12. fejezet III.+I.

Sziasztok! Nos a részt igaz tegnap hoztam, de ma ismét tudom nektek hozni az újabbat :) Nos az az igazság, hogy sajnos az utóbbi időben egy kicsit kevés komi és pipa érkezik. És ezt is 15 ember nézte meg, de csak 4 pipa jött rá. Persze, tudom, hogy van aki többször megnézi stb. de ezek tényleg nagyon fontosak nekem. Nem akarok semmi hülyeséget írni/bevezetni, de tudom, hogy vannak Olvasóim, és higgyétek el hihetetlenül jó érzés látni a komikat és a pipákat, és tudni, hogy vannak itt. Ha felnéztek és látjátok a posztot, egy pipát is igazán tehettek, ha nem tetszik negatívat nem baj, mert én számítok a véleményekre és számítok rátok is:))
C.
                                                                                                                     

 Ceasar eldobja a háta mögé a papírjait és szinte rámászik a kamerára. A szívem egy hatalmasat dobban, és hirtelen mintha megszédülnék. Tizenkettő? Ceasar tizenkettőt mondott? Érzem, ahogy elzsibbadnak a végtagjaim, ahogy a szemem a televízióra nézek. Ott tündököl szépen, s nagyban egy szám: a tizenkettes. Tizenkettő. Tizenkettő. Ez a legmagasabb pontszám, amit a Játékmesterek adhatnak akárkinek. És nekem tizenkettőt adtak? Úgy érzem magam, mint aki lefagyott, miközben hitetlenkedve bámulom a számot.  Tizenkét pontot kaptam. Katniss olyan erősen megölel, hogy majdnem kinyomja belőlem a szuszt, Effie pedig sikongatva rohangál fel, s alá, miközben az kiáltozza, hogy én vagyok az első Kiválasztott, aki ezt a pontszámot kapta. Tizenkettő! Tizenkettő! Suttog a nővérem, miközben Peeta és Haymitch vigyorogva összenéznek. Tizenkettő. Nem hiszem el, hogy adhatták ezt.  De… Ekkor eszembe jut valami. Senki , még egy Hivatásos sem kapta ezt a pontszámot. Még maga, Phoebe sem. És mi van azzal aki 12 pontot kapott? Az, hogy bizonyára tud valamit, okos vagy erős. Legalább is a Hivatásosak ezt gondolnák. Nem engednék, hogy szabadon járjon az Arénában egy ilyen Kiválasztott, aki ezt kapta. Veszélyes. Egy 12 pontos veszélyesnek számít. És célpontnak. Nem tudnék elrejtőzni, mert aki magas pontot kapott minél hamarabb el kell távolítani a színről. Mi lesz ha a Hivatásosak kajtatni fognak utánam az Arénában, ki tudja, mit fognak egyáltalán gondolni? Hirtelen megremegek. Nem vagyok jó harcos. Hogyan tudnám megvédeni magam, hogyan tudnék elrejtőzni, hogyha én leszek az, akit kiválasztanak maguknak.  Ám ekkor eszembe jut még valami. Tizenkettő.  Aki magas pontot kap, biztosan támogatják. És én kaptam a legmagasabbat. Akkor lehet, hogy támogatni fognak. Aki magas pontot kap, az tud valamit. Én nem éppen. De azt senki sem tudhatja, mit tettem ott. Nem hozhatják nyilvánosságra. Akkor Panem úgy tudj, hogy a győztes húga egyszerűen 12 pontot kapott. És igen, lehet, hogy támogatni fognak. Támogatni fognak, de préda is leszek egyben. Ez itt a középút. Hirtelen oldalra pillantok, amikor meglátom a nővéremet. aki mosolygó arccal fürkész engem. Ő 11 pontot kapott, és nem keseredett el. Tudom, hogyan tette, tudom, hogy mit tett odabent, hogyan támadott rá a Játékmesterekre. Hahó, Prim, te pedig 12 pontot kaptál. És ezt tudja a nővérem és anya is. Tudja anya is. És Panem is. Libabőrös leszek, ahogy rágondolok a pontomra, amely lassan halványodni kezd a televízió nagy képernyőjén. Hiszen lehet, hogy támogatni fognak, s megjegyeznek. De átok is, mert az Arénában üldözhetnek. Illetve, engem a tizenkét pont nélkül is üldözhetnek, üldözhet Phoebe. Ő keresni fog. Ő így is, úgy is üldözne. Ahogy ránézek a többiekre elmosolyodom. Effie még mindig rohangál, Katniss a vállamat karolja át, Haymitch és Peeta halkan beszélgetnek. Harry pedig a sarokban ül a fotelban, s kék szemeivel rám bámul. De nem mosolyog. Szabályosan fürkész engem. Látom az arcán, a szemében a gondolatokat, ahogy mereven engem néz. Csodálkozva nézem, de nem bírom tartani a szemkontaktust. Mi lehet vele? Látom, ahogy a szemében gondolatok ezrei cikáznak. Nem értem. Ez most mintha nem Harry Black lenne. Idegesen elkapom a tekintetem, s a nadrágomat gyűrkődöm tovább. Érzem magamon Harry tekintetét, ami olyan mintha átfúrna. Nem értem. Olyan kettős érzésem van. Tizenkettő. Jó és rossz is. De magamban anyura gondolok, arra a pillanatra, amikor elköszöntem tőle. És megfogadtam neki azt, hogy mindent beleadok. Hogy miatta adom bele- És hogy ő is látta a pontszámom. És hogy ő nem tud semmit a többiekről, az alakításról és a körülményekről. Ő csak a 12 pontot látta.  És az emberek, Panem polgárai, akik talán ebben a pillanatba is néznek minket. Akik talán tudják, hogy nem hagyhatott el a remény. Ezt a pontot kaptam. És a remény, erősebb a félelemnél. Nagyot sóhajtok, s a többiekkel együtt elindulok a szobák felé. Holnap leszek az interjúk. S fel kell, hogy készítsenek. Délelőtt Effie Trinkettel kezdek, majd Katnissel is gyakorolok. Holnap interjú. Még egy nagy lépés. Ki kell pihennem magam előtte. Még egy nagy lépés. Egy biztos. Az interjún már nem a 13 éves Primrose Everdeen leszek. Hanem a 14 éves lány, akinek valahogy sikerült 12 pontot kapnia. És ez a lényeg.

ui: Bridget remélem nem haragszol a pont miatti kis hasonlóság miatt. Igazából akkor írtam a részt, mikor a blogodra kitetted  a te részed. De nem is hadoválok erről többet, remélem nem baj:)