2013. szeptember 19., csütörtök

12. fejezet III.

Sziasztok! Elnézést kérek mindenkitől, hogy kissé megkésve hoztam meg a fejezetet, sajnos sok volt a tanulnivaló és egy kis betegséget is sikerült elkapnom szóval i <3 autumn. Nos a fejezeteket igyekszem 2-3 napota hozni lehet hogy korán vagy későn jönnek majd, sajnos nem tudom kiszámítani, de igyekszem. Köszönöm szépen a 6 pipát és Sallytől a kommentet:) Nagyon szépen köszönöm<33 Nos sajnos mostanság kissé leálltak a kommentek, szóval ha tetszik a rész, és valamit szeretnél megemlíteni én negatív pozitív kritikákat is fogadok, mert az ember van amikor a hibáiból tanul. Szóval csak nyugodtan :) 
C.
                                                                                                                               
Érzem, hogy egy kéz erősen megmarkolja a vállamat, majd lassan átölel. Idegesen a semmibe bámulok magam elé, nem figyelek a többiek arcára, csak a saját, nem éppen pozitív gondolataimra. Vajon mit fog szólni anyu, ha a tévében meglátja, hogy lepontoztak?
-                                                                                        Prim, nem kell neked semmit sem tenned. Én tehetek róla, hogy most itt vagy és részt kell venned ezen a fránya Viadalon. Csak is én.  De teljesen mindegy. Megoldjuk. Figyelj, úgy tetted ahogy én is tettem volna ilyen helyzetben.  Megoldjuk. Mindent. – hallom Katniss hangját. Megoldjuk. Nem számít. Még sosem láttam a nővéremet ilyennek. Nem makacskodik. Nem haragszik. De biztosan komolyan gondolja? Én lázadtam. Nem hiszem, hogy bárki merne hasonló húzást elkövetni. Nekem pedig… az érzelmeim diktálták. De még is idegesnek, és feszültnek érzem magam.   A fejem szinte zsong a sok gondolattól, melyek egyre a fejemben kavarognak. Hamarosan megtudom, hogyan értékelnek. Hamarosan eljön az idő, ami a jövőmet is meghatározhatja. De nem nyugszom meg. A szobámban le zuhanyzom, majd egy egyszerű fehér nadrágot veszek fel, fehér színű pólóval, a hajam pedig egy lófarokba fogom. A vacsora során a legtöbben élénken társalognak, hogy vajon a többiek milyen pontot kapnak majd, csak én és a mellettem ülő Harry ül csendben, miközben a villámmal piszkálgatom az elém kitett lakomát. Ebédre sem ettem, de most sem bírok semmit bejuttatni a szervezetembe. Csak iszogatom a vizemet, és kissé fájó homlokomat masszírozom. Egyre idegesebb leszek. Alig van 20 percem, és megtudom a pontomat. Még a hatalmas brownie – ból sem tudok enni, amit desszertnek rendeltek nekem a szülinapomra, inkább már is elindulnék a nappaliba, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Túl akartam így lenni az Aratáson. És a próbámon is. Túl lenni, és elfelejteni a kapott pontomat minél hamarabb. Őszintén ezt szeretném. Kezd már elegem lenni ebből a Viadal előkészületből. A vacsora befejeztével Katniss rögtön ott terem mellettem és átkarolja a vállamat, akárcsak én az övét, s így vonulunk be a nappaliba. Vajon mivel értékelik a produkciómat? És milyen pontot kaptak a többiek? Például Phoebe. Phoebe. Kiráz a hideg, ahogy a lányra gondolok, amint sok szerencsét kívánt nekem délelőtt. Vajon neki milyen szerencséje volt? Lassan leülök a kanapéra Katniss és Gloria közé, miközben felhúzom magam alá a lábamat. A szívverésem egyre gyorsulni kezd, ahogy Effie, kecses mozdulattal bekapcsolja a televíziót, majd szépen a helyére billen. Hamarosan. Hamarosan. A csapatunk hirtelen elcsendesül, s mindenki feszülten bámul a tévére. Nem tudom, mi lesz velem. Azt mondtam még nem rég Katnissnek, hogy jóváteszem azt amit elrontottam, hátha magas pontot kapok. Magas pontot. Az pedig támogatókat jelent. Akik megmenthetik az életemet. Ezt a Játékmesterek nem akarnák. Szívük mélyén talán az elbukásomat kívánják. Valaki, aki Ruta dalát énekelte, és mutatta a kézjelet. Nem hiszem, hogy elnéznék nekem. Ahogy Panem címere megjelenik a képernyőn, olyan erősen szorítom a szemem a tévére, hogy szinte belefájdul. CeasarFlickerman arca jelenik meg a képernyőn, aki sok fehér papírlapot forgat a kezei között, miközben hevesen gesztikulálva köszönt minket. Hamarosan. Ő már tudja, milyen pontot kapok. Először az első Körzetet mutatják, s a nőcsábász Christian arcképe jelenik meg a képernyőn, mellette pedig felvillan egy 9 – es szám. Kilenc. Szép teljesítmény. Hivatásosként vette az akadályt. Kissé megremegek, ahogy Ceasar tovább folytatja a sorolást a többi Hivatásossal. A tűzvörös hajú Charlotte 8 pontot kap, ellenben Alexanderrel aki 10 pontot kap, akárcsak tavaly Cato. Katniss is erre emlékezhet mert hirtelen kirázza a hideg. Isabelle szintén 10 pontot kap. Nagyot sóhajtok. Ügyes volt. Szimulációkról van szó, de a Hivatásosak, kivéve Isabelle, aki nem Hivatásos, nos ők jól teljesítettek. A többiek 4- 7 pont közt kapnak, de van egy fiú, az ötösből, aki 1 pontot kap. Na majd én túlszárnyalom ezt. Mi lesz ha nulla pontot kapok? Egyre feszültebb leszek, ahogy a 6. Körzetbeli Carlos – t mutatják, s a 10 pontját. Utána pedig Phoebe arcképe villan a képernyőn. Gonoszan, s sötét szemeivel szinte bámul rám a fényképe, ahogy bevillan mellette egy szám : 10. Nem 11. Talán elrontott valamit? Vagy, nehéz szimulációja volt? De rájövök, hogy ez hatalmas pont. A támogatók omlani fognak a lábai elé. Érzem, hogy megremegek. Igen, támogatni fogják. A génjeikben van, rémlik. Emlékszem, milyen nyugodtan ment be a szimulációra. Hogy a szülei megparancsolták, hogy győzzön. Gratulálok Phoebe, gondolom magamban, ahogy a képe lassan elhalványodik. Sarah 6 pontot kap, ami egyáltalán nem rossz. Eszembe jut hirtelen Ruta. A fenébe. Mindjárt én jövök. Hirtelen bevillan a 12. Körzet, majd mellette Harry Black fényképe. Látom, ahogy a fiú idegesen összeszorítja a száját, és kissé remegve bámul rá a televízióra. Megértem, én is teljesen ideges vagyok. Ceaser előkeresi a papírját, majd egy szám jelenik meg a képernyőn: a 8 as szám! Harry 8 pontot
kapott. A csapat egyszerre sikolt fel, s gratulál Harry – nek, aki kissé nyugodva dől hátra a foteljában. Lehet, hogy ez nagyon gonosz, de úgy érzem, hogy most nem tudnék neki gratulálni. Ugyanis a képernyőn az én fényképen jelenik meg. A szívem hevesen dobog, a kezemet ökölbe szorítom, és feszülten bámulok fel a tévére. Érzem, hogy már szinte fázok a remegésben, ugyanis hamarosan kiderül. Ceasear kezéből hirtelen kiesnek a papírlapok, s a showman dühösen hadonászva szedegeti fel. Remélem ezt nem időhúzás miatt tették. Ugyanis most már minden idegességem a tetőfokára hágott. Összeszorítom a fogamat, ahogy Ceasar a kezébe veszi a papírt, s a képernyőn felvillan egy szám. A leendő pontszámom. A tizenkettes szám.



2 megjegyzés:

  1. Ez a fejezet is, mint mindig, nagyon tetszett! Mondogatod itt, hogy írjunk negatív kritikákat, de erről egyszerűen nem tudok rosszat mondani. Ha mindenképpen kötekedni akarok, akkor volt benne egy-két helyesírási hiba, de tényleg nem vészes, gondolom csak a gyors gépelés miatt van. De a történet maga annyira magával ragadott, látszik hogy a őstehetséged van az íráshoz. Nagyon várom már az arénát, mondhatni, tűkön ülve. Szerintem nagyon jól ábrázolod Prim gondolkodásmódját. Alig várom a kövekező részt!

    VálaszTörlés
  2. Szia Sally!

    Köszi a kommentet, hát először a "negatívra" válaszolnék. Ha látnád, hogyan gépelek xD sajna igen igyekszem gyors lenni és becsúszik egy két hiba időnként, de most hogy szóltál rájöttem, hogy szegény Ceasar nevét rosszul írtam. xD Őstehetségem van az íráshoz? jesszus nagyon nagyon köszönöm, nagyon jól esik hogy ilyeneket írsz<33 Na arra hogy tetszik majd nektek az Arénám, nos kíváncsi vagyok de előtte még az interjúk. Köszi a komidat :)

    VálaszTörlés