7. fejezet II.

Köszönöm mindenkinek az eddigi pipákat, és komikat, és annak is örülök, hogy tetszik nektek az új dizi :) Íme az újabb rész, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá :D
                                                                                                                                    

A helységet hirtelen elönti a sok mentor, tanácsadó és kísérő. A sokféle beszéd összekeveredik, és hatalmas hangzavarrá alakul. Közém és Katniss közé is beférkőzik két, hangosan társalgó, rikító parókás kísérő, úgyhogy elkeveredünk egymástól. Harry és Peeta nem tudom hova tűnhettek. Effie valamit akar beszélni a konyhánk főnökével, és hogy Haymitch hol van, azt pláne nem tudom. Így hát úgy döntök, hogy elindulok egyedül a liftek felé, elvégre csak a 12- es gombot kell megnyomni, és a lift fel is repít a lakosztályba. Átfurakszom egy csapat hangosan gesztikuláló előkészítő között, és befurakszom az egyik liftbe, persze vigyázva a ruhámra, nehogy beakadjon valahova, vagy én essek el. A liftben viszont, mint kiderül, nem csak egyedül vagyok. A 2. Körzet lány Kiválasztottja, Isabelle áll ott a sarokban és a ruhájával szöszmötöl, valamint a 6. Körzet Kiválasztott önkéntes lánya Phoebe. Phoebe, már a tévében is igen félelmet keltőnek látszott, viszont,  hogy itt áll mellettem, még hihetetlenebb a helyzet. Úgy érzem magam, szinte eltörpülök a hatalmas és izmos lánnyal szemben, aki van vagy 190 centi és még lány létére is hihetetlenül izmos. Ahogy becsukódik a lift ajtaja, Phoebe hátradől és résnyire összehúzott szemmel kezd pásztázni minket, miközben a szájával furcsa ciccegő hangot ad ki. Úgy néz le ránk, mintha az alárendeltjei lennénk. Isabelle, egyáltalán nem figyel rá, nyugodtan igazgatja a ruháját, ellentétben velem. Sosem voltam jó konfliktuskezelő és sajnos gyakran idegesít, ha valaki lebecsmérel engem. Igyekszem nyugodtan állni és ez esetben a cipőmet bámulni és tudomást sem venni arról, hogy itt áll velem szemben a talán legveszélyesebb Kiválasztott. De hirtelen kicsúszik a számon.

-       Mi a gond? – kérdezem, nem önszántamból, és ahogy Phoebe rám néz, dühösen összehúzott szemeivel, rájövök, hogy nem volt jó ötlet egyáltalán hozzá szólni

-       Nos, hogy kérdezed – kezdi, hízelgő hangon, miközben újra végigmér

-      - Nos, valahogy nem úgy képzeltem el, hogy egy szerencsétlen depresszióssal és egy reményvesztettel fogok együtt utazni. – tehát én lennék a reményvesztett, Isabelle pedig a depressziós. Nem tudom, mi áron lehet valakiről azt mondani, hogy szerencsétlen depressziós, csak azért mert a Viadal elvette a testvérét. Tudom, hogy nem kéne visszaszólnom, de még is azt fontolgatom, amikor Isabelle megszólal

-     

 -Nem tudom, mi áron beszélsz így, elvégre itt mindannyian egyenrangúak vagyunk. Mert Kiválasztottak vagyunk. Vagy neked, van esetleg valami fennsőbbséged vagy protekciód? – kérdezi. Húha. Ezt nem mertem volna Phoebe szemébe mondani. De úgy látom Isabelle – nél betelt a pohár. Phoebe arca hirtelen vörösé változik, a szeme pedig mintha szikrát szórna. Az ajtó kinyílik a 2. emeleten, Isabelle pedig kiszáll, ám Phoebe üvöltözni kezd neki

-       -Te leszel a legelső, ne feledd! Találkozunk az arénában te rohadék. – Phoebe üvöltésétől zeng az egész emelet és még akkor is kiabál mikor becsukódik az ajtó. Az út további részében kissé remegve a sarokba húzódok, és igyekszem a lehető legkisebb vizet zavarni, és csak arra várok, hogy ez a lány kiszálljon végre. Hihetetlen. Már az Aratásnál, sem tetszett nekem, de most megtudtam, ki is valójában. A legveszélyesebb versenyző. Akivel sikerült pont összetalálkoznom. Valami nincs rendben vele. Olyan talán, mint Cato volt tavaly. Nem, annál sokkal rosszabb.  Veszélyes? Még jó, hogy veszélyes. De Isabelle visszaszólt neki. Kiállt a saját igazáért. Ez nem semmi. Valahogy ez is csak szimpatikusabbá teszi nekem a lányt. Ellenszegült egy igen veszélyes versenyzőnek. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy Phoebe később kiszállt és nyugodtan utazhatok fel a lakosztályba. A lakosztályba, ami hihetetlen gyönyörű. Még senki sincs itt, de én körbejárom az egészet, a nappalit, az ebédlőt és gyönyörködöm a hatalmas szobámban. A hatalmas szobámban, ahol egy hatalmas ablak is van. Ahonnan csodálatosan lehet látni a naplementét. Ahogy fényárba borul a város. Egyszerűen gyönyörű. A hatalmas város most szinte eltörpül alattam, benne a sok sok emberrel és talán támogatóval. Nem tudom, fognak e támogatni. De én elégedett vagyok a mai produkcióval. Már csak a pontszámom, amit három nap múlva kapok a kiképzés után, már az fog főleg befolyásolni. A kiképzés. Holnap lesz a kiképzés napja. És megint találkozom majd Phoebe – vel és a többiekkel is. És meg kell tanulnom mindent. Még a fegyverekkel való bánást is. Nagyot sóhajtok és leülök az ágyamra, hogy gyönyörködhessek még egy kicsit a naplementében.