9. Fejezet II.

Nagyon nagyon köszönöm az újabb 6 pipát és a 3 komit, nagyoon örülök neki :)) Örülök hogy sikerült meglepnelek titeket a függővéggel, és most pedig kiderül hogy folytatódik. Ja és köszönöm az újabb 2 feliratkozót <3 
C.
                                                                                                                

A fejem a földre ütődik,s az arcom a hideg kőre préselődik, ahogy az izmos fekete alak leteper a földre. Phoebe az. Kicsiny, fekete szeme szinte szikrákat szór, hosszú fekete haja az arcába lóg, s egészen közel az arcomhoz liheg, miközben gúnyosan vigyorog. A testemet elönti a félelem és a remegés. Phoebe letámadott engem, és a földre nyomott. Érzem, ahogy a fejembe iszonyatos fájdalom hasít, de ez még kevesebb annál, ahogy a szívem ver: erősen kalapál, miközben lihegve próbálok levegőhöz jutni. Engem is le fog ütni? Mint az Avoxokat? Fegyvere van, mi lesz, ha megsebesít. Az adrenalin hömpölyögve hullámzik az ereimben, s a fájdalmat felváltotta a remegés és a félelem. Hirtelen egy apró dolog jut eszembe, hátha segít nekem.

- Segítség! Segítség! – kezdek torkom szakadtából kiabálni, hátha valaki megtalál és segít. Egy gyilkossal vagyok összezárva. Meg is ölhet.        Egy hatalmas, izmos pszihopatával

- Csönd legyen Everdeen! – szól rám vigyorogva Phoebe, s ismét az arcomba liheg, közelről még ijesztőbb, a szemei mint a fekete zivatarfelhők. A lábam megremeg, ahogy ismét elkiáltom magam. Tudom, hogy ez zavarja és idegesíti a lányt. Mi lesz, ha valaki megtalál. Talán én leszek terveinek elrontója. Hátha ez sikerül. Nem tudom, mit akarhat. Miért van itt. De én meggátolom a tetteit. Phoebe dühösen körbenéz, s ismét engem kezd méricskélni. A fejem fáj a földhöz szorítástól, s levegőt is csak kapkodva veszek. Csinálnom kéne valamit. Ismét hangosan elkiáltom magam, mire a lány dühösen néz rám, parázsló szemével, s kezét olyan mozdulatra emeli, mint aki megütni készül. Leütni. Phoebe le akar engem ütni. Hirtelen ismét elönt a félelem hulláma, s tehetetlenségemben meglendítem a lábamat és gyomron rúgom a lányt. Félek tőle. Le akart ütni. Megtámadott. A félelem ismét ezt tette velem. Phoebe keze szorítása gyengül, s ezt megpróbálom kihasználni. Óvatosan oldalra fordulok, s felállok, miközben a lift felé igyekszem. El kell jutnom a liftig. A fejem sajog, a térdem pedig remeg, ahogy hallom a hátam mögül jövő zajt. Ha nem lassítok újra megtámad. Erős, izmos. Nem tudok szabadulni a szorítsástól. A szemem jójózik, a gyomrom pedig erősen hullámzik. Ezt nem kellett volna az Arénára tartogatnia. Még egy fájdalmas kiáltást engedek magamnak, hátha van itt valaki, miközben megkapaszkodom egy közeli székben, és nagyokat sóhajtok, hogy levegőhöz jussak. Legalább az Arénában kellett volna ezt tennie. Hirtelen hallom, ahogy a lift nagyot kattan, s a szívem ismét erősen kalapál. Elkiáltom magam, ahogy meghallom a lábak dobogását, és imádkozom, hogy a segítőim hamar ideérjenek.

 A szobába Katniss, Peeta, Haymitch, Effie és Harry robog be. Effie ijedten felkiált, és megtorpan a küszöbön, de a két férfinak van akkora lélekjelenléte, hogy odaszaladnak Phoebe – hez, és megmarkolják a karját. Ő itt egy betörő. Betört a lakosztályunkba. Katniss remegve átölel és leültet egy székbe, miközben megkérdezi tőlem, mi történt. A hangom gyenge és remeg, de akadozva ugyan de elmondom neki mi történt. Harry egy pohár jéghideg vizet hoz, amit a kezembe nyom. Remegek. Félek. Sajog a fejem. Ahogy a földön fekvő lányra nézek, ismét elfog a remegés hulláma.

-               

                                                                         Hihetetlen Prim! Ez szép volt. Mindent tökéletesen önvédelemből csináltál. – fogja meg a kezemet a nővérem, bár ő is kissé remeg. Megijedt. Még szép hogy. Effie dühösen elmegy, hogy hívja a 6. Körzet mentorát, Harry pedig segít felvonszolni a többieknek Phoebe – t az egyik székre. Phoebe – t , aki amint meglátja a férfiakat, dühösen kapálózni és üvölteni kezd, de ők vasmarokkal szorítják. Ő egy betörő. Leütötte az Avoxokat. És engem is le akart ütni. Remegve kortyolom a vizet, ahogy a beszélgetést hallgatom.

-                                                                                        Megmondanád miért tetted ezt és miért törtél be hozzánk? – kérdezi Haymitch, aki roppant dühösnek látszik. A nappaliban kotorászott. Hogy mit keresett, azt nem tudom. Minden tökéletes rendben van. Miért tört be? Miért ütötte le az avoxokat?

-                                                                                        Ajánlom, hogy hagyjanak békén! – fújtat Phoebe

-                                                                                        Nekünk ne parancsolgass aranyom! – mered Haymitch a lányra.

-                                                                                        Most szépen elmondod, mit kerestél itt, vagy sűrgősen hívjuk a Békeőröket. – teszi hozzá. Mert ilyen még sohasem történt. Egyik évben sem, 74 éven keresztül. Senki sem tört be a másikhoz még eddig. Nem. Soha