezték. A remény és béke. Ezek azok a dolgok, amik a Hivatásosakban nincsenek meg.

-       - Tökéletes, tökéletes. – válaszol Gloria és a szeme izgatottan csillog

-       Nos, Prim, idén a 12. Körzet Kiválasztottjai a színtiszta reményt fogják jelképezni.