10. fejezet I.

Hali! Na elkezdődött a fantasztikus suli, egy csomó különórával, én őszintén nem vártam :( Nos a fejezetek mostantól minden hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fognak érkezni, mert sajna el vagyok havazva már most :( De remélem kárpótlásul tetszeni fog a fejezet :)

                                                                                                              

Szimuláció? Hogy a fenébe? Hogyan döntöttek úgy, hogy idén nem mi mutatjuk meg, mit tudunk. Hanem egy szimulációval tesztelnek minket. Olyan dolgokat teremtenek nekünk mesterségesen, ami utánozza a valóságot. Ami utánozza az elmúlt Viadalok egyes borzalmait. De nem csodálkozom. Ez itt a Kapitólium, ahol Arénákat, és mutánsokat teremtenek. Egy kis szimuláció meg sem kottyan nekik. Egyszóval bármi 

lehet. Lehet, hogy belépek és mutáns majmokkal szembesülök, esetleg földrengéssel. Nem tudom, de mint Caesar fogalmazott, a Kiválasztottak nem tudják mi vár rájuk. Nem lehet felkészülni rá. Nagyot sóhajtok. Erre nem is tudok mit mondani. Senki, soha nem gondolt erre. És ez alapján kapjuk a pontokat. De Ez itt a Viadal, méghozzá Nagy Mészárlás. Nem akarok erre gondolni még tovább, úgyhogy lezuhanyozom és felöltözöm, majd leülök, néma csöndben megnézni a napfelkeltét. Bár a gondolataim még mindig ezzel kapcsolatban forognak, és nem hagynak nyugodni. Vajon milyen borzalommal kell szembesülnöm? És mit kell majd tennem egy idegen helyzetben? Már az Aréna előtt ránk zúdítják ezt a szürreális világot. Még reggelihez sietve is erről gondolkodom, így kissé észre sem veszem, hogy az ebédlő üres. Senki sincsen ott. Mindenen néma csönd honol. Talán korán jöttem? Még mielőtt leülnék ránézek a faliórára, ami fél kilencet mutat. Nem is tudom. Talán elaludtak? Vagy rosszul látom az órát. Még egy Avox 

sincsen a helységben. Csodálkozva megrázom a fejemet, mikor egy tüsszentést hallok a nappali felől. Tehát valaki van ott. Hirtelen megörülök és nagy lendülettel érkezem a kissé félhomályos nappaliba. Örülök, hogy végre megkérdezhetem valakitől, miért ez a néma csend, mikor felkapcsolódik a villany és meglátom az egész csapatot, valamint Gloriát és Harry tanácsadóját az asztal körül vigyorogni. Az asztal körül, amin valami fényes világít. Illetve nem is egy. Az asztalon és szép fehér színű virágokkal díszített torta áll, rajta pedig 14 szál gyertya. A születésnapom! Nem tudom, de kissé kiment a fejemből, Caesar bejelentése miatt. De tényleg. Betöltöttem a 14. életévemet. Itt a Kiképzőközpontban. Hihetetlen, elég ritka az ilyesmi. Katniss vigyorogva a nyakamba ugrik, és boldog szülinapot kíván nekem, miközben átnyújt egy apró kis dobozkát. Egy gyönyörű, fehér bársony borította dobozkát, aminek még a külleme is csodálatos. Ajándék. Születésnapi ajándék. Tortát és ajándékot kaptam. Otthon a szülinapot egy csokor vadvirággal és egy kis énekléssel fejeztük ki. Na de torta és ajándék. Életemben először kaptam ilyet, ami hatalmas boldogsággal tölt el, igaz, hogy hamarosan próbatétel, de hihetetlen boldog vagyok, miközben mindenki mosolyogva egyenként köszönt engem. Hihetetlen, milyen kedvesek, szinte könnyek gyűlnek a szemembe a látványba. Az én csapatom. Hamarosan pedig Arénába kell mennem. Erre soha nem gondoltam. És megtörtént. Csodálatos. Utolsónak Harry lép elém, aki halványan elmosolyodik, és boldog születésnapot kíván. A gyomrom hirtelen görcsbe rándul, ahogy remegő hangon megköszönöm a Körzettársamnak a köszöntést. Hamarosan ott leszünk, odabent az Arénában. Ki tudja, mi lesz ott. Furcsán érzem, hogy most még boldog szülinapot kíván, aztán ki tudja, valamelyikünk mi lesz ha már az első nap kiesik. A gyomrom ösztönösen megremeg. „Nem tartozol semmivel neki Prim. Ez csak egy köszöntés”. Igen az. Furcsa lenne, ha valaki sok rosszat kívánna. Ekkor a fiú kissé odébb áll, mert Effie Trinket vágni kezdte a tortát, bár látszik, hogy ezt nem tudja, így sok süteménydarab röpköd szerteszét, így végül Gloria átveszi a szeletelést, ha neki jobb benne a gyakorlata. Óvatosan kiveszem a kezemből a dobozkát, amit eddig ott szorongattam, és kinyitom a tetejét. Egy apró, fehér és kék gyöngyökkel kirakott, csillogó karkötőt találok benne, amit azonnal fel is húzok. Születésnapi ajándék. Hihetetlen. Köszönöm Katniss! Soha nem gondoltam arra, hogy én valaha fogok kapni ilyet. De még is. Mosolyogva megcsodálom a szépen fénylő karkötőt.