7. fejezet III.

Álmatlanul fekszem az ágyamban és a sötétségbe bámulok. Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha sürgősen aludni, vagy pihenni kezdenék, de nem tudok. Holnap lesz a kiképzés legelső napja, s a többiekkel is csak most tudok igazán megismerkedni. Jobban mondva távolról. Meg kell majd tanulnom mindent a túlélésről, menedékhely építésről és tűzgyújtásról. És meg kell tanulnom bánni a fegyverekkel. Nem mintha gyilkolni akarnék. Nem, én erre még akkor sem vetemülnék, ha maga az elnök kényszerítene.  Semmi áron sem. És 3 nap múlva, pedig be kell mutatnom a Játékmestereknek, mit tudok. Akkor lesz a szülinapom. Azon a napon töltöm be a 14. életévemet. Micsoda születésnap! Átfordulok a másik oldalamra, a fejemben kavargó sok gondolattal. Mit kell majd tanulnom?  Mi az amit tudok? És a pláne az, hogy Phoebe – vel is találkozni fogok. Máris görcsölni kezd a gyomrom. Felkelek, és egy kis vizet hozok magamnak a fürdőszobából és azt kortyolgatom. El kéne aludnom. A legjobb a pihenés. Ha holnap fáradt leszek, csak magamnak ártok. Egy darabig járkálok a szobában, majd egy darabig forgolódom az ágyamban. De az álom engem is megtalál. Pontosan hajnali három óra körül. Leszáll rám, és végre nagy nehezen álomba merülök. Az utolsó gondolatomban Phoebe jelenik meg, amikor a liftben végig pásztáz minket. A következő pillanatban valaki beront a szobámban. Effie az. Hirtelen elhúzza a függönyt, ami mögül reggeli fény árad.

-       Felkelni! Felkelni! – trillázza, miközben összeütögeti a tenyerét, és a fülembe kiabál, olyan közelről, hogy összerázkódom tőle. Össze-vissza járkál, miközben folyamatosan hangosan, és affektálósan beszél, és mindenféle dolgot igazgat a szobában. Tehát már reggel van. Legszívesebben hozzávágnék egy párnát a szobámban tüsténkedő emberi ébresztőórának, de végül megadom magam és a fürdőszobába vánszorgok lezuhanyozni. Effie egy melegítőt dobott ki az ágyamra, egy kényelmes egyenmelegítőt, amiben a kiképzésre kell mennem. Kiképzés. A fenébe. A tenyerem máris izzadni kezd. Kontyba fogom a hajamat, és próbálok jó mélyeket lélegezni, miközben az étkezőbe megyek. Már mindenki megérkezett, ki össze- vissza topog, mint Effie, ki pedig az asztalra borulva alszik, mint Haymitch. Idegesen jó reggelt kívánok és leülök Katniss mellé, miközben csak bámulom az elém kirakott reggelit. Valahogy nem kívánom a hihetetlen sok finomságot, pedig más helyzetekbe megenném. Csak egy falatot harapok a kiflimbe, de máris émelyegni kezd a gyomrom, úgyhogy csak vizet iszogatok.

-     

  Prim, figyelj tudom, hogy izgulsz velem is ez volt tavaly. – hajol elém Katniss. Megszorítja a kezemet, miközben szürke szemeivel fürkész, mint mindig általában

-       Az első legfontosabb, lélegezz mélyeket! És zárj ki minden egyéb Kiválasztottat, miközben valamit gyakorolsz, csak is magaddal foglalkozz!- hihetetlenül örülök a tanácsainak és biztatásának. És most az egyszer, mivel ő a mentorom is, nem makacskodhatok.

-       Amiben jó vagy, azt ne mutasd a többieknek. Az ehető növények. Ezen tuti hogy csont nélkül átmész. Gyors vagy, gyorsan futsz. Jól mászol fára, tudom, hogy régen gyakoroltad, de menni fog. És a késdobálás. Láttalak az erdőben, és nagyon jó voltál hidd el. – makacskodhatnék, de nem teszem. Hallgatni fogok Katnissre.  Annak, hogy én erről mit mondhatok, nos ez most mindegy. Pedig semmi áron sem venném a kezembe  a kést, nem is használnám. Nem szeretem a fegyvereket. Irtózom a fegyverektől. Minden ilyen az Arénát, és az ott meghalt gyerekeket juttatja eszembe.

-       Gyakorold a menedékhely építést. A tűzgyújtást. Próbáld meg az íjat is. És ne foglalkozz a többiekkel oké? – Katniss jó erősen megszorítja a kezemet. Rendben. Ő most már nem csak a nővérem, hanem a mentorom. És mindenben hallgatni fogok rá.

-       Oké. – válaszolom, és kipréselek magamból egy mosolyt.

h                       Ha elolvastad a fejezetet, és tetszett, akkor tegyél egy pipát, ahhoz a                                         szemponthoz, amilyen szerinted volt a fejezet! Kíváncsi vagyok, hogy tetszik :)